A káosz túlságosan rendízű kifejezés ahhoz, ami az oltások körül zajlik. Ismerősöm a napokban bemondásra kapott harmadik oltást: sem azt nem ellenőrizték, hogy mivel oltották előzőleg, sem azt, hogy mikor. A közeli oltóponton, ahol minket is vakcináztak, kínaival oltott idősek tolonganak – bár senki nem mondta nekik, de mégis tudják (ha nem a Magyar Nemzetből, hát a Népszavából), hogy jó eséllyel védtelenek; megkapják hát ők is a harmadikat, ami a dolog érdemét tekintve valójában az első. Az iskolásokat és szüleiket továbbra sem háborgatják holmi oltókampánnyal: legyen csak felhőtlen a nyár – aztán ősszel majd egyszerre érkezik el az iskolakezdés meg a nyaralók által hazahozott delta variáns, és a gyerekek többsége még oltatlan lesz.
Ismerős valahonnan? Mintha a tavalyi második hullámot is hasonló hozzáértéssel kezelték volna. Úgy viselkedik a kormány, mint egy demens elefánt: nehezen tanul, és minden fontosat elfelejt. Pedig lenne honnan inspirációt nyerni: Izraelben – amely ország a jelek szerint csak addig volt követendő példa, amíg a nacionalista Netanjahu vezette – létezik racionális oltási terv, kockázati csoportokkal, prioritásokkal, időbeosztással.
Nálunk nincs, mert egyrészt az előző hullámban sem volt (meg is lett az eredménye), másrészt ha lenne, akkor a Sinopharmot kapott 60 éven felüliek lennének az elején, ami fölérne egy beismerő vallomással. Pontosabban van magyar oltáskalauz is, csak éppen nem a magyar állami egészségügy készítette, hanem olyan elhivatott orvosok, akik nem tudják tétlenül nézni, amit a kormány művel, illetve elmulaszt.
Államigazgatásunk az összeomlás jeleit mutatja – nem néhány napja, még csak nem is a pandémia kezdete óta, de most, hogy valódi és súlyos a baj, tisztábban látszik a működésképtelenség: ez maga a 11 éve épülő rendszer, üzem közben. Politikai kinevezettek mindenütt, szakmai autonómia és felelősség nélkül; mindannyian Orbán Viktor intésére várnak, aki viszont éppen nyaral.
Hogy meddig mehet ez így tovább? Amíg ők beadják, mi pedig bevesszük.