A bevándorlás ellen és mellett rengeteg érvet lehet felhozni – ezeket veszi sorra a Szabad a pálya című képregény, amelyben Bryan Caplan, a George Mason Egyetem közgazdaságtan professzora számos, a témát érintő ellentmondást old fel. A konkrét példákon keresztül pedig az is kiderül, hogy a bevándorlás nemcsak a gazdaság, de a politika, a pénzügy és a kultúra terén is előnyökkel jár.
A történet elbeszélője a könyv írója, Bryan Caplan, aki képregényfiguraként jelenik meg a könyvben, és rögtön az első oldalakon felteszi a nagy kérdést: ha a gazdag országokban egyre nagyobb a jólét, és szegény országok lakói pedig évtizedekig szegények maradnak, akkor utóbbiak miért nem vándorolnak át a jobb területekre? Avagy miért csak embermilliók, és nem embermilliárdok indulnak útnak? Caplan szerint azért nem, mert a gazdag országok lezárják a határaikat, így a világ felfogható egyfajta „globális apartheid” rendszereként, amely a bevándorlót a származási országa alapján ítéli meg.
A tudós szerint ezen mihamarabb változtatni kell, így számos példát hoz fel arra, hogy miért érdemes kitárni a határokat az idegenek előtt, hogy azok bárhol élhessenek és munkát vállalhassanak. Kiderül, hogy a szegény országokból érkező bevándorlók sokkal produktívabbak a célországban letelepedve, másfelől ha bárki bármelyik országban munkát vállalhatna, az a bruttó világtermék 50-150 százalékának megfelelő növekedést eredményezne. A határnyitással pedig nemcsak a bevándorlók, de a helyiek is jól járnak, hiszen a megtermelt többletet elfogyaszthatják, a bevándorlók termelte adó pedig segíti kiegyenlíteni a helyiek által felhalmozott számlát, és akár megmentheti a nyugdíjrendszert és a társadalombiztosítást.
A könyv azonban nemcsak a számok szintjén érvel, a bevándorlás társadalmi-kulturális dimenzióját is vizsgálja. Szó esik arról, hogy a helyiek kultúráját nem kell félteni, hiszen a bevándorlók gyerekei gyorsan asszimilálódnak, és könnyen megtanulják a helyiek nyelvét, másfelől a modern kommunikációnak és a közlekedésnek köszönhetően a külföldiek már a bevándorlás előtt képesek elsajátítani a helyiek kultúráját. A szerző érvként hozza fel azt is, hogy a kozmopolitizmus segít abban, hogy a világ kultúráiból kiválogassuk a legjobb elemeket, úgymint életstílusokat, műalkotásokat és ételeket.
Ellenérvként fel lehet hozni, hogy a könyv politikai és gazdasági szempontból egyoldalúan vizsgálja témáját. Ezt cáfolja a „Minden út a határnyitáshoz vezet” című fejezet, amelyben Caplan az utilitarizmus, az egalitarizmus, a libertarianizmus, a költség-haszon elemzés, a meritokrácia, a kereszténység és a kantizmus szempontjából, valamint konzervatív és liberális oldalról is a határok nyitása mellett érvel.
A könyv számos közgazdaságtani példát, elméletet és grafikont hoz fel, melyet Zach Weinersmith rajzai tesznek érthetőbbé azok számára, akik nem jártasak a számok világában. Azonban időnként a rajzokhoz képest a szövegbuborékok és az adatok kerülnek túlsúlyba, így azoknak az olvasóknak, akik a mozgalmasabb képregényeket szeretik, az első fejezetekben még szokniuk kell a könyvet.
