Alkotmánybíróság;munkavállalók;koronavírus;kötelező oltás;

Ab: Nem alkotmányellenes, hogy a munkáltatók elrendelhetik dolgozóik kötelező védőoltását

Egy döntéssel egyszerre csaknem húsz panaszt utasított el az Alkotmánybíróság, kiemelve, a szabálynak a munkavállalókra nézve nincs közvetlen hatása.

Visszautasította az Alkotmánybíróság (Ab) a munkavállalók kötelező védőoltását elrendelhetővé tevő jogszabályi rendelkezés elleni alkotmányjogi panaszokat – tette közzé honlapján a döntését pénteken  közleményben ismertető testület. A munkahelyek koronavírus elleni védelméről szóló 598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítését indítványozva, csaknem húszan fordultak az Ab-hoz, ahol a panaszokat egyesítették, és egy eljárásban bírálták el. A döntést a következő fő érvvel támasztották alá:

„A kifogásolt jogszabályi rendelkezés nem közvetlenül hatályosul, hanem a munkáltatónak a munkaügyi bíróságon megtámadható intézkedése révén.”

A támadott kormányrendelet alapján a munkáltató elrendelheti, hogy a foglalkoztatottja meghatározott határidőn belül felvegye a koronavírus elleni védőoltást. Ha ez nem történik meg, a munkáltató fizetés nélküli szabadságot rendelhet el, továbbá a fizetés nélküli szabadság elrendelésétől számított egy év elteltével a munkavállaló jogviszonyát felmentéssel vagy felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti. 

A panaszt indítványozó munkavállalók álláspontja szerint annak az alaptörvényi feltételnek, hogy alapjogot korlátozni csak szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan lehet, az alapvető jogok veszélyhelyzeti korlátozásának is meg kell felelnie.

„A védőoltás felvételének elmulasztásához fűzött joghátrány pedig olyan súlyos anyagi és erkölcsi következményekkel jár, amelyek nincsenek arányban a pandémia visszaszorításának céljával. (...) A rendelet sérti a többi között az önrendelkezéshez való jogot, az emberi méltósághoz való jogot, valamint a testi és lelki egészséghez való jogot”

– érveltek a panasztevők. 

Szerintük azzal, hogy a szabályozás az oltást a munkáltató intézkedésén keresztül de facto kötelezővé teszi, sérti a testi és lelki integritáshoz való jogot. Aggályosnak tartották azt is, hogy az oltatlanok homogén csoportjában hátrányt szenved az, akinek munkáltatója a védőoltás felvételét (más munkáltatókkal szemben) kötelezővé teszi, jóllehet a munkáltatóknak az oltás szükségessége megállapítására sem szakmai, sem egyéb képesítése nincsen. Az Ab azonban az ismertetett fő érvén túl kifejtette:

„A munkáltató döntése nem lehet önkényes: elsősorban az adott munkahelyen dolgozók biztonságát kell szem előtt tartania, valamint az egészség megóvása érdekében köteles figyelembe venni a munkahely és a munkakör sajátosságait is. A kormányrendelet pusztán az oltás kötelező elrendelésének és a jogkövetkezmények alkalmazásának a lehetőségét teremti meg.”

A testület azt is megjegyezte, az indítványozók nem merítették ki a jogorvoslati lehetőségeiket, nem fordultak konkrét ügyben a munkaügyi bírósághoz, hanem közvetlenül támadták alkotmányjogi panasszal a sérelmezett jogszabályt, amelyek ezért „nem feleltek meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek”. Az indítványokat visszautasító végzéshez Juhász Imre és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Márki Zoltán és Schanda Balázs alkotmánybírók különvéleményt fűztek.

Amint arról lapunk tavaly decemberben beszámolt, az Ab ugyanígy egy eljárásban, egy döntéssel söpört le közel 300 alkotmányjogi panaszt a COVID-19 elleni védőoltás egészségügyi dolgozók számára való kötelezővé tétele ellen.