Kedd este Magvető Caféban rendezett beszélgetést a Goethe Intézet és a Szépírók Társaságának Női Érdekvédelmi Fóruma (SZÍN). Az est tematikája a női írók hátrányos megkülönböztetésének vizsgálata volt, német és magyar írók, műfordítók ültek egy asztalhoz, hogy saját tapasztalataikról beszéljenek. Köszöntőt mondott Evelin Hust, a Goethe Intézet vezetője, aki említést tett az Ukrajnából menekülő nők sorsáról is. A továbbiakban részletesebben foglalkoztak az írónők helyzetével, az est végén pedig fordítások hangzottak el – két magyar írónő munkáját halhattuk németül, Mesterházi Mónikáét és Péntek Orsolyáét. A szünetben Salgó Viktória énekelte el saját dalait, aki maga is arra hivatkozott, hogy harminckét évesen jutott el az önmegvalósításig, mert nem látott erre példát a családjában.
Az adatok alapján kiderült, hogy Németországban sem „kolbászból van a kerítés” – a díjazottakat, vagy akár a saját könyvespolcunkon szereplő írókat nézve is aránytalan a nők száma. A beszélgetés során elhangzott: bár előrébb járunk, mint száz éve, de közel sem értük el az egyenrangúságot. A SZÍN az egyetlen női érdekvédő mozgalom, aki ma művészekkel foglalkozik Magyarországon és kétéves tevékenységük is hozott javulást, ami az irodalmi díjazásokat illeti. A félig németül, félig magyarul, szinkrontolmáccsal zajló beszélgetéseken az anyaság és az irodalmi munka összeegyeztetése is kérdéssé vált. Az éjszaka dolgozó írónők, vagy anyaságuk miatt a publikálásban lemaradók példáit hozták. A kritikusok is férfiak a legtöbb esetben, viszont – érdekesség – az irodalmat fogyasztók többsége nő.
A Goethe Intézet és a SZÍN Hogyan szólnak a nők? című projektje keretében német női szerzők szövegeit magyarra, magyar női szerzők műveit németre fordítják neves alkotók. Az alkotók írásait és fordításait a Goethe Intézet weboldalán lehet olvasni.
