A fővárosi, árnyékmentes beton- és aszfaltfelületek már a májusi déli órákban 40 Celsius-fok fölé melegednek - idéznek a Másfélfok.hu című szakportálon megjelent tanulmányukban az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói közreműködéssel végzett méréseiből Pongrácz Rita és Dezső Zsuzsanna, a Társadalomtudományi Kar meteorológiai tanszékének adjunktusai. Ezek a mesterséges felszínek a legsűrűbben beépített területeken függőleges irányban is kiterjednek. Így a Napból érkező energiát többször is visszaverik, elnyelik és kisugározzák.
A városi hőszigethatást hagyományosan a léghőmérséklet alapján mérik. Egy nagyobb kiterjedésű város és környezete hőtöbbletének elemzéséhez folyamatos, teljes, nagyjából azonos időpontban felvett adatok szükségesek. A meteorológiai tanszéken két évtizede követik Budapest és térsége felszínhőmérsékleti eltéréseit a NASA Terra és Aqua nevű műholdjainak egy kilométeres, térbeli felbontású méréseiből kiindulva. Ez alapján megállapították: az útburkolatok és betonépületek a napfelkeltétől kezdődően egyre nagyobb mértékben nyelik el a beérkező sugarakat. Így délre már nagyon felforrósodnak. A természetes zöldfelületek vagy a mezőgazdasági növénytakarók a párologtatás és a mérsékeltebb elnyelés miatt általában nappal sem melegszenek 30 fok fölé. Tehát a beépített városi területek felszínhőmérséklete leginkább a nyári nappalokon különbözik a környékétől. Az ekkor elnyelt hő erőteljes kisugárzása miatt napnyugta után a különbség jóval kisebb. Budapest és környéke 2001 és 2020 közötti adatai alapján a délutáni, akár 10 fokos eltérés estére néhány fokra csökken. Délután a sűrű beépítésű belvárosi részeken és a reptér környékén az eltérés plusz 5, míg a Budai-hegyek és a Pilis erdős területein mínusz 6 fok is lehet.
A külső térségek talajnedvességétől függően egyes napok hősziget-szerkezete jelentősen eltérhet. A környező, nem beépített területek felszíni hőmérséklete nyár elején a magasabb nedvesség miatt alacsonyabb, ami a beépített térségekhez képest nagyobb eltérést eredményez. A nyár vége felé azonban a talaj fokozatosan szárazabbá, így a helyi hőmérséklet magasabbá válik. A városon belüli sok burkolat és épület párolgása egész nyáron kisebb. Így ennek nyár eleje és vége közötti eltérése is csekélyebb. A jelenség a nyár végére jelentősen lecsökkenti a két terület közötti különbséget. Ezt támasztja alá egy-egy 2018 júliusi és augusztusi nap közötti összevetésük, mely utóbbi esetén jóval kisebb eltérést mutat, kevésbé emelve ki környezetéből fővárosi "hőszigetet".
Bár maga a városi hőszigethatás az éghajlatváltozástól független, a felmelegedés – különösen Budapest területén – tovább erősíti a fokozódó hőhullámos és száraz időszakokat, rontva ezzel a városlakók kényelemérzetét és növelve az egészségügyi kockázatokat. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által kiadott friss értékelésből is egyértelműen kitűnik, hogy a világszintű felmelegedés erősödésével a szélsőséges időjárás, így a hőhullámos és száraz időszakok is gyakoribbá és erőteljesebbé válnak. A nagyvárosok tehát e hatásokat nem csak okozzák, de jócskán el is szenvedik.
A műholdas mérések rávilágítanak: a városokban minőségileg és mennyiségileg is több zöldfelület szükséges. A csapadékot össze kell gyűjteni, valamint át kell gondolni a városi közlekedést és az építő- és burkolóanyagok megfelelő kiválasztását. A célirányos fejlesztések nem csak segítik a klímaváltozás elleni küzdelmet és csökkentik a légszennyezést, de javítják az ott lakók kényelemérzetét és életminőségét is. Világszerte számos település mutat erre jó példát - szögezi le Pongrácz Rita és Dezső Zsuzsanna.
