Az életben sokszor előre kell tervezni: ha túrázni, kirándulni megyünk, jó eséllyel minden fontossal megtömjük a hátizsákunkat, gondolva minden eshetőségre. Ez a felkészültség általában az „esernyő, sebtapasz, kullancsriasztó” tematikában marad. Léteznek azonban olyanok is, akik a kataklizmákat is igyekeznek felkészülten várni. „A jelenséggel először Ausztráliában, Melbourne-ben találkoztam, amikor éppen ott dolgoztam informatikusként. Arrafelé kultusza van a túrázásnak és a túlélőképességek fejlesztésének. Később egy amerikai munkám során Pittsburghben ismertem meg a világvégi, úgynevezett »doomsday prepping« kifejezést is, és láttam olyan boltokat, ahol kifejezetten az extrém túrázáshoz és túléléshez szükséges eszközöket lehetett beszerezni” – mondja Kintera Vilmos, aki ettől fogva maga is elkezdte gyűjteni a preppinghez szükséges felszereléseket.
Zombitámadás jobbról
Amikor belépek az informatikai szakember otthonába, számos tárgy fogad. Köztük láthatósági mellény, túrazsák, meleg takaró, térkép és egy mini horgászfelszerelés. „A prepping története Amerikában kezdődött, ahol a Stratégiai Parancsnokság (Strategic Command) képzésén arra kérték a junior katonákat, készítsenek terveket nagy kiterjedésű problémákra” – meséli Kintera. A politikai korrektség jegyében a megoldandó probléma egy fiktív zombiapokalipszis volt. Az élőhalottak elleni felkészülés több katonai hiányosságra is rávilágított, például a nyersanyagokhoz való limitált hozzáférésre (be kell tárazni fából, üzemanyagból), vagy a légi dominancia problémás fenntarthatóságára (az ellenség sokszor a reptereket támadja először). A különböző kórokozókkal, betegségekkel, járványokkal foglalkozó Betegségmegelőzési és Járványügyi Központok (Centers for Disease Control and Prevention) szintén a zombiproblémára készített válaszcsomagot a lakosság számára, melyben kitértek arra, hogy milyen váratlan eseményekre kell felkészülni az apokalipszis terén. Érkezhet például egy patogén (kórokozó) általi fertőzés, radioaktivitás, illetve különféle természeti katasztrófák. Persze ennél extrémebb esetek is történhetnek: a Stratégiai Parancsnokságon tervek születtek azokra az esetekre is, ha a Földet szimbiózissal létrejött élőlények, szellemek vagy vámpírok támadnák meg.
„Az apokalipszis elleni katonai védekezésnek megvannak a konkrét lépései” – avat be Kintera, mondván, az első és legfontosabb, hogy azonosítsuk a problémát. Ezután a környezetet kell biztosítani, vagyis a kulcsfontosságú építményeket kell megvédeni. Ukrajnában a jelen helyzetben ez az atomerőműre, valamint az energetikai és ivóvízhálózatra vonatkozik, továbbá az élelmiszer-ellátási láncokra. „Fontos, hogy az emberek figyelmét felhívjuk a veszélyre, és monitorozzuk a probléma terjedését – mondja, hozzátéve: – A további eszkalációt megelőzendő fontos még az elrettentés is. A mai események tükrében ez a nukleáris arzenál bevetésének megakadályozására vonatkozik. Igaz, zombik esetében ez nem működik.”
Ha pedig megszereztük az irányítást a katasztrófa felett, fontos a koordináció megszervezése, majd sarokba kell szorítani az ellenséget, végül megszüntetni a problémát, és helyrehozni azt, ami elromlott. Kintera hozzáteszi, hogy az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központok (Centers for Disease Control and Prevention) oldalán található tanácsokhoz hasonlókat olvashatunk a magyar katasztrófavédelem honlapján is. Itt rengeteg tippet és trükköt találunk a felszerelések összeállításáról, a védekezés jellegéről. Egy tartósabb áramszünet esetén például leáll a cirkó, a központi fűtés és az ivóvízhálózat is, ezért ilyenkor jól jöhet egy napelemes rendszer energiatárolóval vagy más alternatív fűtési módszer (vegyes tüzelésű kazán, kandalló), illetve célszerű a fürdőkádat vagy nagyobb edényeket teleengedni ivóvízzel, amíg van nyomás.
Legyen egy terv, vagy kettő
Vészhelyzet esetén az is kérdés, mit tehet egy civil, vagyis hogyan védekezhet a hirtelen felbukkanó természeti vagy társadalmi katasztrófa ellen? „Ilyenkor fontos, hogy átgondolt tervünk legyen. Néhány éve, amikor egy havazás következtében az autópályán rekedtek az emberek, akkor kaptak egy SMS-t, hogy szálljanak át egy másik autóba. Ha hasonlóval szembesülünk, nekünk legyen inkább egy konkrét tervünk” – mondja Kintera, aki szerint nem árt, ha a csomagtartóba előre bepakolunk pár holmit. Ő például egy sárga műanyag dobozt tart az autóban, amelyben a legfontosabbak találhatók: kesztyű, elemlámpa, biztonsági háromszög, meleg takaró, láthatósági mellény, elsősegélycsomag, térkép vízhatlan csomagolásban, tájoló, kompresszor, tartós élelmiszer és ivóvíz, power bank (külső akkumulátor), karbantartott pótkerék, karabiner, fémkampós gumipók, csomagrögzítő racsni és egy életmentő kés (ablaktörővel és biztonságiöv-vágóval). „Ezek a legszükségesebbek, persze, ezt lehet még fokozni” – mosolyog Kintera, felmutatva egy tűzoltókészüléket, egy tűzoltótakarót és egy összehajtható gyalogsági ásót, ami akkor segít, ha csúszik a kerék, vagy beásta magát a sárba.
De mi a helyzet, ha ott rekedünk valahol, és ránk tör az éhség? „A müzliszelet mindig jól jön. Viszonylag könnyű, nem húzza le a hátizsákot, a fruktóz miatt pedig nagy energiát biztosít. Persze ugyanez elmondható a csokiról, a cukorkáról és a gumicukorról is” – avat be a részletekbe. A magashegyi mászók pedig úgynevezett energiazselét is visznek magukkal, melyben a vitaminok és koffein megdobják a túrázók energiaszintjét. „Magyarországon is kaphatók ilyen termékek, de rémes áron” – mondja az informatikus, aki a saját készletét még az Egyesült Államokban szerezte be.
Menekülőre fogva
Mindez persze csak a kezdet. Az igazi prepping lényege, hogy akár egy nagyobb támadásra is felkészüljünk, amikor csak arra van időnk, hogy magunkra kapjuk az előre megpakolt hátizsákot, és meneküljünk. Ez az úgynevezett bug-out bag, a vészhelyzetekre összeállított túlélőtáska, mely több napot segíthet átvészelni. „Ha jön a földrengés vagy egy cunami, csak felkapjuk a hátizsákot, és már rohanunk is” – mondja Kintera, majd megmutatja, hogy a sajátjába miket pakolt. Az első és legfontosabb szempont, hogy a menekülő egyén azonosítható legyen: fontos a személyi igazolvány, az útlevél, a tajkártya, a jogosítvány és azok másolatai, melyekből nem árt a családtagoknak is adni, így azonosításkor – például meneküléskor, a határnál – hamar igazolhatjuk, kikkel vagyunk együtt. „Utóbbira sokan nem gondolnak, pedig ez a leglényegesebb” – mondja a szakértő. A többnapos távolléthez fontos még a kényelmes, de könnyen szállítható sátor, a hálózsák, a derékalj és a magunkra kapható arany- vagy ezüstszínű izolációs fólia (space blanket), hogy ne fázzunk a hidegben.
Éjszaka a fejlámpa és egy vihargyufa (vagy szikravető) szintén jól jön, míg a gyógyszer-, elsősegély- és tisztasági csomag az egészség szempontjából fontos. Ha pedig ránk törne a szomjúság, de a mellettünk csordogáló patak vize koszos, saras, és tele van baktériummal, akkor egy vízszűrős kulaccsal és egy klórtablettával könnyen megtisztíthatjuk. Később, ha ránk tör az éhség, akár halat is foghatunk egy kisebb horgászfelszerelés segítségével. „Aki otthonról menekül, valószínűleg nem a teleszkópos botját fogja magával vinni. Elég egy kisebb készlet, amelyben van damil, horog és kapásjelző – mutatja a doboz tartalmát, majd hozzáteszi: – Sokkal könnyebb halat kifogni egy folyóból, mint vadat ejteni az erdőben.”
Húzzuk meg a határt
A prepping terén persze könnyen túlzásokba lehet esni. Kintera szerint meg kell találni azt a határt, ameddig még hasznos, és amitől már kórosnak számít. „Az arany középúton járok. A barátaim is megfogadják a tanácsaimat. Mindig mondom nekik, hogy legyen az otthonukban elegendő élelmiszer-tartalék, és ápoljanak jó kapcsolatot a szomszédjukkal, hiszen ki tudja, mikor kell segítséghez fordulniuk” – mondja az informatikus. Ő maga a túléléshez szükséges eszközök mellett még harcművészetet is tanul, szerinte egy igazi prepper ahhoz is ért. „Wing tsun kung-fut gyakorlok, a feleségem pedig kendzsucu vívást, van is itthon egy gyakorló- és egy éles pengéjű katanája…”
Ha támadnának a zombik vagy más veszedelmek.
