A világsztárok mindig vonzóak. Az más kérdés, hogy kiből miként lesz világsztár. Mindenesetre a kortárs balett egyik bálványa, Szergej Polunyin Kolozsvár után (mint arról lapunkban beszámoltunk), a Margitszigeten is széles rajongótábort szólított meg. A csaknem háromezernyi néző között bizonyára többen voltak, akik nem járnak rendszeresen táncelőadásokra. Ám az egyéni megnyilatkozásairól elhíresült Polunyint ők is látni akarták.
Nos, azt hiszem, összességében nem kellett csalódniuk. A valóban jellegzetes színpadi jelenléttel bíró művész a Raszputyin című táncdráma címszerepét táncolta a Margitszigeten. Raszputyinról nemrég Szőcs Géza drámája alapján a fiatal rendező, Sardar Tagirovsky is készített előadást, igaz nem balettet, hanem prózai változatot Szatmárnémetiben. Polunyin szabálytalan, a radikálistól, sőt a botrányostól sem megriadó habitusához jól illik Raszputyin titkokkal, legendákkal teli figurája.
A rendezés (a színlapon nincs megemlítve rendező, csupán Yuka Oishi koreográfus) a teret egy sakktáblaként állította be (díszlettervező: Otto Bubenick), ahol Raszputyin irányítja a figurákat, úgy hogy a játszma végére ő is beáldozódik. Az ötlet találó ugyan, de kissé be is szűkíti a táncosok lehetőségét. A fekete-fehér dominancia a jelmezekben is visszaköszön (tervező: Uljana Szergejenko). A zenét Kirill Richter jegyzi, aki a populáris és a komolyabb hangvétel között egyensúlyoz. Úgy tűnt, mintha az első részben Polunyin fényekért felelős stábja túl lazára vette volna a munkáját, hogy aztán a második részre annál markánsabbra állítsa a világítást.
Az előadás etűdökből áll, így kissé töredezetté válik. A közönség, miután elsötétül a színpad, beletapsol. A produkció hullámzik, olykor felizzik, máskor talán túlságosan líraivá, lassúvá válik. Polunyin Raszputyinként hatásosan küzd a feltételezett varázserejével és egy időben az egyre inkább őt elfoglaló démonaival. Amerre jár mindent felforgat, a királyt és a királynőt (a sakktáblán jól látjuk a változást), a teljes királyi udvart egyaránt. A távolról inkább sárkánynak tűnő ló figuráját előretolva szédületes szólótáncot produkál. Vonzások és taszítások jellemzik az útját. A partnerei (Alekszej Lljubimov, Szemjon Velicsko, Julia Baro, és Djordje Kalenich) valamennyien magabiztosan bizonyítják magas szintű technikai tudásukat. De a főszám kétségkívül Polunyin. Valóban képes virtuóz és színházilag is erőteljes lenni, még akkor is, ha az egész produkció főként a rendezést és a koncepciót illetően kelt némi hiányérzetet.
A színház kerengőjében Stephanie Pistel Polunyinról készített fotóit lehetett megszemlélni. Főként közeliek, a színpadtól haladunk a civil momentumokig. Talán a legerőteljesebb kiállított alkotás egy ugrás közben mutatja a művészt. Raszputyinként is a forgások, ugrások közben volt a legihletettebb.
Infó:
Szergej Polunyin Raszputyin
táncdráma
2021. augusztus 13.
Margitszigeti Színház