A szigetország két legtekintélyesebb intézményének hírneve sározódott be a világ szeme előtt az elmúlt héten. Előbb a demokrácia fellegvárának tekintett parlamentben játszódott le egyszerre tragikomikus és gyomorforgató jelenet: Boris Johnson őszinte bűnbánás nélkül kért bocsánatot a Downing Street 10.-ben 2020. május 20-án rendezett, az érvényben lévő járványügyi korlátozásokat megsértő kerti parti miatt. Majd egy amerikai szövetségi bíró döntött úgy, hogy folytatódhat András yorki herceg ellen a Virginia Roberts Giuffre által elindított szexuális zaklatási per.
A két eset abban hasonló, hogy főszereplői szégyentelenül hosszú ideje kötik le a közvélemény figyelmét. Óriási különbség viszont, hogy a friss fejlemény nyomán a 95 éves II. Erzsébet villámgyorsan intézkedett, azonnali hatállyal megfosztotta András herceget "királyi fenség" címétől, katonai titulusaitól és hivatalos királyi családi pozícióitól. Míg az udvar igyekezett megmenteni a monarchia tekintélyét, a parlament nimbusza Boris Johnson tisztességén, vagy a konzervatív frakció cselekvőképességén múlik. A miniszterelnökséggel gyermekkori ambícióját elért tory vezető nem tervez a saját kardjába dőlni, inkább hagyja, hogy november 30-a óta folytatódjon a infúzióként csöpögő, naponta újabb részletek kiszivárgását hozó "partygate". Johnson magas beosztású munkatársai kiakolbólításával és vonzó, például a Covid-ellenes megszorításokat és az egészségügyi ellátásban kialakult közel hatmilliós várólista megszüntetését ígérő intézkedésekkel mentené a bőrét.
A gyakran emlegetett brit szállóige szerint egy hét hosszú idő a politikában. Sok múlik azon, milyen hozzáállást tapasztaltak a tory képviselők a szavazók részéről, amikor a hétvégén választókörzeteikben jártak. Ha "BoJo" elutasítása tömeges méreteket ölt és megsemmisítő eredményt hoz a partik körülményeiről készülő független jelentés, már csak saját jövőjük érdekében is el kell indítaniuk az Egyesült Királyságot köznevetség tárgyává tett vezető elleni bizalmatlansági indítványt.