adósság;hagyaték;öröklés;

Rémálommá is válhat az öröklés, de...

Akár hónapokig hozhatják a bulvárlapok címlapon, miként marakodnak egy-egy ismert ember halála után az örökösök. És az sem ritka, hogy a rendőrségi hírek szólnak hagyatéki ügyekről. Persze nem minden örököscivakodás kerül be a médiába, de sok-sok családtag érezheti magát egy szappanope­ra szereplőjének, amikor kiderül, hogy az elhunyt titkolt adósságot halmozott fel, vagy felbukkan egy sosem látott örökös – és taszítja sokkoló helyzetbe a gyászolókat.

Ahhoz, hogy a legnagyobb biztonsággal kerülhessük el a kínos vagy drámai pillanatokat öröklési ügyben, azt kell elérni, hogy ne legyen tabutéma a végrendelkezés – legalábbis ezt tanácsolja a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke. Tóth Ádám harminc éve van a pályán, és állítja, sok feszültséget, fájdalmat és megdöbbenést meg lehetne spórolni, ha az örökösök nem a közjegyző előtt szembesülnének az örökhagyó titkaival. Szerinte egy középkorú embernek igenis ideje gondoskodni a javairól, érdemes előre elrendeznie, kik és mit kapnak a vagyonából. Értelmezésében ez nem azt jelenti, hogy a végrendelkező a halálára készül, sokkal inkább azt, hogy felelősen tekint a jövőbe. Persze az nem felelős viselkedés, ha titokban ír egy végrendeletet, sokkal humánusabb mód, hogy az elgondolását megbeszéli a gyerekeivel vagy azokkal, akikre a vagyonát hagyná. A lényeg, hogy minden érintettet bevonjon – és hogy megfelelően rögzítse akaratát.

Nem érdemes sajnálni

Egy végrendeletet akár otthon is meg lehet írni, de fontos, hogy a dokumentumot nem szabad az éjjeliszekrényben őrizni, hanem közjegyzőnél vagy ügyvédnél kell letétbe helyezni. A legbiztonságosabb persze, ha az iratot is szakemberek fogalmazzák. Ennek van ugyan költsége – ami minden esetben a vagyon mértékétől függ –, de érdemes rá áldozni. A magyar átlagvagyon egy lakás, egy autó, egy bankszámla, és talán egy nyaraló, illetve valamilyen értékpapír. Egy ilyen vagyonról szóló végrendelet elkészítésének ára 50-70 ezer forint körül van. Tóth Ádám szerint ennyi pénzt érdemes kifizetni, hiszen az élete javairól dönt az örökhagyó.

És példázza is rögtön, milyen helyzetet állíthat elő, ha hiányzik a végrendelet. (A történetet állatorvosi lóként emlegetik a szakmában.) Egy idősödő férfinak nem volt felesége, gyereke, egyik unokaöccsével viszont nagyon jó kapcsolatba került. A fiatal férfinél és annak családjánál töltötte az ünnepeket, később az unokaöcs vitte orvoshoz, gondoskodott arról, hogy a nagybácsinak mindennap legyen étel a hűtőszekrényében.

A fiatal férfi 15 éven át viselte rokona gondját, de úgy érezte, kellemetlen lenne felvetni a végrendelet kérdését. Aztán, amikor a nagybácsi egyre gyengébb lett, mégis szóba került a téma, és meg is beszélték, hogy ügyvédet hívnak, aki egy hét múlva ért rá. De a találkozóra már nem került sor, mert a nagybácsi csütörtökön rosszul lett, vasárnap meghalt. A hagyatékra, végrendelet híján, 46 unokatestvér volt jogosult. Voltak, akik sose látták egymást előtte, sokan a bácsit sem ismerték. De egyik sem akart még csak hallani sem arról, hogy kimaradjon az örökségből. Így a 46 embernek egy-egy morzsányi örökség jutott, annak az unokaöcsnek is, aki családot, törődést és gondoskodást biztosított a bácsinak.

Patikamérlegen aktívák és passzívák

Az öröklés szabályait – ha nem maradt az örökhagyó után végintézkedés, vagyis a már említett végrendelet – a polgári törvénykönyv tartalmazza. A hagyaték aktívákból és passzívákból, vagyis vagyonból és tartozásból állhat – magyarázta a szakember. Az örökséget a közjegyző ismerteti az örökösökkel. Előfordul, hogy csak ekkor, a hagyatéki tárgyaláson vagy azt követően derül ki, hogy az örökhagyó után tartozás is maradt. A tartozásért való felelősség legfontosabb alaptétele, hogy az örökös csak az általa megörökölt hagyaték tárgyaival, ingóságaival és ingatlanjaival, illetve azok összegével felel. Az örökösnek kizárólag a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárásért kell a saját vagyonából költenie. Ennek a szabálynak az a célja, hogy az örökös semmiképpen se kerüljön hátrányos helyzetbe az örökléssel, hiszen ő nem tehet arról, hogy az örökhagyónak tartozásai voltak.

Az adósság szót hallva mégis sokan gondolkodás nélkül nemet mondanak a teljes örökségre. Pedig van, amikor jobb megoldás lehet megegyezni a hitelezőkkel az adósság rendezéséről. Erre már a hagyatéki tárgyaláson is lehetőség van, az örökös a hagyaték egy részét vagy egészét átruházhatja a hitelezőkre, esetleg részletfizetésben is megállapodhatnak. A hitelezők hajlanak is ezekre a megoldásokra, hiszen így kaphatják vissza a pénzüket a leg­gyorsabban.

Abban az esetben, ha az örökös attól tart, hogy nem tud az elhunyt minden adósságáról, kérheti a közjegyzőt, hogy tegyen közzé hirdetményt, így a hitelezők bejelenthetik a fizetési igényeiket. A tartozások öt év alatt évülnek el, a hitelezők tehát a hagyatéki eljárás lezárása után is jelentkezhetnek az adósság rendezésére, amit az örökös – ha elfogadta az örökséget – nem tagadhat meg. A követelések elévülési idején belül tehát érdemes felelősen bánni az örökséggel, mert annak értékéig az adósságért az örökös a saját vagyonával is felelhet, ha az örökség már nincs meg.

Ha az örökölt vagyont időközben eladta vagy elköltötte, a jogos követelést saját zsebből kell kifizetnie. Erre kivétel, ha az örökös a teljes örökségét a korábban megismert tartozások kifizetésére fordította. A hitelezőnek a hagyatéki eljárás alatt joga van leltárt kérnie az ingóságokról, ilyenkor eldöntheti, hogy mire tart igényt.

De nem biztos, hogy olyan tárgyat szemel ki magának, amitől az örökös is meg szeretne válni. Vegyünk egy példát – mondta Tóth Ádám. – Az örökös édesanyja meghal, és egy túladósodott hagyatékot hagy maga után. Megérkeznek a hitelezők, és az édesanya tulajdonában lévő, a dédnagymamától örökölt étkészletet szeretnék elvinni. Az örökös viszont ragaszkodik hozzá. Ehhez joga van, ám ebben az esetben a saját vagyonából kell kifizetni annak értékét. Gyakran előfordul, hogy az ilyen értékes tárgyak a leltározás előtt eltűnnek, kimentik az örökösök, de egy rögzített vagyonnal ezt nem lehet megtenni. Ilyen lehet például egy védett festmény, műtárgy, vagy például egy találmányhoz fűződő jog és az ingatlan.

Ér nemet mondani

Aki a lehetőségek ellenére sem szeretne bajlódni a tartozással, mondhatja, hogy nem kér az örökségből. A vagyonból és a hitelből sem. Az örökös tehát visszautasítja a hagyatékot, de ez nem jelenti azt, hogy a család biztosan megszabadul a tartozástól. Ebben az esetben ugyanis rá úgy kell tekinteni, mintha az örökhagyó előtt meghalt volna. Vagyis, a legközelebbi leszármazói, például a gyerekei lépnek a helyébe örökösként. Nekik szintén lehetőségük van visszautasítani azt, de ha kiskorúról beszélünk, akkor ezt csak a gyámhatóság jóváhagyásával teheti meg. Ennek az az oka, hogy a jog gondoskodni akar az úgynevezett uratlan vagyon kialakulásának elkerüléséről, mindenképpen az a cél, hogy a hagyatéknak legyen gazdája. Ha végül mégis minden potenciális örökös lemond a hagyatékról, a történelemből is ismert eset állhat elő. Régen, amikor egy család örökös híján kihalt, azaz magvaszakadt lett, a birtok visszaszállt a királyra. A király mai megfelelője az állam mint szükségörökös, amelynek nincs visszautasítási joga.

Az elmúlt években egyébként sok volt az adóssággal terhelt hagyaték, tízből akár hét is érintett lehet valamilyen hitellel. Két-három éve még sok visszaéléssel találkoztak a közjegyzők. Idős, beteg embereket vettek rá csalók arra, hogy kezesek legyenek a hitelüknél. Cserébe általában egyhavi nyugdíjuk volt a fizetség. A hitelfelvevő persze nem fizette a részletet a banknak, a hitelező a kezes ellen fordult, ami a hagyatékot is terhelte. Tóth Ádám sok ilyen esettel találkozott. Egy Budapesten élő nagymama történetét is elmesélte, akinek a gyerekei vidéken éltek. Jóban volt a család, gyakran beszéltek telefonon, ünnepnapokon is összegyűltek, a mama mégsem említette nekik, hogy kezességet írt alá egy idegennek. Az egész akkor derült ki, amikor a néni elhunyt, a hitelező pedig a hagyatékon próbálta behajtani a pénzét. Ma már ritkábban fordulnak elő ilyen esetek, de azért vannak még olyan bűnözői csoportok, amelyek arra szakosodtak, hogy magányos, beteg embereket használjanak ki.

Elővigyázatosak a bankok

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. lapunk kérdésére azt írta: a vonatkozó törvény alapján más örökös hiányában az állam a törvényes örökös. Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg. Az államnak tehát nincs lehetősége annak mérlegelésére, hogy a hagyatéki vagyon mértéke alapján mely hagyatékokra tartson igényt, így az állam által megörökölt hagyatékok jelentős része túlterhelt.

20 ezer

terhelt hagyaték került 2016 és 2020 között az államhoz, ebből csaknem 5000 ingatlan került az MNV tulajdonosi joggyakorlása alá. Ezek megközelítőleg 1 százaléka az ingatlan-nyilvántartásban rögzített jelzálogjoggal, végrehajtási joggal terhelt.

Mivel akár a bankok is pórul járhatnak, szigorúan szabályozzák a hitelfelvételt, igyekeznek kiszűrni a csalókat. A lapunk által megkérdezett, lakossági hitelekkel foglalkozó munkatárs még nem találkozott visszaéléssel. Az OTP Bank arról tájékoztatott, hogy amennyiben az örökhagyónak tartozásai mellett vagyona is maradt fenn, akkor ennek erejéig örökösei, örökös híján a magyar állam felel a tartozásaiért. Ezt meghaladóan azonban nem. Ebből adódóan az, hogy a hitel megtérül-e a bank felé az örökhagyó halálát követően, attól függ, hogy a hitelen kívül milyen más vagyon­elemeket hagyott hátra.

A Magyar Cetelem Bank Zrt. azt írta: olyan esetekben, amikor ügyfelük elhalálozik, és tartozás marad utána, azt a hagyatéki eljárásban hagyatéki hitelezői igényként jelentik be. Az érvényben lévő szabályozás alapján az örökösök a hagyaték erejéig felelnek, vagyis, ha a hagyaték összege negatív, akkor a tartozást a bank nem érvényesíti. A bank a hagyatéki ügyek kezelésekor a vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el.

Az MNB egy érdekes esetre hívja fel a figyelmet: számos esetben az örökösök – annak ellenére, hogy nem szerepelnek adósként, illetve adóstársként a hitelügyletben – rendezni kívánják az elhunyt által kötött szerződésből eredő tartozást, vagy átvállalják a szerződést, ugyanis sok esetben a hitelfedezetként szolgáló ingatlan vagy gépjármű az öröklők lakhatását, mindennapi szükségleteit szolgálja. Ilyenkor a gyakorlat szerint a pénzintézetek módosítják a kontraktust, és az örökös válik személyes adóssá.