Fertő tó;Balaton;szabadstrand;

- Vízválasztó a szabadstrand, és nemzeti minimum

A kormánypártok szavazóinak erős többsége szerint sincs rendben, hogy Fidesz-közeli pénzemberek elkezdték felvásárolni a természetes vizek (például a Balaton, Fertő tó, Velencei-tó) körüli területeket, szállodákat – erre jutott a Publicus Intézet friss kutatása. A fideszes szavazók körében mérhető ellenzői arány még úgy is 59 százalék, hogy 39 százalékuk nem is hallott erről a folyamatról. Még nagyobb a nemzeti konszenzus (91 százalék) abban a kérdésben, hogy a népszerű tavak mellett ingyenesen is elérhető strandok is legyenek. Az ellenzék nem véletlenül állt be a többség – párthovatartozás nélkül méltányolható – akaratának a képviseletébe, de a Fidesz-kormány egyelőre nem érzi, hogy ezen a témán elúszna a támogatottsága.

Az úgynevezett nemzeti tőkésosztály megerősítése nem ismer határokat: tenderek, koncessziók, földterületek, állami megrendelések vastagon jutnak a kormányközeli cégeknek. Ez alól nem kivétel a turisztikai ágazat sem – az ország idegenforgalmi szempontból frekventált területeivel. Ilyen nyomulás esetén ellentét általában a többi iparági szereplővel szemben alakul ki, s csak kevésszer sérülnek az állampolgárok érdekei, méghozzá tömegesen. A természetes vizek elérhetőségének korlátozása azonban rendhagyó „mutatvány”: a sokaság, és éppen a kispénzű emberek kerülnek hátrányba.  

Nem magántenger

„A magyar tenger nem magántenger” – ezzel indított petíciót tavaly a Momentum, amely már két évvel korábban, a Szívügyünk a Balaton! programban részletezte a tó ellopásának történetét. „A kormányfő jó barátja és a veje már 14 kemping és 10 szálloda tulajdonosa a Balaton körül, de a portfólióban van borászat, kikötő és golfpálya is.”

Az MSZP ugyancsak petíciót indított a Balaton mindannyiunké címmel idén (és tavaly is mozgósított a szabad vizek elrablása ellen). Molnár Zsolt pártigazgató már nemcsak a Balatonra, hanem a Velencei-tó és a Fertő tó környékére gondolva is azt nyilatkozta lapunknak: továbbra is lényegi követelésük a változtatási és építési tilalom már 2021-től a természetes vizek melletti területeken. „Nincs több lakópark, kempingek rovására épülő bevásárló- és szórakoztató-központ, mesterséges sziget” – fogalmazott a képviselő még nyáron.

A szocialisták a kormánypárti beruházások miatt csökkenő számú szabadstrandok ügyét is felkarolták. Még 2020-ban kezdeményeztek népszavazást, amelyet a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasított. A jogorvoslat a „veszélyhelyzeti határidőjátékok” miatt még odáig sem jutott el, hogy a Kúria dönthessen róla. A kormánypárti többség pedig leszavazta a törvényjavaslatuk tárgysorozatba vételét.  

Fideszes nemtudás

 A Publicus Intézet augusztus végén szondázta meg a lakosságot a természetes vizek használatát érintő kérdésekkel. Reprezentatív kutatásuk alapján kiderül, egészen más az észlelése a kormánypárti és az ellenzéki szavazóknak még az olyan egzakt (az óvodai homofób kampányoknál lényegesen megfoghatóbb) kérdésekben is, mint a szabadstrandok számának változása.

A megkérdezettek túlnyomó többsége (91 százalék) ért egyet azzal, hogy a természetes vizek mindenki számára elérhetőek legyenek (vagyis ingyenes szabadstrandokon is meg lehessen közelíteni őket), de egy részük nem tud arról, hogy ez ügyben aggasztó jelek volnának. A válaszadók egyharmada ugyanis nem találkozott a témával (a fideszesek körében ez az arány 45 százalék).

Ezzel együtt tekinthető jelentős többségnek, hogy az összes válaszadó 43 százaléka szerint kevesebb lett a szabadstrand, és csak 8 százalék észlelt növekedést. Az ellenzéki szavazók csaknem háromnegyede látja úgy, hogy egyre több helyen kell zsebbe nyúlnia, ha természetes víznél szeretne pihenni, és csak kizárólag a Fidesz támogatói érzékelnek több szabadstrandot (13 százalék), míg egyhatoduk szerint nincs érdemi változás. A belépőjegyek már a kormánypártok támogatói szerint is inkább drágák (57 százalékuk mondta ezt), az összes válaszadónak azonban már a 65 százaléka értékelt ugyanígy.  

Kilenc szomorú százalék

Meglepően nagy arányban csóválták a fejüket a kormánypárt hívei akkor is, amikor a Fidesz-közeli pénzemberek bevásárlásairól kérdezték őket. Minden negyedik fideszes a Publicus munkatársától hallott először arról, hogy a Balaton, a Fertő tó és a Velencei-tó körül területeket, szállodákat vesznek meg a kormányközeli befektetők. És 16 százalékuk ugyan nem lát semmi kivetnivalót ebben, de 59 százalékuk szerint ezzel a folyamattal nincs minden rendben.

A Fidesz-hívek értelemszerűen arról is nagy arányban (40 százalék) nem hallottak, hogy az ellenzéki pártok nyáron aláírásgyűjtő pultokkal jelentek meg a természetes vizek környékén. Mindez felveti a költői kérdést: vajon mennyire érdemes kizárólag kormánypárti forrásokból tájékozódni, ahol szép, új világot ugyan felépíthet magának az ember, de a valóságról aligha szerezhet tudást.

Az MSZP támogatói kivétel nélkül hallottak a Fidesz-közeli oligarchák tópartfelvásárlási gyakorlatáról, és ugyancsak kivétel nélkül rosszallóan nyilatkoztak erről. De a többi ellenzéki párt szavazói sem tértek el ettől érdemben (a mérés hibahatára 3,1 százalék).

Szomorú tapasztalata a kutatásnak, hogy ugyan a magyarok 89 százaléka szerint fontos a szabadstrandok léte, de csak 80 százalék ért egyet az ellenzék elképzelésével, miszerint a hozzáférést mindenkinek ingyenesen kell biztosítani. Vagyis 9 százalék akkor nem szabadstrandpárti, ha az ellenzék igen. Vagy még rosszabb esetben szerintük csak a kormánypártiaknak jár az ingyenes balatoni fürdés – de erre az ideológiailag vízirigy attitűdre a kutatás már nem tért ki.

Erzsi egészséges magzatot hordott a szíve alatt. Második gyermekét várta 1977 szeptemberében. A vajúdáskor csak a takarító személyzet volt vele, a szülész még akkor sem, amikor az újszülött feje harmadszor bukkant elő. Az addig életadó, akkor fojtogató köldökzsinór mindannyiszor erősebb volt. A csecsemőt végül az összefutott szülőszoba tolta ki a kimerült asszonyból. Négy hét után ölelhette magához először a lányát. Gerda ma 44 éves, magatehetetlen mozgássérült. Családja szerint önérzetes és humoros nő. A 68 éves Erzsi sorsát ahhoz a bizonyos szeptember 21-hez kötötte az élet. A betegségekkel bajlódó asszony áprilisban szakadt el Gerdától. Ledöntötte a lábáról a koronavírus. Hetekig készült a halálra, ezekből az időkből csak foszlányokra emlékszik. Fotóriporter fia, Dani nemcsak gondozta, de meg is örökítette a kritikus napokat. Mesélt, mint rendesen – ha más életébe bepillantást kér, a sajátját sem titkolhatja. Az érthető közelség és a szükséges távolság mezsgyéjén kereste a hiteles fókuszt. Így.