Nehéz munka lehet a kormányzás, 0-24-ben hülyének tettetni magát az embernek... Most például közgazdaságtant is tanult kormányarcok kénytelenek arról hazudozni, hogy ők egy tollvonással megállítják az inflációt. (Meg úgy általában mindent, ami „ió”-ra végződik, úgymint migráció, globalizáció, gravitáció.) Tessék csak megnézni majd a polcokat! Csiribú, februárban is majd októberi áron lesz kapható a csirkefarhát, a sertéscomb a liszt meg az étolaj. Mert mi megmondtuk, mint Robin Hood a sherwoodi erdőbe tévedt urasági hintósnak. Azt persze nagyjaink is pontosan tudják, hogy a kereskedők majd vállat vonnak, és a hat termék veszteségét szépen ráterhelik a többi árura. A kötelezőárassá tett pár áruból meg éppen csak annyit tartanak, ami a legszükségesebb (lehetőség szerint a legsatnyábbat). Igazolva azt a régi tételt, hogy az ilyen állampárti ihletésű ármanipuláció hogyan vezet törvényszerűen hiánygazdasághoz és silány felhozatalhoz. Végső soron az emberek duplán fizetnek a gagyiért. Persze ezek hosszú távú prognózisok, a valóságban az egész bolondéria úgyis csak a választásokig tart. A lényeg pedig ismét csak egy kommunikációs bűvésztrükk: ha az egyszeri, korteskedő szegény fideszestől megkérdezik a pusztacudari lakossági fórumon, hogy kedveském, jó, hogy Magyarország előre megy, csak közben baromi drága a kenyér, akkor ő elmondhassa, hogy már javában dolgoznak azon, hogy ehessenek helyette kalácsot. Aki ezt beveszi, garantáltan nem fog elmerengeni azon a feladványon hogy ha mondjuk a csirkemell hatósági áras, a csirkecomb ellenben szabadáras, akkor mi lesz a helyzet az egész csirkével? Aki az eszét használja, az eleve nem a Fidesz célközönsége. Aki meg mégis, az azt is megéljenzi, amikor bejelentik, hogy a Nemzeti Narancskutatóban már dolgoznak a lábatlan-szárnyatlan kockacsirke és az ötcombú malac kitenyésztésén