A színház a színházban szituáció mindig izgalmas lehet a színpadon, hiszen magában rejti a kint is, bent is kettősségét. A Vígszínházban ifj. Vidnyánszky Attila rendezése igencsak él ezzel a lehetőséggel. A szerelemről beszél és a színházról. Utóbbiról harsányan, nagyon sok eszközzel, virtuóz módon, ugyanakkor szomorúan, megmutatva a színház iránti szenvedély elvakultságát, önsorsrontó kegyetlenségét. A Szerelmek városának szövegét Jacques Prévert filmforgatókönyve nyomán Vecsei H. Miklós jegyzi, a zenét Kovács Adrián. ifj. Vidnyánszkyval ők hárman ragaszkodnak egymáshoz, ha lehet, igyekeznek együtt dolgozni. Értik egymást, egy nyelven beszélnek, ez látszik is a produkción, melyet a villódzó modernség és a konzervatívabb költőiség egyszerre jellemez. Az alkotók mindent belezsúfolnak az előadásba, amit csak lehet. Ez a kézjegyük. A néző pedig vagy elbírja ezt a sokadalmat, vagy kevéssé tűri. Vagy megérinti és rajongóvá válik, vagy hűvösen arrébb lép tőle. Közömbösnek nem lehet maradni és ez a lényeg!
Számomra a mondandó vallomásos jellege a vonzó. Arról vallanak ugyanis, amit már az írás elején jeleztem, hogy mit jelent számukra a színház és a szerelem és ezt a kettőt az ő nézőpontjukból nem lehet különválasztani. Pater Sparrow többszintes díszlete és Cs. Kiss Zsuzsa sokszínű jelmezei igazán látványosak, mint ahogy Bakó Gábor koreográfiája is sodró erejű. A soktagú, piros egyenruhába öltöztetett színházi zenekart, akik még az egyik szünetben a teátrum földszinti előterében is zenélnek Mester Dávid dirigálja. A rendezés pedig az említetteken túl mindenféle más eszközt is használ, legfőképp a filmet, de nagyon sok a geg, a különböző utalás.
A történet Párizsban játszódik, a város pedig egyszerre jelképezi a Bűnt és magát a Paradicsomot. Gáránszt, a rejtélyes múltú színésznőt négy férfi szereti. Egyikőjüket a „fehér embert”, vagyis Báptisztot Gyöngyösi Zoltán személyesíti meg. Az egyik legszebb jelenet, amikor némán egy virággal játszanak a Gáránszt alakító Radnay Csillával. Kettőjük némasága felgyújtja a színpadot. Tragikus, be nem teljesedett szerelmük felnagyítódik. Radnay Csilla képes elhitetni, hogy útkeresése és szerelme, illetve annak lemondása sorsszerű, elkerülhetetlen. Kettőjük párosa az előadás óriási nyereménye. Nagyszerű Csapó Attila bűnöző költője, aki hivatását beteljesítve válik újra gyilkossá. Megnyerő Wunderlich József színésze a naivságával együtt, és igazán pontos Hirtling István minden áron a megszerzett nőt birtokolni akaró grófja.
Hegedűs D. Géza bohócjelmezben játssza a színházigazgatót. Alkotótársai egy részét tanította az egyetemen. Ismeri, szereti őket, ezt bele is sűríti az alakításba és mindazt a színházi tapasztalatot, amit az elmúlt években megélt. A lányát Waskovics Andrea adja, aki nem akar mást, mint boldog lenni, de ehhez nem megfelelő személyt választ. Jerikó a Narrátor - Kőszegi Ákos - mindent előre lát, meg is szenvedi.
A mese a képzelet és az élet szűk közös mezsgyéjén egyensúlyoz. A bűn a valóság, a Paradicsom pedig a képzelet. Az igazság, pedig odaát, majd egyszer... A Telihold pedig ottmarad örökké, lebegve. Akárcsak a boldogság.
