Az éghajlatváltozás minden hatása közül az aszály sújt le legelőször hazánkra

Az éghajlatváltozás a világ minden régióját érinti. A sarki jégpajzsok olvadnak, a tenger emelkedik. Egyes régiókban szélsőséges esőzések, máshol aszályok tapasztalhatók.

A klímaváltozás közvetlen következményei közül minden bizonnyal az aszály lesz az, amivel Magyarország a leggyorsabban és a legdrasztikusabban szembesül. A jövő idő használata valójában nem is indokolt, mivel a tapasztalatokat már ma is folyamatosan szerezzük, és nem „csak” az erősen vízhiányos Velencei-tó, meg a Pakson nyaranta menetrendszerű hűtési haváriahelyzeteket okozó Duna térségében. Kevésbé látványos, de az előbbieknél súlyosabb probléma, hogy a talaj alsó rétegeiből az elmúlt évek csapadékhiánya miatt rengeteg víz hiányzik, ami már a magyar mezőgazdaság élelmiszer-előállító képességét veszélyezteti.

Az elmúlt napok esőzései a talaj legfelső rétegét átnedvesítették – akár 100 százalékos telítettséget eredményezve –, odalent azonban sokkal rosszabb a helyzet. Az Országos Meteorológiai Szolgálat november 4-i keltezésű talajnedvesség-térképe szerint a 100 centiméteres termőrétegből átlagosan (és az ország északi illetve délnyugati végeit leszámítva mindenhol) több mint 100 milliméternyi, a délkeleti területeken 150 milliméternyi víz hiányzik. Ez az állapot a tartós, több éven keresztül húzódó csapadékhiány miatt alakult ki, és az előrejelzések alapján nem is feltétlenül fog megoldódni.

Az ENSZ legutóbbi IPCC-jelentésének Közép-Európával foglalkozó prognózisai szerint több aszályos időszakra, és a folyók vízhozamának – részben a gleccserolvadás, részben a kevesebb hó miatti – csökkenésére kell számítani. Ezt részben akár ellensúlyozhatná is az özönvízszerű esők gyakoribbá válása, csakhogy a csapadékeloszlás egyenetlenebbé válása önmagában is az aszályosodás irányába mutat. A felszínhasználat megváltozása, a beépített területek arányának növekedése miatt ugyanis az egyszerre lehulló sok csapadék nem képes beszivárogni a talajba, inkább villámárvizeket és jelentős pusztításokat okozva távozik, szárazságot hagyva maga után akár már néhány hét alatt is. Azaz – speciális régiós jelenségként – egyszerre kell számolnunk az árvizek és az aszályok gyakoribbá válásával, valamint az utóbbiak összes következményével, beleértve a növényzet kiszáradása miatt bekövetkező nagy kiterjedésű tűzvészeket is (amelyek közül az eddig legfeljebb 100 évenként jelentkező hatalmas erdőtüzek akár 5 évente is előfordulhatnak majd).

A nyári szárazság mellé forróság is társul majd, ahogyan azt az idei évben is megtapasztalhattuk. A meteorológiai feljegyzések készítésének kezdete óta az idei volt az ötödik legmelegebb nyár Magyarországon, egymás után négy hőhullámos időszakkal. A nyár első két hónapjának az átlaghőmérséklete megközelítette a 23 °C-ot – ilyesmi nem fordult elő az elmúlt 121 évben.

Ami a bevezetőben említett Velencei-tóval történik, az sem egyedi, marginális jelenség, több kisebb-nagyobb tavunkat is hasonló vízhiány sújtja, hasonló okokból. Az elmúlt hetekben többek között a Bábolna melletti Ölbői-tóval, a Mátra alatti Maconkai tározóval, a Debrecenhez közeli Fancsikai tavakkal kapcsolatban érkeztek hírek a vízszint drámai csökkenéséről, mindenhol az adott tavat tápláló vízfolyás vízhozamának visszaesése nyomán.