Súlyos árat fizetett Novak Djokovic azért, mert nem oltatta be magát.
Szerencsére azért nem akkorát, mint akik az életüket adták a félelmeik meg összeesküvés-elméletek miatti vakcina-elutasításért, de azért elég rettentő napokat kellett megélnie Ausztráliában; a világelső szerb teniszező január 5-én érkezett, és bevándorlók elszállásolására szánt, nem éppen ötcsillagos létesítmény vendégszeretetét „élvezte” a tegnap végre meghozott ítéletig, a kiutasításáig. A végső verdiktet, hogy mégsem indulhat el az Australian Openen, egy nappal az idei év első Grand Slam-tornája előtt hozták meg. A világ egyik legnevesebb, legünnepeltebb sportolójának kullogva kellett lelépnie. Ráadásul sanszos, hogy a következő három évben be nem teheti a lábát a kontinensnyi országba (bár ebben még születhet fordulat), ami már csak azért is fájó lenne neki, mert ezzel jelentősen csökken annak az esélye, hogy a Rafael Nadalhoz és Roger Federerhez hasonlóan 20-szoros GS-első Djokovics, aki pályafutása során 9-szer nyert Melbourne-ben, egy nap majd a világ valaha volt legeredményesebb teniszezője címet birtokolja.
Sajnálni mégsem lehet: hazugságokkal próbálta a szabályokat kijátszani, magát a viadalra bejuttatni. Azt mondta, decemberben covidos volt, de utóbb kiderült, az idő tájt maszk nélkül vett részt nyilvános eseményeken, az ausztrál vízumnál meg azt jelezte, a közelmúltban nem járt külföldön, miközben fényképek bizonyítják, hogy Spanyolországban grasszált.
Az ausztrál illetékeseknek legföljebb a teszetosza döntéshozatal róható fel, mindazonáltal az egyetlen elfogadható határozatot hozták meg. Jóleső érzés még innen, a világ másik végéről is, hogy azért akadnak helyek, ahol se pénz, se hírnév, se semmi nem tesz valakit egyenlőbbé az egyenlők között.
Reménykeltő, amikor ebben az őrült világban pert nyer az értelem.