Ismét egy érzelmi hullámvasút a tizenkilenc éves popikon, Billie Eilish második stúdióalbuma, amely jórészt párkapcsolati dilemmákról, identitásról és személyes útkeresésről beszél, hol ironikus, hol szomorkás hangon – mindezt jól érzékelteti a lemez sokatmondó Happier Than Ever (Boldogabb mint valaha) címe.
Billie Eilish alakja napjaink popvilágában bőven kap a reflektorfényből. Az énekes-dalszerző már tizennégy évesen berobbant a köztudatba az Ocean Eyes című dalával, amióta folyamatosan hívja fel magára a figyelmet. A mostani stúdiólemezét is számos figyelemfelhívó „akció” előzte meg. Egyrészt februárban kijött a The World's a Little Blurry (Kicsit homályos a világ) című dokumentumfilm, amely Billie kezdeti sikereitől a kaliforniai Coachella zenei fesztiválon át a Grammy-díjátadóig követte a lány pályafutását. Billie ezutáni lépése egy radikális imidzsváltás volt: a dús haját, amely korábban zöld vagy kék színben játszott, kiszőkítette, amin a rajongói egy része rendesen kiakadt, sokan el is fordultak tőle. Billie azonban még messzebb ment: a júniusi brit Vogue címlapján és oldalain a szokásos bő ruhái helyett már fűzőben és fehérneműben pózolt mint csábító femme fatale.
De hogyan függ mindez össze az új lemezzel? Úgy, hogy Billie az elmúlt hónapokban lezárt egy korszakot, és érett nőként új fejezetet nyitott a zenei karrierjében. Az album dalai is ezt a váltást sejtetik, hiszen azok noha az első korong számaihoz hasonlóan melankolikus és olykor borongós hangulatúak, már érettebben szólnak a felvetett dilemmákról, amelyek közül kiemelt szerepet játszanak a párkapcsolati jellegűek. Az előadó mégsem nyújt egy adott intelmet rajongóinak, egyes számaiban hol így, hol úgy dönt, egyszer szakítani akar, máskor a szerelem összetartó, elszakíthatatlan erejéről énekel. A hangneme mindenesetre határozottabb, kivált a címadó, rockosabb Boldogabb mint valaha című dalban, amelyben arról énekel, hogy akkor érzi magát a legboldogabbnak, amikor a legtávolabb van a másiktól, azaz a párja nyugodtan békén hagyhatja. Az I Didn’t Change My Number (Nem változtattam meg a számom) című számban pedig azt meséli el, hogyan vesztette el a másik iránti szimpátiáját, míg a My Future arról szól, hogy Billie inkább a saját jövőjébe szerelmes, és a továbbiakban csakis magával akar foglalkozni. Máskor viszont a párja a mindene: a Halley’s Comet (Halley-üstükös) dalszövegében fájlalja, hogy a kiszemeltje az álmaiban folyton megjelenik, azaz lehet, hogy az énekes szerelembe esett, így reménytelennek érzi magát.
Az identitás kérdése a lemezen szintén fontos szerepet kap, amellyel az Instagramon is ünnepelt Billie a sztárságról fogalmazza meg a véleményét. Ezek közül a legerősebb a Not My Responsibility (Nem az én felelősségem) című dal, amelyben azt fejtegeti, hogy mindenkinek megvan a véleménye a ruhájáról, a zenéjéről és a testéről, hiszen egyesek utálják, amit visel, míg mások istenítik azt. Billie szerint a figyelem folyamatosan ráirányul, de ha azzal foglalkozna, hogy mit mondanak róla mások, akkor mozdulni sem tudna. „Az én értékem a te észlelésedtől függ?” – teszi fel a költői kérdést a dal végén.
Az új korong összességében hozza a megszokott minőséget, a probléma csak az, hogy azon jóval kevesebb slágergyanús dal van, mint az első stúdiólemezen vagy az azt megelőző cd-n, amelyet az énekes még tizenöt évesen adott ki. Billie tehát érettebb lett, a kérdés csak az, hogy ezzel a hallgató is jól jár-e.
Infó:
Billie Eilish: Happier Than Ever
56 perc
