„Anger és Wallenberg észrevették, hogy a halálmenet kísérésére kirendelt őrök közül sokan nem kegyetlenkedtek, különösen azok, akik nem nyilaskeresztesek vagy csendőrök voltak, hanem akiket a magyar hadseregből verbuváltak.” 1944 őszén zsidó emberek ezreit hajtották gyalog Hegyeshalom felé - Raoul Wallenberg a Vöröskereszttől élelmet, gyógyszereket szerzett a deportáltaknak és vitt magával menleveleket is. Egy csendőrparancsnok is segítette ebben Wallenberget – a kegyetlenségnek ez a foka az addig németbarát parancsnoknak is sok volt már.
„Itt egy szoba és rád vár... - Raoul Wallenberg története" címmel jelent meg egy új könyv a zsidók ezreit megmentő diplomatáról a svéd író-újságíró, Ingrid Carlberg tollából (Noran Libro, 2020). A lenyűgöző részletességgel és tudományos alapossággal megírt műből megismerhetjük Wallenberg családját, gyerekkorát, fiatalságát, a Budapesten töltött hónapokat, az embermentőt, aki nem ismert lehetetlent. „Talán Wallenberg optimizmusa, türelme, az, hogy ha emberek mentéséről volt szó, nem ismert lehetetlent – ez a legfontosabb, amit Wallenbergtől tanulhatunk” - vélekedett egy nemrégiben tartott könyvbemutatón a szerző.
A kötetben arról is eddig nem látott részletességgel olvashatunk, hogyan tűnt el 1945. január 17-én Wallenberg, aki a Budapestet elfoglaló szovjetekkel akart tárgyalni. Képet kaphatunk arról, hogyan várták haza rokonai, az édesanyja, mit tett a világ Wallenberg megmentéséért, és mit tett – vagy inkább hogyan szalasztott el lehetőségeket – Svédország azért, hogy a több tízezer zsidó ember életét megmentő svéd követségi titkár élete ne tragédiával végződjön. Mint ismert, a Szovjetunió hosszú ideig azt állította, hogy nem tud semmit Wallenbergről, hogy bizonyára Budapest ostroma idején lelte halálát. „Hetvenhat év hazugság” - így foglalta össze a már említett könyvbemutatón Ingrid Carlberg a véleményét. Nos, bizonyosság ma sincs - és talán soha nem is lesz – arról, hogyan, milyen körülmények közt vesztette életét a hírhedt Ljubljanka börtön 7. számú foglya, Wallenberg. A börtönorvos jelentése szerint szívinfarktus okozta a halálát 1947. július 17-én, de persze nem biztos, hogy ez igaz, a legvalószínűbb, hogy meggyilkolták egy olyan rendszerben, ami hazugságokra épült.
Talán az a legizgalmasabb része a könyvnek, hogyan lavírozott Staffan Söderblom, Svédország moszkvai nagykövete a háború után Moszkvában. A háború elején még németbarát Söderblom ekkor már szerette volna a legjobb viszonyt kialakítani Svédország és a Szovjetunió között. S bár váratlanul még arra is lehetősége nyílt, hogy személyesen találkozzon Sztálinnal, és érdeklődhessen a generalisszimusztól Wallenbergről, ezt olyan megalkuvó módon tette, hogy az égvilágon semmi eredménye nem lett.
A mű a te fordításod, de ha nem tudnám, hogy svédül íródott, azt is hihetném, hogy magyarul. Hogyan lehet ilyen jól megtanulni svédül?
1978-ban kerültem ki Svédországba feleségként, több mint negyven éve beszélem a nyelvet. Az, hogy a fordítás jó lett, Veres Mária szerkesztő érdeme is, nemcsak az enyém.
Hogyan kerültél kapcsolatba Ingrid Carlberggel? Egy korábbi fordításom kapcsán. Ingrid 2009-ben kezdett dolgozni a Wallenbergről szóló könyvön, nyilvánvaló volt, hogy szüksége lesz egy magyar munkatársra is, aki Budapesten levéltárakban és más helyeken is kutat számára. Remekül tudunk együtt dolgozni, valószínűleg sokat számít, hogy mindketten újságírók vagyunk, hasonló a gondolkodásmódunk.
Mielőtt elkezdtél dolgozni a fordításon, mit tudtál Wallenbergről? Tudtam, hogy zsidómentő volt, hogy Pesten van egy Wallenberg utca, ennél sokkal többet nem, pedig a szüleim és nagyszüleim is átélték a háborút.
Érdemes ma Wallenbergről könyvet írni? Kik fogják elolvasni? Idős zsidók biztosan, de remélem odaadják a könyvet a gyerekeiknek és az unokáiknak. Mint jó tanár – ilyen képesítésem is van – azért akartam lefordítani a könyvet, hogy oktatási segédanyag is legyen belőle a gimnazistáknak. Még most is keresek Svédországban olyan mecénást, aki befektetne abba, hogy a könyv alapján készüljön el oktatási segédanyag a magyar gimnazistáknak, és ez jusson is el minden középiskolába. E célból megkerestem a Történelemtanárok Egyletét is. Svédországban felmérés készült arról, mit tudnak a fiatalok Hitlerről, a második világháborúról és Wallenbergről. Kiderült, hogy szinte semmit. Az akkori miniszterelnök, Göran Persson megbízott két írót, akik a témáról „És erről beszélj gyermekeiddel” címen könyvet írtak. Ezt a művet 1998-ban először százezer példányban nyomtatták ki, s valamennyi svéd család ingyen igényelheti a svéd államtól. Eddig összesen 1,5 millió címre küldték ki, szerény számítások szerint is a svéd lakosságnak legalább a fele találkozott már ezzel a könyvvel.
Mi volt a legnagyobb kihívás a fordítás során számodra? Az, hogy közben ne involválódjak érzelmileg. Bevallom, volt egy-két olyan rész, amikor sírtam. Nagyon megérintett Staffan Söderblom figurája is: utáltam az elején a csinovnyik attitűdjét, amikor még németbarát volt. Sajnos, a svéd kormány a háború után jóvátehetetlen hibát követett el: egyszerűen el kellett volna hinniük, hogy a szovjetek hazudnak. Wallenberget ki lehetett volna cserélni. Ami Söderblomot illeti, a könyv végén megsajnáltam, hiszen élete végén teljesen összetört, magába roskadva azt motyogta rokonai elmondása szerint: Wallenberg, Wallenberg. Valójában ő volt az egyetlen, akinek megszólalt a lelkiismerete.
Jól gondolom, hogy soha nem fogunk bizonyosságot tudni Wallenberg életének utolsó két évéről és haláláról? A 7. számú fogoly sorsa továbbra is nyitott kérdés. Még az sem bizonyított, hogy valóban ő volt az. Több mint hetven éve nem tudjuk, hogy mi történt, de azért az biztos, hogy a szovjet rendszer megölte őt. A hazugságok rendszere ma is érintetlen. De azért elképzelhető, hogy egyszer egy levéltár polcáról „leesik” egy irat.
Wallenberg hős volt. Kellenek ma még hősök? Igen, kellenek. A szememben ilyen mondjuk Greta Thunberg is, a Fridays for Future szervezője. Érdekes, hogy őt is a svéd társadalom „termelte ki".
