Kizárólag Händel művei szerepeltek Baráth Emőke és az Ensemble Artaserse áriaestjén, az énekes számok között részletek hangzottak el a jól ismert concerto grossókból – egy teljes egészében is megszólalt –, illetve a legelején egy operanyitányt is hallhattunk. Baráth Emőke teljes értékű műsort adott, a ráadásszámokat is hozzávéve tulajdonképpen előadott egy egész operát, miközben hangszeres kísérői sem tétlenkedtek, sőt két szám erejéig a karmester, Philippe Jaroussky is beszállt duettet énekelni. A műsor címe Kettősség volt, ami arra utalt, hogy a XVIII. századi olasz barokk operákban a férfi szerepeket – a főhősökét – gyakran szopránok énekelték, akik természetesen nőként is színpadra léptek.
Ennek megfelelően az első részben nadrágot viselt Baráth Emőke, amikor Händel olyan figuráit jelenítette meg, mint Sesto, Radamisto, Achille (!). A második részben Rodelnindát, Alcinát, Clopátrát és Adelaidét hozta elénk hangjával, immár nagyestélyit viselve. Lehet sok mindent mai szemmel nevetségesnek találni a barokk operagyakorlat elemei közül, de egy dolog tagadhatatlan: azoknak, akik akik főszerepekben teret kaptak akár nőként, akár férfiként, akár nőt, akár férfit színpadra állítva, nagyon kellett tudniuk énekelni. Händel londoni társulatában az akkori világ legkiválóbb énekesei léptek fel, rengeteg operájából tucatjával lehet, virtuóz és megindító áriákat válogatni.
Így történt ez most is, ízlésesen követték egymást a hangi mutatványokat kívánó harcias, és a gyengédséget vagy szomorúságot kifejező lassabb, megindító áriák. Közöttük az Ensemble Artaserse jól kidolgozott, egységes hangzását csodálhattuk meg a concerto grosso részletekben, és azt is megfigyelhettük, Jaroussky ügyel a részletekre, odafigyel a hangsúlyokra, kisebb-nagyobb zenei poénokra, jól követteti a zenekarral a belső mozgásokat, változásokat. Mint említettük, a műsor egységesen összeállított volt, és úgy érzem, nem túlgondolás azt sem vélni, nem véletlenül volt az első énekes szám Sesto áriája a Giulio Cesare in Egitto-ból a L’aura che Spira ária, amelynek sokszor ismételt első sora magyarul így hangzik: „A büszke zsarnok a levegőt sem érdemli meg, amit belélegez”.
Baráth Emőke valóban csodálatos volt, mind a virtuóz énekes figurációk előadásában, mind a szenvedő alakok hangi megjelenítésében. Legfőbb fegyvere egyfajta egyszerűség, sohasem tűnt úgy, hogy amit hallunk tőle, az valójában nagyon is nehéz „mutatvány”. Nagy segítség lehet ilyenkor, ha a karmester olyan valaki, aki maga is képes ilyenekre, zsigerből tudja, kísérőként, hol, mire kell figyelni. Jaroussky, aki addig háttal nekünk vezényelt, két duett erejéig maga is a közönség felé fordult és énekelt – szintén érzékelhető, a közönség rokonszenvéről tanúskodó sikert aratva –, bizonyítva, nem azért indult el a karmesterség felé tavaly, merthogy a hangjával már bajok volnának. De az igazi sztár Baráth Emőke volt, az állva ünneplő közönség hosszasan tapsolva méltatta produkcióját.
Infó:
Kettősség – Händel áriák, duettek és zenekari darabok
Baráth Emőke, Philippe Jaroussky ének,
Ensemble Artaserse, karmster Philippe Jaroussky
Március 2. Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
