Háy János;

Lelkünk vallatása - Háy János párkapcsolati története a Szkénében

Leginkább egy ágyon, vagy közvetlen körülötte (díszlet-és jelmeztervező: Cziegler Balázs) játszódik Háy János újabb párkapcsolati története, az Elem.

A Nőn és Férfin kívül a színpadon Rozs Tamás egy emelvényen ül és csellón játszik. De muzsikája sokszor szavakká nemesül. A hangszer olykor old, máskor fokozza a drámai hatást, de azt is mondhatjuk egyszerűen, hogy kísér. Elkísér egy házasságot, két ember földi és égi egymáshoz tartozását. A darab ugrál az időben, létben és nem létben. Örömben, gyászban, nagy, közepes és az élet apró momentumait megörökítő pillanataiban. Aztán kiderül, az aprókból, lesznek a sorsfordítók. Két ember, egy Nő és egy Férfi visszatekint, felidéz, számba vesz, elmereng és a két élet újra és újra egymásba fonódik. Kétféle optika ütközik, kibeszél, szembesít, ironizál. Van egy pont, amikor már nem illik hazudni. Amikor már nem kell szerepet játszani, megfelelni. Háy János az Elem című novellájából készült darabjának ez a pillanat a kiindulópontja Az író ebben a hangvételben kezdi és fejezi be a történetet.

Bérczes László rendező, aki igencsak érti Háy gondolatait, a legegyszerűbb eszközökkel bonyolítja le az előadást. Persze kap hozzá két nagyszerű színészt. A Nő szerepét játszó Kerekes Évát, aki a létezéses színészet magasiskoláját nyújtja a Szkéné Színházban. A gesztusai, a csöndjei a csontjainkig hatolnak. Szinte beeszik magukat a befogadó testébe. Ha el szeretné távolítani ezeket a nyomokat, akkor sem tudja. Kerekes Éva az életet és a gyászt is ugyanúgy játssza. Belülről, tétre menően. És ebben tökéletes partnere Mucsi Zoltán, aki eltartóbbra, szarkasztikusabbra veszi a Férfi karakterét, de mégis képes összerezdülni a Nővel. A rendező külön feladatot is ad neki, ő rendezi be a teret az adott új jelenethez. Ez azt jelenti, hogy ő forgatja az ágyat, úgy ahogy épp szükség van rá. Ezzel ellenpontozza azt a figurát, amit megjelenít, hiszen a díszlet mozgatásban irányító, a játékban inkább rezonőr.

A mű alcíme: lemerülő játék. Az előadás viszont egyáltalán nem lemerít, hanem nagyon is feltölt. Az apró, mindennapi játszmáinkat, figyelmetlenségeinket gyűjti össze és adja át nekünk egy színházi este keretében. Azt, ahogy elmegyünk egymás mellett, ahogy épp csak arra nem figyelünk, aki mellettünk van. Mindezzel pedig már akkor szembesülünk, amikor késő. Amikor már a másik nem tud mellettünk lenni, mert már máshol van. Amikor már a földi léten túljutott, akkor ér össze újra a lelkünkkel. Az Elem egyfajta kíméletlen leltár. Nyers vallatószék, és az élet örömeinek késői beárazása. Éget és tisztít egyszerre. Igazi színház.

Infó:

Háy János: Elem

A Szkéné Színház és az Ördögkatlan közös előadása T.M. emlékére

Szkéné Színház

Rendező: Bérczes László