ének
áll a szirén a hajón és magában énekel,
a sziklán Odüsszeusz csapata birtokolja a csábítást,
mint vízre tett testek hagyománya,
terjed, a Nap lassan jár át a szirénen, a fedélzeten,
ennyire fordítottan, cserékben élem az életem,
könny tartotta csatorna, Küklopszot tartó szem,
látvány és hang ne tartson fogva.
part
ez a part arról legyen nevezetes,
hogy látszott egy itt álló gyerek szemén,
a tengeren hal majd meg
ötvenkét évesen, mint növény,
befejezi a növekedést,
szólítsd a nevén
a teremtést,
teremtést szólít nevén
minden érintkezésed.
szobor
hang utazása nem sért fel, nem sért meg
agyag- és márványbánya felett lebegtetett létezést,
talált szobor jelent hazatérést,
talált szobor jelent tulajdonost,
földrészként zöldell köztéri szobor,
a legtöbb szobor néma, nem talált haza a hang,
szobrokon érintést
zöldbe borult földrész nevelt.
virág
semmittevésből állsz, mint egy virág,
ki nem hajlandó nőni tovább,
a fejlődést megunta, kézfogást a kéz,
kar a védekezést erőszak ellen, szemben
lakik a sötét és soha szebben
nem nézett rám sötétség.
űr
közlékeny a folyó ahogy az űr
tud a Földről információt
képzelet kiszabadult medréből.
