Az Egységben Magyarországért múlt heti sajtótájékoztatóján elhangzott: önálló kulturális minisztériumot hoznának létre, ha megnyerik a választást. Miért van erre szükség?
Úgy érzékeltük, hogy a kultúra szereplői ezt igénylik. Ha a GDP-növekedés nagyjából évi 3-3,5 százalék, akkor tud annyi pénz jutni a kultúrának, hogy érdemes önálló minisztériumot létrehozni. A koalíciós tárgyaláson majd eldöntik. De a programalkotók abban bíznak, hogy a kultúra zászlóshajója lehet az új, európai Magyarországnak.
Mennyire volt nehéz a hat nagyon különböző párt szellemiségét összefésülni egy ennyire ideológiával átszőtt területen?
Mindenki egyetértett azzal, hogy vissza kell adni a kultúra autonómiáját, szabadságát, az alkotóknak a lehetőséget, hogy ne kelljen arra figyelniük, hogy a politika mit vár el tőlük. Az utóbbi években barátságok, szakmai műhelyek, soha fel nem robbanthatónak gondolt emberi szövetségek mentek tönkre akár egy zenekaron, társulaton belül. Fel kell oldani a politikai megosztottságot – ebben teljes az egyetértés. Javasoljuk a kulturális dolgozók béremelését is, de nyilván látni kell majd az ország pénzügyi helyzetét.
Senki nem erőltette a saját ideológiáját? Senki nem mondta, hogy Wass Albertre szükség van?
A kultúra szabadsága abban áll, hogy aki Wass Albertet akar leemelni a polcról, az megtehesse. Aki pedig Esterházy Pétert, az is. A közvéleményt leginkább érdeklő kérdésekben - Vidnyánszky Attila, Demeter Szilárd helyzete, színházi struktúra – sem volt vita közöttünk. Jövőre lejár Vidnyánszky Attila vezérigazgatói mandátuma a Nemzeti Színház élén. Ősszel az új kormány pályázatot írna ki a posztra, biztosan megtörténik a váltás. Abban sem volt vita, hogy Budapest és minden város kapja vissza a saját színházait. Fontos, hogy helyben, az adott önkormányzat dönthessen arról, hogy ki vezeti a színházat.
Kapnak pénzt is az önkormányzatok a teátrumok finanszírozásához?
Ez tisztázatlan, de fontos részletkérdés, egyelőre inkább az ízlésterror megszüntetésének, a kultúra felszabadításának körülményeit, a stratégiát próbáltuk felrajzolni.
Megszűnt a kulturális tao. Van elképzelésük adókedvezmény bevezetésére, a magánszektor bevonására a kultúra finanszírozásába?
Van, aki szerint szükség van a kulturális taora, hogy valóban értékes produkciókra, fontos műhelyekre lehessen adótámogatást adni. Persze nem abban a formában, ahogy volt, a korrupció melegágyaként. Mások azt gondolják, hogy ez a pénz maradjon a kormánynál, amelyet egy átlátható rendszer szerint visszaoszt. Fontos az alternatív színházak, társulatok segítése. Az orbáni tilt-tűrt-támogat rendszert is fel kell számolni.
Említette Demeter Szilárd helyzetét.
A Petőfi Irodalmi Múzeum élére új főigazgatót kell kinevezni. A Fidesz iszonyatosan centralizált mindent, a jelenleg általa vezetett intézménymogult szét kell bontani. És új Széchényi Könyvtárat kell építenünk. Egy modern, XXI. századi, közönségbarát épületbe kell költöznie.
Nem esett szó a sajtótájékoztatón a Nemzeti Filmintézetről.
Andy Vajna halála után a Nemzeti Filmalapból Nemzeti Filmintézetté vált intézmény centralizált, politikai alapon osztogató, átláthatatlan szervezet lett. Először tehát át kell világítani a mostani finanszírozási rendszert. A filmgyártásba beérkező adót lehet, hogy érdemes lenne továbbra is megkapnia a hazai filmgyártásnak, a filmes műhelyeket, kerekasztalokat újra kell nyitni. Ki kell kérni a szakma javaslatait. Cél, hogy erejük teljében lévő alkotók újra dolgozhassanak. Sok értékes rendező került perifériára, mert a kormány nem szereti őket. Ez nyilván nem maradhat így. Nem fideszes művészeket kitiltottak színpadokról, a „közszolgálati” televízióból. A rombolás, a kirekesztés ártott a színházi, filmes, zenei, irodalmi, műemlékvédelmi és közgyűjteményi világban is.
Van valami, amit megtartana az elmúlt 12 évből?
A filmek digitalizációjának felgyorsítása jó döntés volt, mert a magyar mozgóképkincs megmentése nagyon fontos. Annak is örülök, hogy közkinccsé tették a filmhíradókat. Nagyon jó lépés volt elindítani az MTV archívum-tv csatornát és hibás döntés volt megszüntetni. Ezt érdemes lenne újra indítani, a kulturális tévécsatornát pedig megtartani, természetesen úgy, hogy ne politikailag irányított beszélgetésekkel legyen teli a műsora. A városligeti kulturális épületeket adottságnak tekintettük. Legyenek ezek a kulturális élet új, megbecsült műhelyei. Azon beruházások sorsát, amelyeket ott nem kezdtek el, illetve ami félbeszakadt, külön kell áttekinteni hasznossági, pénzügyi, jogi és környezetvédelmi szempontok alapján.
Létezik az Egységben Magyarországért írott kulturális programja?
Igen. A sajtótájékoztatót is azért tartottuk, hogy jelezzük, a hat párt számára fontos a szabad kultúra. A Fidesz-sajtó pedig ezután – bár csak egy szereplője voltam egy sajtótájékoztatónak - megírta, hogy én vagyok a miniszterjelölt.
Így van?
Nincs. Csupán annyi történt, hogy a Demokratikus Koalíciót képviseltem a program készítésekor. Ez megtiszteltetés számomra, értő csapattal dolgozhattam együtt.
Vállalna minisztériumi funkciót, államtitkárságot?
Semmi nem fontosabb annál, mint hogy leváltsuk a Fidesz pusztító rendszerét Márki-Zay Péter vezetésével. A közös ellenzéki lista és a 106 jelölt sikeres szereplésének kell mindent alárendelni. Engem most csak ez érdekel.
Mennyire fontos a beágyazottság ilyen funkcióban?
Nagyon. A kultúra szubjektív, érzelmi világ, nem egyszerűen számokról, adatokról van szó, hanem művekhez, alkotókhoz való viszonyról. Ezért nem baj, ha a kultúrát olyan emberek irányítják majd, akik ismerik ezt a világot. Az új miniszterelnök és a koalíciós pártok bölcs döntést hoznak majd.
Szerepelnek majd a kampányban művészek?
Ez a művészek habitusán múlik. Alföldi Róbert megjelent Karácsony Gergely mellett, Balázsovits Lajos a DK mellett, Nagy Ervin kiállt az egységes ellenzék mellett. Amikor egy színész kiült az SZFE-re demonstrálni, azzal nem feltétlenül ellenzéki álláspontot foglalt el, hanem az intézményt akarta megvédeni. Lehetnek olyanok, akik szerepet vállalhatnak az ellenzék kampányában, de nincs ilyen elvárás. Tiszteletben tartjuk a kulturális élet szereplőinek autonómiáját.
A sajtótájékoztatón leginkább arról beszéltek, hogy visszavezetik azokat az intézményeket, amelyeket a Fidesz megszüntetett, új ötletet azonban nem vetettek fel. Nem volt szó például az új, a gyerekeink által használt platformokról, az eddigitől egészen eltérő kultúrafogyasztási szokásaikról.
A közös sajtótájékoztató a néhány legfontosabb szimbolikus dologról szólt. A részletek, javaslatok a kormányváltás után jöhetnek. Az új kormány megalakulása után viszont foglalkozni kell az új platformokkal a Youtube-tól a kulturális podcastokig. Érdemes lenne pénzt szánni például Budapest vagy a Balaton kulturális antropológiájának megalkotására. Egy okostelefon applikációt, amely megmutatja utcáról utcára, ki alkotott benne, és megjeleníti az adott művész életrajzát is. Így megtudhatják, hol élt Bajor Gizi, Kocsis Zoltán vagy Darvas Iván, hol volt műterme Csontvárynak. Most ott tartunk, hogy jó volt látni a kultúra területén a leendő koalíciós pártok harmonikus együttműködését. A magyar kultúra nem kirekesztő politikai hídfőállás lesz, hanem valóban nemzeti kincs. Itt az ideje, hogy ahogy az országban, a kultúrában is jöjjön a rendszerváltás.
