A Mester és Margarita a Nemzetiben erős atmoszférájú, leginkább a vizualitásában hatásos előadás

A darabot Alekszandar Popovszki viszi színre.

Szinte üres térben, villódzó fényekkel, szabályos négyzethálót alkotó zsinegekkel indul A Mester és Margarita a Nemzetiben. A rendező, a macedón származású, főként Szlovéniában alkotó Alekszandar Popovszki saját nemzetközi tervezői stábbal dolgozott (díszlet: Sven Jonke, jelmez: Jelena Prokovic). A színpadot a fekete és fehér váltásai uralják, csakhogy a kettő valahogy egymásba mosódik. Mint ahogy a három különböző dramaturgiai szál – Woland és kísérete, Pilátus és Jézus története, valamint a Pilátus történetét megíró Mester és szerelmének, Margarita Nyikolajevnának kapcsolata – sem különül el teljesen. A különböző rétegek között van átjárás.

Bulgakov regényét nem könnyű színpadra vinni. Szász János 2005-ben például épp a Nemzetiben a föld alá, az orosz metróba vitte le a történetet. Most inkább az elemeltség szándéka érzékelhető, kilépünk térből és időből, még akkor is, ha a zsinegek mutatnak is egyfajta rendszert. Az előadás tele van humoros geggel, ugyanakkor költői szimbólummal is. Ez a kettősség végig uralja a produkciót. Hatásosak a zenék a diszkótól a komolyzenei idézetekig, illetve az előadás zeneszerzője, Verebes Ernő munkájáig.

Bulgakov regénye szót emel a diktatúra és a cenzúra ellen, ezek a motívumok jelen vannak ugyan az előadásban, de igencsak elmosódva. A sátán, Woland a koncepció szerint egy fiatal bróker, aki inkább eljátssza ezt a szerepet, minthogy igaziból megjelenítse az ördögöt. Bordás Roland ebben a szerepben meg is dolgozik azért, hogy ez a koncepció érvényesüljön, hozza az energikus, olykor szórakoztató szélhámost, a celebet, de az kevéssé hihető, hogy tényleg ő mozgatná a szálakat. Még akkor sem, ha a fellépése végén ölünkbe hullanak a bankjegyek. Az író, a Mester Trill Zsolt megformálásában egy áldozat, aki tönkre ment abban, hogy semmi mást nem akart, mint megírni a regényét, az általa vélt igazságot. Margarita Szász Júlia alakításában egy mai lány, aki bár mondja, hogy hisz a Mesterben, inkább a feszengése, a bizonytalan sodródása megjegyezhető. Woland kíséretéből az Azazzellót alakító Rácz József tűnik ki, amikor a bálba hívja Margaritát. miközben ördöginek kellene lennie, inkább esendő és mulatságosan emberi. Kristán Attila pedig a Varieté Színház gazdasági igazgatójaként szédületes bohócszámmá nagyítja, hogy miként hipnotizálja őt Woland. A hontalan költő Ivan Mészáros Martin alakításában leginkább elszenvedi az eseményeket. Rátóti Zoltán Piltáusa rezignáltan vívódó.

Alekszandar Popovszki víziójában nincs igazán gonosz és jó, egy massza az egész, még akkor is, ha a végén egy orosz nyelvű dalra, Francois Villon imájára Woland szétrombolja a rendszert, összekuszálja a szálakat, a háttérben a haláluk után Mester és Margarita pedig egymásba fonódik. Félő, hogy a szálak összekuszálása mindig vonzóbb lesz, a vágyott harmóniánál.