Felhívott egy régi ismerősöm. Üzenetet akart küldeni, de bedöglött a Facebook, úgyhogy kénytelen volt megbeszélni velem a dolgot. Személyesen. Rég nem hallottam, kicsit motyogósabb lett a hangja, de ez megnyugtató volt: az élet valóságának csalhatatlan jele a tökéletlenség és az idő múlása.
A Facebook retusált profilképei, örök vidámságot sugalló emojijai, egyenüzenetei ellenben egy élettelen illúzió hordozói. Azé az illúzióé, hogy itt bitekbe meg gombnyomásokba csomagolva ömlesztett emberi kapcsolatokhoz meg tudáshoz jutunk. Természetesen kapunk azt is. Ám a valóságban érdemes lenne mérleget készíteni a Facebook hétfői fekete napjáról. A veszteségoldalon: sok milliárd ember nem fért hozzá nyilván érdekes, értékes posztokhoz, sokan nem tudtak valami hasznos akcióra felhívni másokat, vagy akár nagyobb plénummal közölni a gondolataikat. Nyereségoldalon ellenben ott szerepelhet, hogy pár millióan kénytelenek voltak saját hangjukon szólni a másikhoz, továbbá mennyivel kevesebb gyűlöletposzt, álcivil kormányzati propaganda, oltásellenes félrevezetés, összeesküvés elmélet, fiatal lányokat bulímiába kergető baromság fertőzte tovább az agyakat.
Megkockáztatom: bőven pozitív tartományban lehet a Facebook-leállás össztársadalmi hatása.
Annyi biztos, hogy néha a sors a legnagyobb drámaíró. Így Mark Zuckerberg egy nappal azután bukott 7 milliárd dollárt a Facebook köhécselése nyomán, hogy nyilvánosságra került: tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a platformra ömlesztett gyűlöletpropaganda milyen mentális sérüléseket okoz óriási tömegeknek, azonban profitéhségében nem volt hajlandó lejjebb csavarni a gyűlölködés-potmétert, mivel a gyűlöletposztok több interakciót hoznak, az meg több hirdetőt.
Mint egy tanmese arról, hogy a kapzsiság és a gonoszság édestestvérek. És hogy a profithajhászás nyomán egy csodálatos találmány - a közösségi tudás szétáramlását elősegítő platform - hogyan tömöríti a világ őrültjeit kőkemény támadó ékké, hogyan lett mára a Facebook jelmondata a „Világ Hülyéi, Egyesüljetek!”.