Az előző kötete is a budapesti éjszakába kalauzolta el az olvasót, de most egészen más vetületeibe enged bepillantást: maffiafőnök és családja, verőlegények, rendőrségi akciók és korrupció, prostitúció, védelmi pénzek – mindez a ’90-es, 2000-es években. Miért foglalkoztatta ez a világ?
A kötet összeállításának ötletét és a könyvben olvasható maffiaversek születését egy teljesen véletlenszerű esemény hozta magával. Valamelyik ismert hirdetési oldalon keresztül szerettem volna megvásárolni egy, a maga korában felsőkategóriásnak számító, s manapság is rendkívül elegánsnak nevezhető mobiltelefont, olyan típusút, amelyet a 2000-es évek derekán főleg a gazdag üzletemberek és a maffiózók használtak. Meglepetésemre az eladóhoz csupán egy kontaktszemélyen át juthattam el. S amikor az adásvétel, vagyis a verseskötetben az oratórium helyszínéül szolgáló moziban találkoztunk, első ránézésre sugárzott róla, hogy börtönviselt ember. Rövidre nyírt haja, kigyúrt felsőteste és a gondosan vécépapírba csomagolt mobiltelefon, amely valószínűleg a zárkában is a külső kapcsolattartás eszköze lehetett, mind ilyesmire utaltak. Amint beszélgetésbe elegyedtünk, gyorsan kiderült, hogy az illető a diszkómaffia immár letartóztatott vezetőjének egyik biztonsági embere, tehát verőlegénye volt, s korábban számos bűncselekmény, egész pontosan: önbetörés, illegális pénzbehajtás, hamisítás elkövetője, aki fiatalon a leghírhedtebb olajmaffiózóval is kapcsolatot ápolt. Szereplőként jó néhány általa elmesélt sztorival együtt a könyvbe rögtön bekerült, s alakja felidézte bennem azokat az éveket, amikor az éjszakában sok hasonló jellegű figurával összefutottam, vagy szintén csak véletlenül, nyelvtanárként, egy-két magániskolában maffiacsaládok tagjait is alkalmam nyílt oktatni. Lényegében az akkor megismert emberek jelennek meg az oratórium versein belül, illetve az ő történeteik és a velük fenntartott kapcsolatom elemei.
Mennyire poétikus és romantikus önmagában az amúgy erőszakos és bűnös maffiavilág?
Nos, a költészet mindenütt jelen van, hiszen az érzelmek, a szépség, az erotika, vagy éppen az erőszak óhatatlanul felbukkan az emberek egymáshoz való viszonyában, s ez hatványozottan igaz a maffia világára. A látszólag kegyetlenül, anyagi okokból elkövetett bűncselekmények mögött sokszor a legalapvetőbb emberi vágyak, érzelmek és ösztönök húzódnak meg, például a gyermek neveléséhez szükséges háttér megteremtése, esetleg a barátok és a szeretők elbűvölése, netán csak önmagában a hatalom iránti éhség. S szemlátomást bármilyen hideg fejjel követ el valaki bűntetteket, előbb vagy utóbb a lelkiismerete működni kezd, tehát a legvadabb maffiózó is próbálja indokolni és mindenki előtt igazolni a történteket. Nyelvileg az élőbeszédhez közelítő, de meglepő és szürreális hasonlatokat felmutató szövegek hangzottak el az éjszakai klubokban, illetve az óráimon. Olyan szövegek, amelyek erős fantáziával, valóságos és képzeletbeli elemeket önkényesen keverve, sajátos szlenget is használva igyekeztek szépíteni vagy trivializálni a bűncselekményeket. A versek a maffia ösztönös, lírai töltöttségű poétikáját ragadják meg.
A kötet egy összművészeti komplexum: egy versoratórium öt hangra, tehát dráma, ráadásul egy mozi előterében előadva, az irodalmi részt pedig kollázsok, performanszos önarcképek és fotók egészítik ki. Tehát sokféle befogadásra teremtetett – tervbe is van véve a színrevitel? Verseskötetként „csak” egy szűkebb élvezet?
Voltaképp önmagában a verseskötet irodalmi része is kétféle befogadási módra ad lehetőséget, mert hagyományos verseskötetként és oratorikus verseskötetként ugyancsak olvasható. Mellesleg a versek, amelyekből az oratórium felépül, videoklipszerűen, illetve filmszerűen összekapcsolódó képekből állnak. A kötet borítóján és a belső oldalakon megjelenő, de a témához úgyszintén passzoló önarcképeim, fotóim, vagy éppen kollázsaim pedig kiállításon is bemutathatók. Van közöttük olyan, amelyik évekkel ezelőtt már szerepelt néhány tárlatomon. Remélem, hogy az oratórium nem olyan sok idő múlva színházban is műsorra kerülhet, mindazonáltal szeretném, ha az ősbemutató a könyvben feltüntetett eredeti helyszínen, vagyis az ikonikus, pesti művészmoziban lenne.
A kötet címlapján, de a fotókon is az ön portréi láthatók, az oratórium egyik szereplője pedig a bariton K, a Költő – hogy jön ő (ön) a képbe? Mi a Költő szerepe ebben a világban? Mi a személyes jelenlétének az oka?
Mint említettem, a ’90-es évek második felétől körülbelül 2010-ig egy-két nyelviskolában is tanítottam, ahová a maffiához kötődő emberek hétköznapi diákok gyanánt jelentkeztek be. Akkortájt a már anyagilag stabilnak mondható és a pénzüket legális vállalkozásokba átforgató bandák részéről felmerült az igénye annak, hogy komoly nyelvtudásra tegyenek szert, s külföldön is folytassák tevékenységüket. Próbálták elérni, hogy a gyermekeik és bizonyos családtagjaik folyékonyan beszéljenek angolul vagy más európai nyelveken. Ugyanakkor az éjszakai szórakozóhelyek parkettjein mozogva szintén hasonló kaliberű arcokba futottam bele. Tanítás vagy bulizás közben a tudomásukra jutott, hogy különböző folyóiratokban verseim is megjelennek, s felnéztek rám az írásaimból, illetve a nyelvtudásomból következőleg, mert ezek számukra olyan értékek voltak, amiket a szokásos eszközeikkel nem tudtak megszerezni. Voltaképp a bizalmukba is fogadtak, sokszor elmesélték nekem a családi gondjaikat, s tanácsomat kérték egyik-másik érzelmi problémájuk megoldása kapcsán. Az oratóriumban szereplő Költő alakját persze saját magamról mintáztam, a verseskötet megszületése pedig utólag igazolja az ösztönösen aktív költői jelenlétet, melynek jellege a borítón és a belíveken látható önarcképeim alkalmazását ugyancsak érthetővé teszi.
A múltidéző jelentőségén túl milyen, a jelenre vonatkozó kapcsolódási pontokkal bír a kötet világa?
Ahogy a verseskötetben érzékelhető, a diszkó- és az olajmaffia a hozzá szorosan kapcsolódó üzleti, illetve korrupciós érdekkörökkel együtt az ismert maffiavezérek letartóztatása után voltaképp megszűnt. Persze, az illegálisan megtermelt összegek többszörösen tisztára mosva jelenleg is ott keringenek a magyar gazdaságon belül, vagy éppen külföldön mozognak. A diszkómaffia újjászervezésére történtek ugyan kísérletek, de sikertelenül. Valószínűleg már anyagilag sincsenek benne olyan távlatok, amelyekért bárkinek érdemes lenne kockáztatnia sokévnyi börtönt, hiszen az elmúlt időszakban a közönség részéről csökkent a műfaj iránti vonzalom. Napjainkban inkább a kábítószermaffia és a főleg külföldre dolgozó prostitúciós maffia tevékenysége dominál. Ezek a bandák a feketén szerzett pénzt zömmel mezőgazdasági vagy építőipari vállalkozásokon át mossák tisztára, ahogy nemegyszer a szőkített olajból s a diszkóvilágból meggazdagodott elődeik is tették. A kisebb gengvezérek pedig házakba, pizzériákba, éjszakai bárokba, esetleg konditermekbe és ruhásüzletekbe fektették, illetve fektetik vagyonukat. Mellesleg úgy érzem, egyfajta szellemi örökség gyanánt az említett klasszikus maffiák strukturális felépítése, módszertana és rendszerváltás utáni sikeres működése inspirálóan hatott az időközben továbberősödő politikai vonatkozású bűnözésre is.
Az általam bemutatott, s az oratórium fő hangjaiként vagy a versek mellékalakjaiként szereplő figurákkal jelenleg már semmilyen kapcsolatom nincs. Kizárólag hallomásból tudom, hogy némelyik börtönbe került, de onnan szabadulva az immár legális vállalkozását futtatja. Például a Verőlegény bárok egyéni asztalosmunkáival foglalkozik, a maffiafőnök építkezési cégeket vezet, ugyanakkor van olyan, aki máig a fegyház és a tárgyalóterem közt ingázik.
