Végeztem egy kis kutatást a Facebookon annak tisztázása végett, hogy a saját köreimben megjelenő, Márky-Zay Pétert szapuló posztok szerzői, illetve lájkolói honnan verbuválódnak. A többségük a baloldalinak mondott véleménybuborék erősen DK-párti szegmenséhez tartozik, ahhoz a kemény maghoz, amely még nem dolgozta fel az előválasztás eredményét, illetve a végkifejletet fideszes ármánynak, a győztest a Fidesz beépített emberének tartja. (Erről röviden csak annyit: a Népszava szerkesztőségénél talán senki sem tudja biztosabban, hogy ez a vélekedés téves; bizony a Fidesz nem Márki-Zaynak drukkolt az előválasztási kampányban – nagyon nem.) Az érdekességet inkább a kivételek jelentik: rendre előbukkannak az MZP elleni indulatokat szító sokaságban olyan figurák is, akik vagy nagyon egyszerűen, egy-két kapcsolaton keresztül beköthetőek a Fideszhez, vagy pedig olyan múlt és kapcsolati háló nélküli trollok, akik mögött nehéz mást sejteni, mint a kormánypárt anyagi erejét.
Mielőtt félreérthető lenne: nem arról van szó, hogy a DK és a Fidesz együtt fúrja az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét. A Fidesz azt teszi, amit ilyen helyzetben a saját feladatának vél; azokkal az eszközökkel, amelyeket használni szeret, ezzel nekünk nincs dolgunk. A DK-val ellenben az a helyzet, hogy az összes ellenzéki párt közül a legnehezebb feladattal kellett megbirkóznia: a második forduló eredményét valószínűleg mindenki másnál nehezebben tudják győzelemként megélni. Érdemes ezt a folyamatot a vadhajtásaival együtt is megfelelő empátiával kezelni.
Azt a részleteiben és módszertanában még mindig ismeretlen közvélemény-kutatást, amelyik az ellenzék – állítólag rohamosan romló – választási esélyeiről a minap "kiszivárgott", szintén ebben a keretrendszerben lehet csak értelmezni. Az egyetlen tény, ami megalapozottan állítható: azok a kutatócégek, amelyeknek a munkájáért magánemberként, magáncég felelős vezetőjeként is hajlandóak lennénk pénzt adni, semmilyen érdemi elmozdulást nem mértek a kormányoldal-ellenzék relációban. Ez azt is jelenti, hogy az előre bekészített aknák, a Márki-Zay mindkét oldali (tehát bal- és jobbfelé is ható) diszkreditálásra a kormánypárt által elköltött közpénz-milliárdok egyelőre korlátozottan hasznosultak: azt az alapvető közhangulatot, hogy a választóközönség szűk, de kitartó többsége véget akar vetni az Orbán-korszaknak, nem tudták megváltoztatni. Ennek az állapotnak a biztos jele Novák Katalin – nem a Fidesz-tábornak, hanem a látszat szintjén sokkal inkább a „középnek” szóló - jelölése éppúgy, mint az az orbáni mondás, hogy „visszaadja a diplomáját”, ha az ellenzéki alkotmányozási/alkotmánymódosítási szándék komolyan vehető. (Úgy fest, Orbánnak vannak olyan kutatásai, amelyek szerint mindkét gesztusra, azaz a középre beszélésre és a sajátjai megnyugtatására is komoly szükség van.)
A rövid konklúzió: a dolgok jelen állása szerint Márki-Zay nem garancia a kormányváltásra, de a menet közbeni lecserélése garancia lenne a kormányváltás elmaradására – a Fidesz szerint biztosan.