„Ne bocsáss meg nekik, Uram, mert tudják, mit cselekszenek!”
Az etika tudomány és a legtöbb vallás szerint minden emberi cselekedetnek van erkölcsi mozzanata is. Mégsem gondolom, hogy minden politikai lépést erkölcsi dimenzióba kellene helyezni. Az, hogy milyen módon támogassa a társadalom a nagycsaládosokat, hogy mely országokkal szövetkezzünk, hogy milyen eszközrendszerrel dolgozzunk a környezet védelméért, nos, ezek nagyon fontos politikai kérdések, de nem feltétlenül érdemes morális vonatkozásaikra helyezni a hangsúlyt. Ne keltsük azt a látszatot, hogy a közélet jók és rosszak küzdelme csupán. Ebben az írásban azonban olyan politikai lépéseket gyűjtöttem egybe, amelyeket, úgy látom, lehet és kell erkölcsi összefüggéseikben vizsgálni.
A közelmúltban hozott törvény egyik mondata arra kényszeríti a (hazánkban amúgy igen csekély számú) nemét megváltoztató embert, hogy dokumentumokban eredeti nemét tüntesse fel. Képzeljük el a de facto nőt vagy férfit, amint ellenkező nemet ír be – aztán magyarázkodás, gúny, szégyen. Miért kell embereket megalázó helyzetbe hozni, ha annak amúgy nincs nyereség-oldala sem? Ez szimpla gonoszkodás. Pár évvel ezelőtt Debrecenben közmunkásokkal szedették össze a hajléktalanok bokrok alá rejtett takaróit, dobozait. Kell ehhez kommentár? A baloldali kormány idején az akkori ellenzék az egyik évben, talán december 21-én, 1200 kérdést intézett valamely hatósághoz. Ezek egy része oly banális volt, kilógott a lóláb. Legyen pár tisztviselő vagy politikus, akik az ünnepek alatt is kénytelenek a kérdések megválaszolásával foglalkozni. 2015-ben a Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) felajánlotta, hogy saját költségén mobilvécéket helyez el a menekültek számára az országhatáron. A kormányzat ezt nem engedélyezte. Járjanak csak a kukoricásba! Két legyet egy csapásra: odaütünk egyet a gyűlölt szabadságpárti, humanista kisegyháznak, és a menedékkérőknek is. Dönthet úgy egy ország, hogy nem kíván befogadni gazdasági bevándorlókat. De semmi sem indokolja az ellenük irányuló rágalmazást és uszítást. „Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod az ország törvényeit.” Naná. Csak hát, a magyar nyelvű plakát nyilván nem a magyarul nem tudó menekülteknek szólt (amúgy milyen alapon és kiket tegez le?). A magyar közönségnek üzente: „ezek” nem tartják be a törvényeket. A többi plakát, hirdetmény is uszító, gyűlöletkeltő – pedig ez nem szükségszerű velejárója a befogadás megtagadásának. „A menekültválság kezdete óta az Európai Unióban több mint 300 ember halt meg terrorista merényletben”. A menekültválság kezdete óta az Európai Unióban több mint ötvenezer ember halt meg közlekedési balesetben – ez utóbbit persze én mondom. Egyetlen más európai ország kormánya sem élt ezzel a mocskos eszközzel. Budapesti pszichiáterek önként, ingyen végeztek terapeuta tevékenységet a határon azoknál a politikai üldözötteknél, akiket hazájukban bántalmaztak vagy megkínoztak, rettegésbe taszítottak. Mígnem a hatóságok ezt megtiltották. Nem tudok elképzelni, nem látok más motivációt a döntéshozók részéről, mint puszta gonoszságot. Tizennyolcszor figyelmeztette a strasbourgi emberi jogi bíróság kormányunkat, hogy a menedékkérők élelmezéséről gondoskodnia kell. Megjegyzem: az országra támadó ellenség hadseregéből ejtett hadifoglyokat is élelmezni kellene – hazánk által is aláírt nemzetközi szerződés szerint. Hogyan lehet hát menedékkérőket éhezésre kárhoztatni?
Budapesten egy csoport hatósági szervezésben tönkretette egy erdőszélen az ott élő hajléktalanok félig földbe vájt, szánalmas viskóit. A rombolókat utóbb bíróság is elítélte, így itt a jogi döntés mellé helyezhetjük az erkölcsit. Egyáltalán, mit fejez ki a hajléktalan életmód kriminalizálása, az „életvitelszerű” utcán tartózkodás betiltása? Eszerint én elücsöröghetek egy padon akár egy órácskát is, mert van lakcímkártyám. Egy hajléktalan öt perc után bevihető az őrsre, ha ugyanott ül. Mindezt belefoglalni az alkotmányba is, hogy egy egyszerű többséggel győztes új kormány se változtathasson rajta – extra gonoszság. Miféle jellem az, akinek a hajléktalanok gyötrése ennyire fontos? Ahol kötelező tartózkodni, akaratunk ellenére is, az nem hajléktalanszálló, hanem börtön. A kormány nem teljesíti a strasbourgi bíróság végzését a MET-tel szemben. Emiatt szociális és oktatási intézmények kerültek anyagilag végveszélybe. A javaslat: adják át intézményeiket az államnak. Micsoda cinizmus ez egy klerikális kormányzattól, amely máskülönben kedvezményezi, mindig és mindenben, a nagy egyházakat! Kit érdekelnek azok a szerencsétlen öregek, betegek vagy diákok, akik itt olyan ellátásban részesülnek, amelyet állami intézménytől aligha kapnának meg? Kárt okozni felnőtteknek, gyerekeknek és egy kisegyháznak pusztán azért, mert annak vezető lelkésze politikai és erkölcsi szempontok alapján szembefordult egy politikussal.
Hasonlóan cinikus az új, gyermekvédelminek nevezett törvény és népszavazási kezdeményezés is. A gyerekeknek nem használ, hanem árt. Ugyanis igen-igen nehézzé teszi a szexuális felvilágosítást az orvosok és tanárok, illetve a gyerekek heteroszexuális többsége számára is, és végletesen cserben hagyja az átlagtól eltérő (10-15 százaléknyi) gyereket. Homoszexuális kamaszok között 300-szor nagyobb a valószínűsége az öngyilkosságnak. A „homoszexualitás és transzneműség népszerűsítése” tudománytalan fogalma rágalmazza azokat a szakembereket és szervezeteket, melyek segíteni próbáltak. Mindez pusztán azért, mert a választások közeledtével új konfliktust „kell” generálni az EU-val, és sarokba szorítani az ellenzéket. A politika belső logikája alapján érthető (bár nem rokonszenves) célt a lehető legerkölcstelenebb eszközök szolgálják.
A legvégére egy olyan esetet hagytam, amelynek sokkal kisebb a súlya, mint a fentieké, de mint cseppben a tenger, fejez ki oly sok mindent. Amikor Hoffmann Rózsa államtitkár kérte, hogy főnöke fogadja, valami ilyesmi mondatot kapott: kérem a kereszténydemokratákat, törődjenek egy kicsit az államtitkár asszony lelkével. Szép, nem? (E szempontból, hogy tudniillik hogyan bánik valaki a munkatársával, teljesen mindegy, hogy az ugyanazon fészekaljából származó ex-államtitkár süsü nyilatkozatokat tett és tesz).
A fentebb összegyűjtött esetek közös nevezője, hogy valamennyi bátran nevezhető kisstílű gonoszkodásnak vagy valódi gonoszságnak, és mind a mai kormánypárthoz kapcsolódik.
