Ukrajna;háború;zene;

A Kijevből menekült anya és lánya a népükért lépett színpadra

A tizenöt éves Valeria Lysenko, a The Voice című tehetségkutató énekese és az énektanár édesanyja azért adott elő Budapesten, hogy adományt gyűjtsön a sorstársainak.

– A nevem Olena, ő pedig a lányom, Valeria. Mi nem éltünk, hanem élünk Kijevben – mondta Olena Lysenko Kijevből menekült énektanár csütörtök este Budán, egy jótékonysági koncerten, ahol gitáron kísérte lányát, a tizenöt éves Valeria Lysenkót, aki a The Voice című tehetségkutató ukrán változatában mutatta meg először nagyközönség előtt a tehetségét. A budai MANYI nevű kulturális térben rendezett eseményen anya és lánya azért lépett színpadra, hogy felhívja a figyelmet az ukrán nép elnyomására, és hogy adományt gyűjtsön a menekülteknek.

A koncerten Valeria hangja teljesen magával ragadta a vendégeket, akik egy emberként hallgatták az ukrán népdalokat és a lány saját verseit. De az est nemcsak az énekről szólt: a számok között az anya, Olena a jelen ukrán állapotról beszélt, és felidézte a kijevi Majdan tér 2014-es ostromát is.

Anya és lánya február 28-án, a háború ötödik napján érkezett Budapestre, ahol egy hetedik kerületi lakásban szállt meg három, Ukrajnából érkezett menekült családdal. Noha a fiatal lány élete most szorongató, a háború előtt nagy sikereket ért el hazájában a The Voice című tehetségkutatóban. – Az éneklést édesanyámtól tanultam meg, aki mindig is a legjobb tanárom marad – mondja Valeria, aki idővel kórusban, majd zeneiskolában is tanult. A The Voice válogatására egy fellépéséről készült videó alapján hívták be, a műsorba kerülve pedig lenyűgözte a zsűrit. Noha a versenyben a harmadik körig jutott, utána szinkronszerepeket ajánlottak neki, így rajzfilmekben is szerepelt.

– Néhány hete, amikor Ukrajnában arról beszéltek, hogy az orosz hadsereg a határunknál van, mi nem hittük el – mondja az édesanya, Olena Lysenko, mígnem február 24-én reggel hat órakor egy üzenetet kapott, melyben Valeria osztályfőnöke azt írta, hogy tartsa otthon a gyermekét. – Azt gondoltam, ez egy Coviddal kapcsolatos intézkedés, de aztán egyre több üzenetet kaptam. Kiderült, hogy az orosz katonák elkezdték támadni az országunkat, mígnem délben egy robbanást hallottunk – mondja a hölgy, aki ezután rögtön pakolni kezdett a lányával. Nemsokára Valeria huszonhét éves, informatikus bátyja is telefonált nekik: húsz percük van, hogy elinduljanak. Anya és lánya így metróra szállt, majd egy busszal Kárpátaljára utazott, az idősebb testvér viszont Ukrajnában maradt, hogy segítse a hazáját.

– Amikor átértünk Magyarországra, egy iskolába tértünk be, ami tele volt menekültekkel, étellel, gyógyszerrel, samponnal és szappannal. Csak ámultunk, hogy mekkora segítség érkezik felénk, külföldi emberekhez. A magyarok kérdezgették is: mit tehetünk értetek, kérek valamit? Egy forró levest? Vegyetek még ételt! – mondja Olena. A határtól egy autóval vitték őket Budapestre, ahol a Keleti pályaudvaron várakoztak, hogy tovább menjenek. Ekkor találkoztak önkéntesekkel, akik felajánlották, hogy megszállhatnak egy lakásban. – Őszintén szólva féltünk, hiszen idegenek kérdeztek minket. Első este még a pályaudvaron akartunk aludni – mondja Olena. Végül aztán igent mondtak, és megszálltak egy Franciaországból érkezett férfi, Vivien René lakásán.

– Amikor beléptünk a helyre, rögtön megláttunk egy gitárt. Nagyon megörültünk, mivel Kijevben a bátyám a meneküléskor azt mondta, a gitárunkat nem vihetjük magunkkal, csakis a legfontosabb cuccokat – mondja Valeria, aki Olenával egyből gyakorolni kezdett a lakásban. Vivien ekkor ajánlotta fel, hogy koncertet is szervez nekik, amit anya és lánya elfogadott, azzal a feltétellel, ha a fellépésekből befolyó pénzzel az ukrán menekülteket segíthetik.

– Azt hittük, egy ilyen eseményre legfeljebb tíz-tizenöt ember fog eljönni. Aztán ahogy elkezdtem gitározni, Valeria meg énekelni, a helyiség kezdett megtelni. Kérték tőlünk, hogy énekeljünk duettet is – mondja az anya. Az előadással két segélyszervezetet, a Magyar Pünkösdi Szeretetszolgálatot és a Budapest Bike Maffiát támogatták, melyek a befolyt összegből segítik a menekülteknek.

– Szörnyű az, ami Kijevben és Ukrajnában zajlik – mondja Olena. – A katonák az utcákat védik, a lakosság a metróba menekül. A légiriadó folyamatosan szól. Remélem, hamar véget ér ez az egész. Haza akarunk menni.  

Valeriának és  Olenának azóta egy újabb koncertet is szerveznek az Ellátó nevű szórakozóhelyre.