„Ha valaki huszonévesen nem örököl vagy nem kap ajándékba lakást, akkor évtizedekbe telhet, mire saját ingatlant tud vásárolni” – mondja Vincze László építészmérnök, a BME Lakóépület-tervezési Tanszékének adjunktusa. A Vincze & László Építésziroda vezető tervezője ezért is örülne, ha az előregyártott, könnyűszerkezetes, akár mobil- vagy konténerházak Magyarországon is elterjednének. A szakember szerint ezek fő előnyei ugyanis, hogy a költségeik kiszámíthatóbbak, és a gyártási idejük is rövidebb, a felállításuk pedig szinte hulladék nélküli, elvégre egy ilyen építmény esetében nem kell a telekre kivinni az építési anyagokat. A kiszemelt házat üzemben állítják össze, majd trélerrel vagy vasúti szerelvénnyel szállítják a helyszínre. „A ház ebben az esetben kilencvenöt százalékig elkészül – mondja Vincze –, a tulajdonos az új otthonba lépve már láthatja a konyhát, a vizesblokkokat, a burkolatot, a világítást és a teljes épületgépészetet.”
Csak gördülékenyen
Lunk Gergely, a mobilházakkal kereskedő Mobil-Homes Kft. cégvezetője és családja sokáig nyaralt lakókocsiban, és innen jött a vállalkozás ötlete. „Idővel elhatároztuk, hogy nyaralót építünk. Hamar rájöttünk azonban, hogy drága mulatság egy olyan épületbe belefogni, amit egy évben csak néhány hétig használunk. A család így olyan megoldást keresett, ami komfortosabb, mint egy lakókocsi, de mégsem egy téglaház. Így jött az ötlet, hogy mobilházat vásárolunk Angliából” – mondja Lunk Gergely. A felvetés az édesapjáé volt, a 2009-ben közösen alapított céget pedig a mai napig családi vállalkozásként működtetik.
Idővel egyre inkább megismerték a rendhagyó épületek sajátosságait. A mozdítható házaknak ugyanis vannak hátrányaik is. A szállításuk szélességi és magassági korlátokba ütközik, Európában például általában négy és fél méter széles és magas házakat szállítanak a közutakon. Lehet persze nagyobbakat is, csak az körülményessé és drágává teszi az utaztatást. A konténerházak esetében az utóbbi probléma nem áll fenn: a gyártás csak részben zajlik üzemi körülmények között, és az egyes részeket, a fa- és födémpaneleket külön fuvarozzák a helyszínre, ahol aztán a kívánt módon összeillesztik őket. A mobilházak előnye viszont, hogy ha a tulajdonosuk eladná őket, nem kell vesződni a részekre bontással, hanem egyből elfuvarozhatók a vevőhöz.
Az újfajta házak esetében a hőszigetelésre is érdemes odafigyelni, elvégre ez is feltétele, hogy a tulajdonos Magyarországon lakhatási engedélyt kapjon. „Mi egy lengyel gyártóval vagyunk kapcsolatban, amely hőszigetelt, 35, 48 és 57 négyzetméteres épületeket gyárt, havonta átlagosan negyvenet” – mondja a vállalkozó. Hozzátéve, ha valaki rendel tőlük, akkor leghamarabb négy hónapon belül kulcsrakész házat kap, mely szinte ugyanolyan lesz, mint egy hagyományos. A mobilházak esetében a későbbi felújítás is hasonlóan zajlik, mint egy téglaháznál, vagyis a festés, a szigetelés és a külső homlokzat javítása ugyanúgy elvégezhető. Ha egy ház tizenöt év után elhasználódik, akkor a laminált padlót fel lehet szedni, a belső borítást el lehet bontani, a falakat le lehet tapétázni vagy új paneleket feltenni.
Nyugaton már divat
Problémák persze így is adódnak. Lunk szerint egyes önkormányzatok nagyon óvják a településképüket, így nem szívesen fogadnak mobilházakat. A települések vezetése ennek eldöntésében ráadásul szabad kezet kap, így a tulajdonosnak el kell fogadni a helyzetet. „Pedig egy új mobilház teljesen úgy néz ki, mint egy hagyományos, beleértve az enteriőrt, a falakat, a tetőt és a homlokzatot is” – mondja Lunk. Sok önkormányzat még akkor is kellemetlenkedik velük, ha a település szomszédos házainál sokkal szebbet visznek a helyszínre.
De hazánkban más oka is van annak, hogy még nem terjedtek el a mobilházak. „Nálunk azért is kevéssé ismert ez a technológia, mert egyelőre alig néhány vállalkozás foglalkozik mobilházakkal” – mondja Vincze. A probléma persze összefügg a mobilitással is. Ausztriában, Németországban vagy az Egyesült Államokban például bevett szokás, hogy az ember egy jó munkahely érdekében képes akár egy távoli városba is költözni, amiben segítségére lehet egy előregyártott ház. Nyugat-Európában az első generációs lakástulajdonosok a nyaraló és hétvégi házak esetében is egyre nagyobb számban választanak előregyártott épületeket a könnyűszerkezetes technológiák, az előregyártás kiszámíthatósága, kedvező ára és gyors megvalósítása miatt.
„Fontos lenne, hogy itthon is felismerjék az emberek a mobil- és konténerházakban rejlő előnyöket és azok észszerűségét” – vallja Vincze László, aki szerint egy költséges építkezés helyett remek választásnak bizonyulnának. Itthon azonban más a helyzet. Az emberek még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy egy masszív, és szó szerint mozdíthatatlan ingatlanban éljenek. A második világháborút követően ugyanis a bizonytalan életkörülmények elleni „védekezésként”, biztos befektetésként sokan ingatlanba ruháztak be. Fontos volt számukra, hogy a ház kőből vagy téglából épüljön, és nagyobb legyen, mint amire szükségük van, hogy az épületben több generáció is tudjon élni, meséli Vincze.
Korszellemes megoldás
Manapság a fiatal felnőttek nagy része nem rendelkezik akkora tőkével, hogy ingatlant vásárolhasson, így számukra a könnyűszerkezetes, de még inkább a konténer- vagy mobilház jelenthetné a megoldást. Másfelől az új házak még környezetkímélők is, azaz megfelelnek a korszellemnek. „A hagyományos, betonnal, cementtel és acéllal dolgozó építőipar súlyos környezeti terhelést jelent, hiszen hatalmas mennyiségű szén-dioxidot termel” – mondja az építészmérnök. A szakember szerint tovább nehezíti a helyzetet, hogy az utóbbi időben pokolian elszabadultak az anyagárak, így az átlagos építőipari cégek csak két-három hónapra tudnak ajánlatot adni. A mobilházak faanyagának ugyanakkor előnye, hogy semmivel sem sérülékenyebb, mint egy téglaház, miközben remek hőszigetelő, átereszti a párát, a fa illatanyaga pedig kedvező hatással van az ember közérzetére.
Egy kisebb területű mobilház ráadásul burkoltan azt üzeni a tulajdonosának, hogy fogja vissza a fogyasztását, éljen szerényebben, vagyis legyen mértéktartó, és elégedjen meg annyi bútorral, világítótesttel és elektromos cikkel, ami a mindennapi létezéshez szükséges.
Az építész szerint mindehhez egy szociális lakásépítési program kidolgozása adhatna keretet, amely azonban eddig nem született meg. A térség országaiban, például Csehországban, Szlovákiában vagy Nyugat-Európában már számtalan kitűnő, mintául szolgáló program fut. A lakásínséget márpedig nagyban mérsékelné, ha az állam megoldást dolgozna ki a kérdésre. A közelmúltban például jelentős eredmények születtek az Önkormányzati Bérlakásprogram kidolgozásában. „Ha a helyzet javulna, akkor egy mai magyar pályakezdő házaspár az őt megillető otthonban tudná elkezdeni a közös életét” – vallja Vincze. Egy bérlakásrendszer másfelől a mobilitást is segítené. Egy gyerekes, fiatal család sokkal könnyebben költözne egy új városba, ha megváltoznak az élet- és munkakörülményei.
Egy mobilház ezenfelül egy nagyobb család együttélését is segítheti. Lunk Gergely szerint, ha valaki idős korára egyedül marad, így még mindig a gyermekei mellé „települhet”, a család tud rá vigyázni, miközben a nagyszülő szabadon, külön laktérben élhet. Új telket sem kell vásárolni, és építkezni sem kell, véli a vállalkozó, hozzátéve, előbb-utóbb a társadalom felismeri ezeket a lehetőségeket is.
