Az Orbán Viktor által a 2010-es választás után tett számtalan ígéret egyike az volt, hogy a környezetvédelem kormányzati súlya az új hatalmi struktúrában nem csökken majd. Ebből a kormányprogramba annyi került be: „A Nemzeti Ügyek Kormánya a környezetvédelemben is érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát, és helyreállítja a közjó primátusát”.
A „nemzeti egység akarata” eszerint az lett volna, hogy a rendszerváltás egyik jelentős vívmánya, az önálló környezetvédelmi minisztérium szűnjön meg. Utóbb maga Illés Zoltán, a 2014-ben leváltott környezetügyi államtitkár mesélte el, hogy Orbán megosztotta vele a környezetvédelemről alkotott filozófiáját: szerinte az nyugatias-balos úri huncutság, ő pedig nem fogja engedni, hogy az esőerdők és a levelibékák nevében bárki beruházásokat akadályozzon meg, gátolva a gazdaság növekedését. Ha más nem is, ez az orbáni ígéret 100 százalékig teljesült.
Volt egyszer egy hatóság
1990-től az önálló minisztériumhoz független zöldhatóság is tartozott, ez azonban nem illett bene a már említett orbáni filozófiába. Ezért a környezet- és természetvédelmi felügyelőségek korábbi, vízgyűjtő alapú területi illetékességi rendszerét megszüntették, magukat a felügyelőségeket pedig beolvasztották a politikai irányítású kormányhivatalokba. Azóta eseményszámba megy, ha az évente több ezer zöld hatósági ügyben döntő hivatalok akár egyetlen állami vagy NER-beruházás esetén kételyeket fogalmaznak meg. Külön érdemes megemlékezni Kosztyu Anikóról, az V. kerületi kormányhivatal osztályvezetőjéről, akire a nyilvánvalóan törvénytelen dúlások engedélyezését is nyugodtan rábízhatta a rezsim, a Kossuth-tér fáinak kivágásától a Dagály strand parkjának tönkretételéig.
Ombudsman sem kell
Magyarország a világon az elsők között hozott létre zöldombudsmani posztot, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának (JNOB) 2008-as kinevezését és viszonylag széles hatáskörét az ENSZ az egész világ elé példaként állította. A fideszes többség 2011-ben a többek között a „környezetérzékeny” jogszabályok előzetes véleményezésének jogával is rendelkező JNOB-t kiiktatta a jogrendből. Ez a lépés megalapozott jogi vélemények szerint alkotmányellenes volt, ugyanis az Alkotmánybíróság (AB) egy ma is érvényben lévő határozata szerint a környezet- és természetvédelem jogszabályban rögzített szintje utólag nem csökkenthető jogszerűen.
Vörösiszap-katasztrófa
A 2010 októberi ajkai gátszakadás, és nyomában az ország eddigi legnagyobb környezeti katasztrófája átszervezés közben érte a hazai zöld intézményrendszert. A kormány már a működése első hónapjaiban az új hatalomhoz lojális, sokszor szakértelem nélküli ejtőernyősökre cserélte le az állami hatóságok vezetőit.
A balesetben megsérült vörösiszap-tároló a havária előtt több hatósági vizsgálaton is átesett, de sem a már akkor is mozgásban lévő gát statikai hibái, sem a vörösiszapos zagy túlzott lúgossága és hibás hulladékbesorolása nem vont maga után intézkedést, pedig ezekkel a tíz halálos áldozatot követelő és felbecsülhetetlen ökológiai károkat okozó katasztrófa megelőzhető lett volna.
A „mindent szabad” törvény
A hatóságok szétdúlása mellett a kiemelt beruházásokról szóló törvény jelentette a másik nagy merényletet a környezeti értékek ellen. A törvény lehetővé teszi a környezetvédelmi, területrendezési jogszabályi előírások, a hatósági korlátozások, valamint a kötelező lakossági véleménykérés kikerülését a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű” beruházás esetén. Kiemelt beruházás pedig bármi lehet, ami Orbán Viktornak és szűkebb körének fontos: 2010 óta több mint 3000 projekt kapta meg a „mindent szabad” minősítést, többek között a Városliget beépítése, Orbán Viktor várbeli luxus-irodaházának kialakítása, és Tiborcz István műemléki épületek teljes kibelezésével járó szállodaépítései is.
Levegőt!
A környezetvédelmi intézményrendszer szétverésének nem csak elvi vagy gazdasági, hanem kézzelfogható környezetegészségügyi következményei is vannak. Egy példa a sok közül: a NER-korszakot végigkísérte egy kötelezettségszegési eljárás, amelyet a magas légszennyezettségű időszakok uniós jogszabályba ütköző gyakorisága miatt indított a magyar kormány ellen az Európai Bizottság. Egymillió lakosra vetítve Magyarországon már többen halnak meg légszennyezettség miatt, mint a hírhedten szmogos Kínában (itthon a szmoghoz köthető évi halálozások száma ezres, a megbetegedéseké százezres nagyságrendű), a tarthatatlan állapot a kiugróan magas Magyarországi Covid-halálozáshoz is hozzájárult. Ugyanakkor 12 év alatt egyetlen hatékony kormányzati ellenintézkedés sem történt, és nem is javult semmit a helyzet.
Közellenség a városi fa
Az Orbán-kormány nem a fákra haragszik – egyszerűen csak zöldmezős beruházási területnek tekinti a közparkokat és a városi zöldterületeket, ennek pedig gyakran a fák isszák meg a levét.
Miközben egy AB-határozat szerint a városlakók számára az egészséges környezethez való alkotmányos jog szinte egyetlen biztosítékát a települési zöldterületek jelentik, 2010 óta egyedül Budapesten – többek között a Ligetben, az Orczy-kerben, a Várban, az Etele úton, a Múzeumkertben, a Nádorkertben, a Kossuth téren, a József Nádor téren, a Dagály strandon, a Duna-parton, a Csörsz parkban, a Normafán - több ezer fa esett áldozatul kormányzati és kormányközeli építkezéseknek.
Civil háború
A rendszerváltás után a civil zöldszervezetek nemzetközi összehasonlításban is sokszínű hálózata alakult ki Magyarországon. A folyamatot a kormányok azzal is segítették, hogy a környezetvédelmi termékdíjbevételek adott százalékát szétosztották az állami feladatokat átvállaló civilek között. A támogatásokat az Orbán-kormány megszüntette, a civileket pedig ellenségnek nyilvánította. Emblematikus pillanat volt, amikor a kormánytól független Norvég Alap pénzeit osztó Ökotárs Alapítvány vezetőjét 2014-ben rendőrök vitték el a sajtó kamerái előtt egy olyan eljárásban, amelyben utóbb a hatalom egyik vádját sem sikerült bizonyítani. A civil zöldek ma kivéreztetve, a nemzetközi támogatásoktól is elvágva vegetálnak, több száz – évente sokmilliárdos értékű természetmegőrző és szemléletformáló önkéntes munkát végző – egyesület és alapítvány megszűnt, megcsömörlött zöldmozgalmárok sokasága költözött külföldre, vagy vonult ki végleg a civil közéletből.
Méhek helyett multik
2018-ban az EU – négy tagállam, köztük Magyarország ellenszavazatával – betiltotta a tömeges európai méhpusztulásokért felelős, multinacionális vegyszergyártók által előállított rovarirtókat. A magyar kormány évekig harcolt a tilalom ellen azzal érvelve, hogy nincs bizonyított összefüggés az idegmérgek használata és a méhek tömeges pusztulása között. Valójában a 2018-as tiltás azért született meg, mert nem sokkal előtte publikálta az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt az összegző tanulmányt, amely megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy az agrokemikáliákkal gyakorlatilag megmérgezzük az élelmiszernövények 70 százalékának megtermékenyítésében pótolhatatlan szerepű méheket. Az Orbán-kabinet azonban nem csak nemleges szavazatot adott le, de időről időre mentességet is kért és kapott a tilalom alól.
Mindegy, csak ártson
Az Orbán-féle destruktív környezetpolitika nyomán olyan nagy környezeti kockázatú iparágak beruházási célpontjává vált Magyarország, mint az akkumulátor- vagy a gumiabroncsgyártás. A kormányzat sokat tett azért, hogy semmifajta környezetvédelmi jellegű korlátozással ne kelljen bajlódniuk: erre szolgált a már említett kiemelt beruházási törvény mellett az is, hogy a különleges gazdasági övezetté nyilvánítással az önkormányzati hatásköröket és az iparűzési adóbevételeket is elvették a helyhatóságoktól, aminek nyomán például Göd is eszköztelenül próbál hadakozni a házak szomszédságában terjeszkedő, már ma is zaj- és porszennyezést generáló dél-koreai akkumulátor-óriás ellen.
Nemzeti parki földcsaták
A nemzeti parkokat nem csak a költségvetési támogatásaik többségétől és a szakhatósági jogosítványaiktól fosztotta meg az új rend, hanem a védelem alatt álló termőföldjeiktől is. A Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Mezőségben, illetve a Hortobágyon indult, és a többi nemzeti parkban is folytatódott a botrányos földpályázatok azon sorozata, melynek során az állami földek kedvezményes bérletek útján - politikailag megbundázott eljárásokban – főként Fidesz-közeli potentátokhoz kerültek, majd az elővásárlási jogú bérlők állami hitelből meg is vehették a szerzeményt. Ezt a gyakorlatot az AB utóbb részben alkotmányellenesnek minősítette, ugyanakkor a döntés nyomán jellemző módon egyetlen hektár sem került vissza a nemzeti parkokhoz.
A tavak elrablása
A Balaton-part egyre inkább Tiborcz, Mészáros és néhány másik oligarcha magánterületévé válik, a potentátok a Natura 2000-es berkekben és a nemzeti parki védettségű Tihanyi félszigeten is szabadon építkezhetnek. A fertő Tavon Mészáros Lőrinc építi be az európai jelentőségű madárélőhelyet, a lassan kiszáradó Velencei-tavat az Orbán-család beszállítói közreműködésével betonozták körbe értelmetlenül, rossz minőségben és nagyon drágán.
Az előzmények ismeretében szinte csodaszámba megy, hogy az egyik legotrombább tihanyi projektnél a bíróság nemrég megsemmisítette a kormányhivatal által csont nélkül kiadott környezetvédelmi engedélyt – egy kezünkön meg tudjuk számolni az elmúlt 12 év hasonló fordulatait.
