Mit is mondhatnék John Smithről?
Aki csak ismerte őt, igazolhatja, hétköznapi, normális életvitelt folytató ember volt. Egy külvárosi bérházban élt a családjával, vidékről költöztek fel a városba.
A mindennapi betevő falatért keményen megdolgozott, metróvezetőként kereste a kenyerét. Két műszakot vállalt, hetente váltogatva, hol délelőtt, hol délután végezte emberpróbáló munkáját.
Otthon besegített a háztartásba, ezt a neje is megerősítette. Időnként ő főzte a vasárnapi ebédet – a feleség elmondása szerint, remekül készítette a vadast –, takarított, ha kellett, és rendszeresen vitte-hozta a gyerekeit óvodába, iskolába.
Kifejezetten béketűrő ember hírében állt, valamennyi szomszédjával jól kijött.
Nagy odafigyeléssel gondozta a háza előtti gyepet, nyeste a bukszust, télen a kertjében madáretetőt függesztett ki a fák ágaira.
Mindig – kicentizve, pontosan – a háza előtt parkolt az autójával, még csak véletlenül se sértette meg a mellette lakók jogait, sohasem hajtott fel mások bejárójára.
A közúti forgalomban előzékeny volt, szigorúan betartotta a szabályokat, megadta a kötelező elsőbbséget, soha nem indítottak ellene közlekedési kihágás miatt eljárást.
Következetes volt a baráti kapcsolataiban is. Jó viszonyt tartott fenn a kollégáival, őszinte, szókimondó, tisztességes embernek ismerte mindenki.
Nem tartozott klikkekhez, lojális volt mind a céghez, mind a főnökeihez.
Senkitől nem kért és nem kapott kölcsönt, a pénzét takarékosan beosztotta. A számlákat ugyan a neje fizette, de ő volt, aki rendszeresen ellenőrizte, nem lépték-e túl véletlenül a csekkbefizetési határidőt.
Sohasem volt kicsapongó vagy léha, ha szórakozni ment, mindig tudta, hol a határ. Nem itta le magát a sárga földig, soha, senki nem látta részegen.
Kedvelte, védte a természetet, túrázni is sokat járt. Társaival facsemetéket ültettek a köztéri parkok kivénhedt, öreg fái helyébe.
Nyaralni egyszerű helyekre járt, oda, ahová a kispénzű emberek szokták vinni a családjukat. Külföldön csak egyszer volt, azt az utat is a közlekedési vállalattól kapta jutalmul, a megbízható, példamutató munkájáért.
Nőügyei sosem voltak, hűséges volt a feleségéhez, becsülte, tisztelte az asszonyt, hiszen nemcsak a fiatalkori szerelme volt, hanem egyben a gyermekei anyja is.
Megfogta a pénzt, szolid takarékbetéttel rendelkezett, amit az évek hosszú során kuporgattak össze feleségével, a kettejük keresetéből.
A lakásukat is hitelből meg a kis örökségből vették, amit a szülei hagytak rá.
Én sokat beszélgettem vele, s állítom, egyáltalában nem buta ember. Rendkívül sokféle ismerettel rendelkezik, kellően széles látókörű, de nem politizál, a nagyvilág eme kérdéseitől tapintatosan távol tartja magát.
Emberileg mélyen érző, hajlok arra, szilárd a hite abban, a jó emberek jót érdemelnek, és azt meg is kapják.
Mit is mondhatnék még John Smithről? Azt hiszem, mindent elmondtam, amit lehetett azelőtti életéről, amíg mindez meg nem történt.
Kérem, hogy a fentiek figyelembevételével döntsenek nevezett ügyében, és ne ítélkezzenek elhamarkodottan.
Biztosan tudom, százszor is megbánta már, amiért géppisztolyával betört a bankba, hét embert agyonlőtt.
Kérem, tekintsenek el a halálbüntetés kiszabásától…
