– A kicsik még nem értik, egész nap szaladgálnak, huncutkodnak, de a nagyokat megviseli. Az egyik fiam egész nap csak alszik, se enni nem akar, se beszélni senkivel - meséli Balog Magdolna a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) Bánya utcai szállójának közösségi termében. Körülötte gyerekei, testvére, édesanyjuk, összesen tizenöten menekültek el a Munkács melletti Barkaszóról.
„Sírtunk, ordítottunk, azt sem tudtam, mihez kezdjek” – idézi fel a perceket, amikor világossá vált számára, hogy indulniuk kell. Azt mondták, már lőnek és bombáznak az ország másik felében, és jönnek Kárpátalja felé, a gyerekeknek és a nőknek menekülniük kell. Magdolna testvére, Melania a férjével jött volna, de annak ellenére, hogy van magyar útlevele, sőt, még házasságot is Magyarországon kötöttek, a férfit már nem engedték át a határon. Így most ő - és Magdolna Ukrajnába önként hazatért férje - Barkaszón várja a sorsát több száz férfival együtt. Mivel a falu közelében van egy “katona báze”, Magdolna szerint hamarosan őket is bombázni fogják.
A Bánya utcai szállón falra szerelt hőmérő jelzi, hogy néhány hónapja még tünetmentes covidos fedél nélküliek elkülönítője volt. A járvány lecsengésével nemrég bezárták, de múlt hét közepén, alapos takarítás után, újranyitották. Itt 70 menekültet tudnak elhelyezni, ottjártunkkor nagyjából negyvenen vették igénybe, de a létszám folyamatosan változik, meséli Biczók Zoltán, a szállás vezetője. Egy napon belül is van cserélődés, sokan csak néhány napot töltenek itt, mert közben találnak más szállást, rokont, barátot, aki befogadja őket.
Azt Biczók sem látja pontosan, hogy a menekültsegítésben milyen szerepet vállal a magyar állam. Kezdetben a Fővárosi Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) koordinálta a menekültek mozgatását a fővárosban, most már belépett ebbe a szerepbe a katasztrófavédelem is. A BMSZKI menekült-ellátásban részt vevő egységeibe, szálláshelyeire ugyanakkor most is a Fővárosi Önkormányzaton keresztül lehet bekerülni.
Az általunk tapasztaltak is azt támasztják alá, hogy a menekültsegítésben hiányzik az állam aktivitása: a pályaudvarokon például a magyar állam kizárólag a rendőrséggel van jelen.
Majdnem egy budapestnyi menekült
Tíz nap alatt több mint másfél millió ember menekült el Ukrajnából a szomszédos országokba - közölte Twitteren Filippo Grandi, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa. A világszervezet adatai szerint a legtöbb ukrán menedékkérőt továbbra is Lengyelország fogadja, ott már 885 ezer embert regisztráltak, Magyarország második a sorban 169 ezer menekülttel. A krízis különösen nagy terhet ró Európa legszegényebb államára, a 2,5 millió lakosú Moldovára, ahova az ENSZ szerint 84 ezren érkeztek, ám a helyi hatóságok már negyedmillió menekültet számoltak, köztük 30 ezer kiskorút. R. A.
Az élelmiszerek magánemberektől és szeretetszolgálatoktól származnak, a továbbutazást és szálláskeresést szintén civilek szervezik, a rászorulók elhelyezésében a fővárosi önkormányzat segít. A BMSZKI egy másik, szintén részben menekültek befogadására kialakított szállóján, a Gyáli úton tavaly 100 fő fogadására alkalmas, úgynevezett “Életmentő Pontot” hoztak létre. Igaz akkor még nem a háborús túlélésre gondoltak, hanem azokra a hajléktalanokra, akiket semmilyen másik intézmény nem fogad be, így fennállhat a veszélye, hogy télen az utcán fagynak halálra. Most olyan családok vannak itt, akiknek se pénzük, se lehetőségük nincs továbbállni, vagy bárhogy boldogulni.
A Csapról elmenekül Oláh Júlia és ötfős családja is közéjük tartozik. Nekik is mindössze pár órájuk volt összepakolni az életüket. A férfiak szintén nem jöhettek velük, de egyelőre rendszeresen tudnak telefonon beszélni. Júliát és lányait valószínűleg Budapest egyik vidéki üdülőjében fogják elhelyezni. – Ezeket a szállásokat tudomásom szerint úgy készíti fel a főváros, hogy hónapokig, vagy akár fél évig is maradni tudjanak a rászorulók – mondja Rész Levente, a Gyáli úti intézmény egyik szakmai vezetője.
Miközben az épület előtt állva éppen cigit sodor egy idős asszonynak, Rész arról beszél, többféle menekültcsoporttal találkoznak a szállón. Vannak a “kulturális tőkével” rendelkező, főként ukrán ajkú, nagyvárosi emberek. Ők jellemzően “nukleáris” családként menekülnek, vagyis a legszűkebb mag, az anya, a gyerekek és ha lehetőség van rá, az apa. Ezek a családok csak apró segítségeket kérnek, mert többnyire beszélnek angolul, természetesen használják az internetet kommunikációra, információszerzésre és szinte mindnek van Nyugaton rokona, barátja, akihez fordulhat. Volt olyan, meséli Rész, aki csak egy repülőjegy nyomtatást kért, meg egy kávét két cukorral, és már ment is tovább. A második csoportba jellemzően a magyar ajkúak tartoznak, köztük romák is. Ők jellemzően vidékiek, nehezen tájékozódnak külföldön és használnak ugyan okostelefont, de jegyet például már nem tudnak azon keresztül venni. Rész elmondása szerint nekik is vannak kapcsolataik, valamennyi pénzük is, tehát ők is csak annyi segítséget igényelnek, hogy “irányba rakják” őket. A harmadik csoportba tartoznak azok a nagyon szegény kárpátaljai családok, akik nem kizárólag, de jellemzően csak magyarul beszélő romák. Ők szinte üres kézzel jöttek el otthonról, és van, hogy 20-30 embert jelent egy család. Rajtuk próbál meg nagy erőkkel segíteni a főváros azzal, hogy több üdülőjét is megnyitja előttük. Rész azt mondja, ezeknek a szállóknak a pontos helyét, a menekültek érdekében, nem akarják nyilvánosságra hozni.
Harmadik országbeli, főként afrikai és indiai menekültek általában nem is jutnak el ezekig a szállásokig, ők szinte mind maguknak intézik a továbbutazást, vagy a kormányuk segít a hazajutásukban.
Hazamentek a gyerekekért
Lehetetlen megtudni, hány ukrán állampolgár dolgozik ma Magyarországon hivatalosan. A kérdéssel foglalkozó elemzések mindegyike hangsúlyozza, hogy a 2014-es orosz-ukrán válság után megindultak a Kárpátalján élő magyarok, de a munkaerőközvetítő és kölcsönző cégek 2016 óta már főként belső Ukrajnából toboroznak munkaerőt a magyar gyárakba, sőt egyes hiányszakmákban (informatikusok, járművezetők, építőipari munkások, varrónők, asztalosok, ápolók) 90 napig munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak nálunk. Ha tovább akarnak maradni, akkor tartózkodási engedélyt kell szerezniük.
A KSH adatai szerint 2019-ben majdnem 24 ezer ukrán állampolgár érkezett Magyarországra, de a koronavírus-járvány miatt a következő évben épp az ő bevándorlásuk esett vissza a leginkább. Most 50-70 ezer fős létszám szerepel a híradásokban, de ezt friss statisztikák hivatalosan nem támasztják alá. Erre vonatkozó kérdéseinkre az Innovációs és Technológiai Minisztérium nem válaszolt.
A Magyar Munkaerőkölcsönzők Országos Szövetsége (MMOSZ) 21 tagvállalatánál nagyjából hétezer Ukrajnából érkezett dolgozót tartanak nyilván. A szövetség elnöke, Csizmadia Gábor, aki egyben a Viapan Dologidő Kft. ügyvezetője is, úgy fogalmazott a Népszavának, hogy azért nem túl magas a nálunk munkát vállaló ukránok száma, mert egyrészt mi sokkal később tettük lehetővé számukra a munkavégzést, mint például a lengyelek vagy a németek, ráadásul nyugaton magasabbak a bérek is. Cégük nyolcszáz hazai vállalkozással áll kapcsolatban, de nem kaptak olyan jelzést, hogy az ukránokat foglalkoztató cégektől elment volna bárki. Inkább a Kométa Kft. kaposvári gyárában történtek jellemzők, ahol néhány kettős állampolgársággal rendelkező asszony hazament, hogy magával hozhassa a gyerekeit.
Egy nagy autóipari beszállító cég munkatársa név nélkül azt nyilatkozta lapunknak, hogy jelenleg 400 ukrán munkavállalójuk van, többségükben férfiak, akik nem akarnak hazamenni, nem akarnak részt venni a háborúban. Az ukrán dolgozókat alkalmazó vagy közvetítő vállalkozások ezzel együtt készülnek arra a helyzetre is, ha a munkavállalók egy része végül mégis hazatér és pótolni kell a kieső munkaerőt. A MMOSZ elnöke úgy látja, ha ez bekövetkezik, komoly létszámgondok lesznek itthon az autóiparban, a feldolgozóipar, a logisztika és az elektronikai gyártás területén. G. E.
