Európai jelentőségű üggyé nőtte ki magát a kínai-litván névvita

Míg az Orbán-kormány a kommunista Kínához dörgölőzik, addig a térség más országai inkább a demokratikus Tajvannal mélyítik el a kapcsolatukat.

Első pillantásra marginálisnak tűnhet a kínai-litván névvita, mára mégis európai jelentőségű üggyé nőtte ki magát. A diplomáciai konfliktus még júliusban tört ki Tajvan tervezett vilniusi képviselete miatt - Kínának nem tetszett, hogy a misszió a "tajvani képviseleti iroda" nevet viselné a máshol használatos "tajpeji képviseleti iroda” helyett, mondván ez olyan, mintha Litvánia önálló országként ismerné el a szigetet, amelyet Peking saját, renegát tartományának tart. A szuperhatalom nagykövetének visszahívásával és a litván nagykövet hazaküldésével, illetve gazdasági retorziókkal válaszolt, ám nem tudta meghátrálásra kényszeríteni a hozzá képest minden tekintetben pöttömnyi balti államot.

Kína csütörtökön már az Európai Unió közbeavatkozását kérte: arra szólította fel Brüsszelt, győzze meg a tagállamokat, hogy "javítsák ki tévedéseiket és tartsák tiszteletben szuverenitását és területi egységét." A többes szám annak szól, hogy az előző nap az EU soros elnökségét betöltő Szlovénia miniszterelnöke, Janez Jansa az uniós állam- és kormányfőknek címzett levelében Litvánia melletti, az eddigieknél "provokatívabb és határozottabb" szolidaritást szorgalmazott. "Meg kell mutatnunk Kínának, hogy kiállunk egymás mellett, és nem hagyjuk, hogy Kína fenyegesse bármelyikünket" – fogalmazott. Jansa októberi elején, a szlovéniai Bródban rendezett EU csúcstalálkozón szeretné napirendre venni az uniós-kínai viszony kérdését. Számottevő fordulatra azonban nem lehet számítani, mivel a Litvániát támogatásáról biztosító Egyesült Államokkal szemben a befolyásosabb európai országok egyelőre semlegesek maradtak a vitában. "A legtöbb tagállam egyensúlyozásra törekszik: építik a kapcsolatokat Tajvannal, de arra is ügyelnek, hogy fenntartsák a jóviszonyt a kontinentális Kínával is, emiatt nem láthattunk látványosabb kiállást Litvánia mellett az európai nemzetek részéről" - magyarázta a Népszavának Matej Simalcík, a pozsonyi központú Ázsia Tanulmányok Közép-Európai Intézete (CEIAS) főigazgatója. Ugyanakkor szerinte azt sem lehet mondani, hogy a balti államot magára hagyták volna. "Számos uniós ország pekingi nagykövete biztosította szolidaritásáról a hazaküldött litván kollégáját" - mondta a szakértő.

Litvánia határozott Peking-kritikus politikájával egyelőre különcnek számít az EU-ban, de Közép-Kelet-Európában már változni látszik a széljárás. "A térség államai egyre jobban kiábrándulnak Kínából, mivel a kétoldalú kapcsolatok eddig nem váltották be a hozzájuk előzetesen fűzött reményeket - nem valósultak meg nagy, zöldmezős beruházások és a külkereskedelmi hiány is tovább nőtt az ázsiai ország javára. Romlik Kína társadalmi megítélése is, különösen a világjárvány kitörése óta" - mondta Simalcík. Hozzátette: belpolitikai változások is hozzájárulnak az attitűdváltáshoz, jól mutatja ezt Szlovákia és Litvánia esete. Északi szomszédunkban Zuzana Caputová, a balti államban pedig Gitanas Nausėd személyében olyan köztársasági elnököt választottak, aki nagyobb hangsúlyt fektet az emberi jogi kérdésekre. A kommunista Kínától való távolodás egyenes következménye, hogy a régió a jövőben a demokratikus berendezkedésű, a gyakorlatban önálló Tajvanhoz közeledhet, bár nem olyan nyíltan, mint Litvánia.

A CEIAS főigazgatója szerint Magyarország és az uniós tagságra pályázó Szerbia azért is képezhetnek kivételt, mert a régióba irányuló kínai beruházás javarészt ebbe a két országba érkezik. Kiváló példa erre a kínai "egy övezet, egy út" (más néven Új Selyemút) program keretében, főként kínai hitellel megvalósuló 750 milliárd forintos Budapest-Belgrád gyorsvasút. Simalcík azonban rámutatott: fontos különbség, hogy Szerbiában a közvélemény is támogatja Peking-barát irányvonalat, ám Magyarországra ez nem igaz. "A legtöbb magyar negatívan tekint Kínára, még azok is, akik általában támogatják Orbán Viktort" - jelentette ki a szakértő. A térségben még Milos Zeman számít az ázsiai hatalom támogatójának, ám a magyar miniszterelnökkel ellentétben ő szinte csak jelképes hatalommal bír.

Számos tényezőtől függ, hogy miként alakul Közép-Kelet-Európa országainak Kínával való viszonya a jövőben. Matej Simalcík szerint sok múlik azon, hogyan folytatódik a litván-kínai vita, mennyire térül meg a Tajvannal való barátkozás és milyen belpolitikai változások lesznek. "Ha a jelenlegi ellenzéki pártok az októberi cseh, illetve a jövőre esedékes magyar választásokon is győzedelmeskedni tudnak, akkor a régió még jobban eltávolodhat Kínától, más kelet-ázsiai partnerek, köztük Tajvan javára" - jegyezte meg lapunknak a szakértő.