Futball-vb Brazília nélkül nem létezik, filmvilág sincs Hollywood, ahogyan opera sem Itália vagy Hacsek Sajó nélkül. Azért az mégsem akármi, hogy a sárga mezesek még csak selejtezőik kétharmadát játszották le, és már révben vannak. Tizenkét kvalifikációs meccsükön tizenegyszer győztek, egyszer – eléggé el nem ítélhető hanyagsággal – döntetlent értek el, a gólkülönbségük 27-4.
S van ennél szebb is.
A 2016. szeptember elsején debütáló Tite szakvezető mérlege idáig: 67 mérkőzés, 50 győzelem, 12 döntetlen, 5 vereség, 138-24-es gólkülönbség. A Kolumbia elleni 1-0 után boldogan a pályára rohanó kapitány tehát jubilál, ugyanúgy, mint Alisson kapus, aki ötvenedszer védett a seleçãóban. Inkább azt mondom, állt a háló előtt, mert hárítania – mint az esetek többségében – nem kellett.
Mielőtt azonban elájulnánk a brazilok újabb hódításától, szögezzük le gyorsan: játékuk nemegyszer olyan, mint a kávé, ha nincs rá tejszínhab. Tite azt a következtetést vonta le a 2018-as világbajnokság negyeddöntőjében a belgáktól elszenvedett érdemtelen, de legalábbis balszerencsés vereségből, hogy kevesebb Brazília, több Európa kell. A mai válogatott két legfőbb erénye a feltétel nélküli letámadás és a brazil kapuhoz jutás már-már képtelensége. A produkció nagyban hasonlít az 1994-es vb-aranyérmes együttesére: abban is volt néhány szín főként Leonardótól, Brancótól, Bebetótól, Romariótól, de azt a csapatot sem a felhőtlen szórakoztatásra rendezte be Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány.
A mostani garnitúra hat alappillére Alisson, Marquinhos, Thiago Silva vagy Eder Militão, Lucas Paquetá és persze Neymar. Jellemző módon: négy védő és két támadó játékos. Közülük Neymar egyenesen bámulatos: 116 válogatott meccsén 70 gólt szerzett és 53 gólpasszt adott. A legutóbbit péntekre virradóra Kolumbia ellen Lucas Paquetának. A világbajnoki cím hiányán kívül a régi idők nagyjait idéző vezéregyéniség ezúttal is túlnyomórészt 9-es osztályzatot kapott, és kétségkívül a legjobb teljesítményt nyújtotta, mögötte Lucas Paquetá (8) és Marquinhos (7,5) következett. De nem minden fenékig tejfel: Gabriel Jesus 2019. július 7., az az évi Copa America-döntő óta nem ért el gólt, huszonöt mérkőzésen maradt „néma”. Még így is ő a Tite-éra második legjobb gólszerzője (18 „dugóval”), az első – mondani sem kell – Neymar (24-gyel).
A virtuóz futball rajongói leginkább abban bízhatnak, hogy Tite mesteren mind nagyobb a nyomás, mert a huszonnégy éves Lucas Paquetán túl látványosan fejlődik az egyaránt huszonegy esztendős Vinícius Junior és Antony, s a nemrégiben felfedezett Raphinha is remekelt a vb-selejtezősorozat kiemelkedően legjobb brazil meccsén, az Uruguay elleni 4-1-en. A támadósorban van tehát tartalék, ám kellene találni két, Danilónál és Alex Sandrónál kevésbé szürke szélső hátvédet, mert ezeken a posztokon Brazília végképp elvesztette Brazília jellegét. Tessék csak végiggondolni a káprázatos listát: a jobb oldalon Djalma Santostól Carlos Alberto Torresen, Nelinhón át Daniel Alvesig, a balon Nilton Santostól Francisco Marinhón, Junior Leovegildón keresztül Roberto Carlosig.
Brazília válogatottja legközelebb – keddről szerdára virradóra – Argentína csapatával találkozik. A tabella alapján tét nélkül. De ilyesmi nem létezik egy argentin–brazilon. Ráadásul a Tite-korszak öt veresége közül hármat az argentinoktól szenvedett el a brazil együttes: 2017-ben, 2019-ben és a 2021-es Copa-döntőben is 1-0-ra kapott ki örök dél-amerikai riválisától. Ezen kívül még Perunak (1-0), valamint a már említett Belgiumnak (2-1) sikerült legyűrnie Tite társaságát, és slussz.
Ami biztos, a 22-es keret összeállt: 2022-ben a huszonkettedik labdarúgó-világbajnokságot rendezik, és egyetlen válogatott van a föld kerekén, amely még véletlenül sem mulasztott vb-t. Brazíliáé. Ezért arrafelé egyelőre egyáltalán nem lelkendeznek, mert minden idők legtöbbszörös vb-aranyérmesétől már az ezüst is kudarc.
S hol van még a döntő?
