Gazdasági, vagy inkább politikai szempontok szólnak a génkezelt haszonnövények termesztése mellett? Léteznek olyan élelmiszerbiztonsági, ökológiai fenntarthatósági előnyök, amelyek megindokolják a nagy kockázatú mezőgazdasági génmanipuláció tömeges alkalmazását? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a CEU minapi GMO-fórumának meghívott résztvevői, és bár valódi vita alakult ki, bizonyítéknak tekinthető érvek leginkább csak az egyik (GMO-kritikus) álláspont mellett hangzottak el.
Az online távolsági kerekasztal-beszélgetésen a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és Népfőiskola küzdelmei kapcsán reflektorfénybe került Ács Sándorné (civilben agrármérnök), Darvas Béla ökotoxikológus, az MTA doktora, Fehér Judit, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet biológusa, Gáspár Csaba, az OECD vetőmag fajtaminősítő rendszer szakértője, illetve a Greenpeace-t képviselő Rodics Katalin kutatóbiológus nézeteit ismerhette meg az eseményt Zoomon követő hallgatóság. Az első megszólaló, Ács Sándorné azzal kezdte, hogy van némi hasonlóság az atomenergia és a mezőgazdasági géntechnológia alkalmazásában: tudományos szempontból mindkettő zseniális, és mindkettőnek szinte felmérhetetlenek a veszélyei. Szerinte a GMO-t (Genetically Modified Organism, genetikailag módosított szervezet – ezekben idegen fajok génjeit rakják egymás mellé mesterséges úton) sokan, még a szakértők közül is úgy képzelik el, mint a legót: innen egy darabot kiveszünk, oda beillesztjük – ám az élő szervezetek nem így működnek.
- Valójában nem tudjuk megindokolni, miért lenne ez jó – szögezte le. Darvas Béla szerint a GMO-k szerepének értékeléséhez külön kell választani az élelmezésbiztonság és az élelmiszerbiztonság kérdését. Ami az élelmezésbiztonságot illeti, itt nincs szerepük a GMO-knak: egyetlen olyan fejlesztés sem került forgalomba, ami nagyobb terméshozammal büszkélkedhetne (és egyetlen olyan termesztési előnyre sem derült fény, ami a GMO-kat elutasító EU-nak versenyhátrányt jelentene mondjuk az USA-val vagy Kínával szemben). Az emberek által elfogyasztott élelmiszer biztonságosságának kérdéséhez az elmúlt két évtizedben elsősorban az ellenzők szóltak hozzá, de a káros egészségügyi hatásokat a tudomány eddig nem igazolta. Az ökológiai aggályok viszont nagyon is indokoltnak bizonyultak: a módosított gének „kiszabadulása” olyannyira valós kockázat, hogy a gyakorlatban egy régión vagy országon belül sokszor lehetetlenné teszi a koegzisztenciát, vagyis a hagyományos termesztési eljárások és a mezőgazdasági géntechnológia együttélését. És van még egy veszély, aminek a mértéke menet közben vált nyilvánvalóvá: a genetikailag módosított fajták után az azokat előállító multiknak fizetendő licencdíjak révén olyan mértékű profitkivonás valósul meg a mezőgazdaságból, ami a gazdák számára tényleges egzisztenciális fenyegetettséget jelent.Fehér Judit mindehhez azt tette hozzá: a bajt tetézi, ha a hagyományos gazdálkodóknak kell fizetniük, hogy bebizonyítsák a termékük GMO-mentességét – ilyenkor a technológia onnan is tőkét von el, ahol elvben nincs is jelen. A szakértő ebből a szempontból is előremutatónak nevezte az EU gyakorlatát az elővigyázatossági elv alkalmazásában (ami leginkább termesztési tilalmat jelent). Ugyan azt is megjegyezte, hogy
Gáspár Csaba szerint az OECD semleges, minden termesztési technológia esetében azt nézi, hogy megoldást kínál-e a Föld növekvő lakosságának élelmezésére, megfelelő jövedelmet biztosít-e a gazdáknak, és környezeti szempontból fenntartható-e. Azt ő sem állította, hogy a GMO-k esetében bármelyik kérdésre igen lenne a választ. Fölvetette ugyanakkor, hogy a génszerkesztéssel, vagyis egy másik eljárással előállított GEO-k (Genetically Engineered Organism, genetikailag szerkesztett szervezet – ezekben nem idegen géneket ültetnek be, hanem a saját génkészletben hajtanak végre célzott változtatásokat) hasznosak lehetnek például a szárazságtűrés szempontjából. Több megszólaló is azzal reagált ugyanakkor, hogy egyelőre a GEO-k esetében is inkább a kockázatok látszanak, például, az, hogy a génszerkesztést az amerikai élelmiszerbiztonsági hatóság nem tekinti génmódosításnak, nem követel hozzá a GMO-khoz hasonló engedélyezési dokumentációt.
Rodics Katalin arra emlékeztetett, hogy a 30 éve termesztésben lévő GMO-k sem termésátlagban, sem a vegyszerhasználat terén nem bizonyultak előnyösebbnek a hagyományos fajtáknál. Szerinte egyrészt FAO- és EU-vizsgálatok bizonyítják, hogy az emberiség élelmiszer-szükséglete ökológiai módszerekkel is biztosítható, a világ összes termőföldjének 75 százalékán pedig nem is élelmiszert termelnek, hanem a nagyüzemi állattartáshoz szükséges takarmányt, illetve energianövényeket, vagyis itt még bőven van tartalék a GMO-k nélkül is.
Darvas Béla zárszóként azt hangsúlyozta: az egészségügyben a géntechnológia meggyőző eredményeket produkál – ilyen az inzulin, többféle rákgyógyszer vagy az mRNS Covid-oltás –, és nem is ellenzi senki, mivel létező problémákra ad működő megoldást. A mezőgazdasági géntechnológia ilyesmit nem tud felmutatni: nincs olyan valós probléma, amit megoldott volna.
