Vörös vonal

Nem sokkal azután, hogy Emmanuel Macront 2017-ben beiktatták elnöknek, a magyar kormányfő - kissé lekicsinylően - tapasztalatlannak nevezte. Akkor minden jel arra vallott, hogy a francia elnök lesz Orbán Viktor ellenpólusa az európai politikában: az egyik a liberális Unió képviselője, a másik az illiberális világé. Egyikük tovább erősítené Európa nemzetközi szerepét, másikuk a nemzeti szuverenitást Európa fölé helyezi. Amikor Macron 2018 októberében Szlovákiába látogatott, élesen bírálta Budapestet a Brüsszel elleni hadjárata miatt, utalva arra, hogy az EU pénzét bezzeg elfogadja.

Csakhogy a politika nem fekete vagy fehér. Ha a francia elnök érdeke úgy kívánja, minden további nélkül együttműködik a magyar miniszterelnökkel. Így történt ez a 2019-es európai parlamenti választás után, amikor Macron és Orbán ellenezte a leghevesebben, hogy a legtöbb mandátumot szerző Európai Néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber legyen az Európai Bizottság elnöke. Sikerült is megfúrniuk, így Macron javaslatára Ursula von der Leyen ülhetett az elnöki székbe. Akadnak más ügyek is, amiben egyetértenek, így például abban, hogy az atomenergiát még jó ideig használni kell az energiatermelésben. Nincs ebben semmi különös, az európai vezetők a saját érdekeik szerint kötnek kompromisszumot időnként olyanokkal is, akik teljesen más ideológiát képviselnek. Macron most sikeres uniós elnökséget remél, hogy részben ennek köszönhetően az áprilisi elnökválasztást is megnyerje.

Kell azonban lennie egy „vörös vonalnak”: ez elsősorban a jogállamiság. S hogy Macron e tekintetben nem kíván engedni, azt hétvégén az általa fémjelzett LREM párt EP képviselőjével, Valérie Hayerrel üzente meg, aki kijelentette: a liberális frakció ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós helyreállítási alap pénzeit a jogállamiság tiszteletben tartásához kössék.

Macron tudja: lehet tárgyalni, amint ezt tegnap megtette Budapesten Orbánnal és a V4-ekkel; sőt kompromisszumot is lehet kötni; de vörös vonalat átlépni tilos. Azzal a saját nimbuszát rombolná le.