Miért baj, ha a gyilkosságot „szerelemféltésnek” nevezi az újságíró, vagy ha azt írja, hogy az elkövető „élete szerelmét” ölte meg? – egyebek mellett erről beszélgetett a média munkatársaival a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Az apropót az adta, hogy novemberben van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja.
Felmentett bántalmazók
Aki a szerelmet, a szerelmét félti, az aggódik, jót akar a társának, magyarázta Rácsok Balázs. Csakhogy a szervezet szociális igazgatója szerint a bántalmazásnak, a gyilkosságnak semmilyen körülmények között nem szabad romantikus felhangot adni, az erőszaknak a szeretethez, de még a féltéshez sem lehet köze. Ráadásul ez a kifejezés – akarva-akaratlanul – felmenti az elkövetőt. Azt sugallja, hogy a szerelme feltétlen, a társa bánt vele rosszul, ezért jogosan bántotta.
A szakember egy újságcikket is elemzett állítását alátámasztandó. Az írás szerint az „áldozat egy másik ember oldalán kereste a boldogságot”, miközben a gyilkossá vált férfi „nehezen viselte a nő elvesztését, illetve a felszarvazott férfiak szégyenét”. Ez a tálalás egyértelműen az áldozatot hibáztatja, és felmenti a bántalmazót.
Amikor a médiában megjelenik egy családon belüli erőszakkal, tragédiával összefüggő hír– magyarázta lapunknak Rácsok Balázs –, megnő a segítségkérések száma. Ám amennyiben a híradás az áldozat hibáztatásáról vagy arról szól, hogy kért, de nem kapott segítséget, az reménytelenségbe taszítja a hasonló helyzetben lévőket, akik így könnyebben benne ragadhatnak a bántalmazó kapcsolatban. Ahogy Rácsok Balázs szerint azt sem lehet elhallgatni, hogy vannak helyzetek, amikor a rendőrség viselkedése vagy a bíróság ítélete kifogásolható – és a szociális ellátórendszer sem áll mindig a helyzet magaslatán. A bántalmazottaknak őszintén el kell mondani, hogy ha ki akarnak lépni a kapcsolatból, nagyon nehéz időszak elé néznek. De az nem igaz, hogy soha nincs segítség. Van példa arra, hogy az anyát és a gyerekeket a titkos menedékházba szállító rendőr hamburgert vett az éhes családnak. Volt, hogy egy bíró megszüntette az apa felügyeleti jogát, miután megtudta, hogy az anya a gyerekeivel titkos menedékházban húzta meg magát. De valóban nem ez az általános.
Nem könnyű kilépni egy párkapcsolatból, számos körülmény nehezíti meg az elválást. Nehéz azzal szembesülni, hogy mindent újra kell kezdeni – ezt sokszor az anyagi függés/függőség is befolyásolja. A bántalmazás elszenvedői ráadásul szégyent, bűntudatot éreznek, így nehezen kérnek segítséget, nem akarják beavatni a szülőket, a rokonokat. Előfordul, hogy a bántalmazó a külvilág felé máshogyan kommunikál a kapcsolatukról, mint a partnere, önmagát állítja be áldozatnak, a párját pedig hisztérikusnak.
Az első lépést megtenni a legnehezebb – hívta fel a figyelmet Rácsok Balázs. Az Ökumenikus Segélyszervezet legfontosabb feladata az érzelmi támogatás, vagy ahogy ő fogalmazott, a minőségi szociális munka. A munkatársak 3-4 óra alatt veszik fel az első interjút, amit akár további 3-4 találkozó követ. Itt elmondhatja az ügyfél, mit él át otthon, mitől fél, hogyan képzeli a jövőjét. Gyakran azon lepődnek meg, hogy az ambulancián elhiszik, amit mondanak, és végre nem vonják kérdőre, amiért nem lépett még ki a kapcsolatból, és gyereket szült egy „ilyen” embernek. Merthogy a mindennapokban ilyen kérdésekkel találkoznak a bántalmazottak – magyarázta a szakember, aki beszélt arról is, hogy el kell fogadni, ha az áldozat még nem tud vagy nem akar kilépni a kapcsolatból. Hiába tudják az ambulancián, hogy a következő találkozóig többször megveri a férj az ügyfelet, ha ő még nem akar lépni, a segítők nem tehetnek semmit.
Elmesélte, hogy volt olyan páciensük, aki azt kérte, ha nem jelenik meg a megbeszélt időpontban, a szervezet értesítse a rendőrséget. Bár a munkatársak remélték, hogy erre nem kerül sor, eljött a nap, amikor hiába várták a nőt. Kérésének eleget tettek, a rendőrök pedig összeverve találták meg a házban. Olyan páciensük is volt, aki az első találkozóra csatakos hajjal, elhanyagolt ruházatban érkezett. Néhány alkalom után egy csinos, ápolt nő jelent meg, a szervezet munkatársa először meg sem ismerte. A beszélgetések hatására a nő visszanyerte önbizalmát, és bár tudta, hogy otthon a féltékeny férj megveri, eldöntötte, hogy változtat az életén.
Az ambulanciákon beszélgetnek az áldozatokkal, de vannak más típusú ellátások is. Titkos menedékházakat, illetve három régióban azonnali menedéket kínáló krízisközpontot működtet a szervezet, de országos szinten több hasonló szolgáltatás is működik. Ezekben az intézményekben a teljes körű ellátáson túl szociális munkásokból, jogászokból, mentálhigiénés szakemberekből álló szakmai stáb segít a biztonságos továbblépésben. A szállásokat túlnyomó többségében az alacsony jövedelműek, a munkanélküliek, a szegregátumból érkezők veszik igénybe – akiknek a bántalmazás mellett az anyagi kiszolgáltatottsággal is meg kell küzdeniük. Az ambulanciákon viszont egyre nagyobb számban jelennek meg középfokú végzettséggel, egy vagy több diplomával rendelkező emberek. Sokan azt gondolják, a családon belüli erőszak bántalmazói a szegények, az alkoholisták és a drogosok közül kerülnek ki, pedig kutatások igazolják, hogy a társadalom minden szegmensében jelen van az otthoni erőszak.
Aki félelmet kelt, az bántalmaz
De mit is nevezünk nők elleni erőszaknak, bántalmazásnak? Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1993-ban elfogadott Nők elleni erőszak megszüntetéséről szóló nyilatkozatában megfogalmazott definíció alapján „A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos cselekmény, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést, kárt vagy sérelmet okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában”.
Rácsok Balázs ezt úgy magyarázta: aki a hatalmával visszaél, tudatosan használja azokat az eszközöket, amelyek a másik félből félelmet, szorongást váltanak ki, az bántalmaz.
A legtöbb családban előfordulhat hangos szóváltás. Gondoljunk csak az olaszos temperamentumra, akik így élnek, élénk gesztikulálással kísérik mondandójukat, és gyakran kiabálnak is egymással. Egy ilyen párbeszéd heves, mégsincs vele baj, hiszen nincs jelen a félelem és a félelemkeltés szándéka. A fizikai bántalmazás megítélése egyértelműbb. Egyetlen pofon sem fér meg egy kapcsolatban. A szexuális bántalmazáshoz pedig a behatolásnak sem kell megtörténnie. Ha a partner azt kéri, ne érjen hozzá a társa, és ez a simogatásra is értendő, akkor azt a másik félnek el kell fogadnia.
Gyakran felmerül, hogyan jut el egy korábban szerelmes ember odáig, hogy bántsa a társát. Rácsok Balázs szerint egy ilyen partnerből vélhetően mindig is hiányzott a szeretet, csak eszközként kellett neki egy társ a céljai megvalósításához. Ez a cél sokszor éppen a társadalmi elvárásoknak megfelelő családalapítás. Gyakran az első gyermek megszületése után jelentkeznek a problémák. Addig minden idilli, de amikor az anya vissza akar menni dolgozni, a férj ezt elutasítja,
Elkezdődik részéről az érzelmi zsarolás: a gyerek azért verekedett az oviban, mert az anya keveset foglalkozik vele otthon, majd azért kap rossz jegyet az iskolában, mert a nőnek fontosabb a munkája. De a gyerekkel zsarolás fordítva is igaz lehet. Vannak nők, akiknek csak azért kell egy férj, hogy gyerekük szülessen. Nem ritka a szexmegvonással büntetés sem. Egyre divatosabb lett a párterápia, de Rácsok Balázs szerint nem lehet, nem kell, és nem is szabad minden házasságot megmenteni. A bántalmazó kapcsolatból ki kell lépni – jelentette ki a szakember.
