Már több mint egy hónapja tart Ukrajna orosz részről „villámháborúnak” tervezett lerohanása. Rengeteg kár keletkezett gyárakban, lakóházakban, mezőgazdasági területeken. Sokan vesztették életüket az ukrajnai településeken, férfiak, nők, öregek és gyerekek is.
És sokan haltak meg az orosz megszálló hadsereg katonái közül is. Az ukrán tudósítások 15 ezer emberről szólnak, az oroszok 500-ról. A CNN helyszíni tudósítói körülbelül 10 ezerre teszik az orosz katonai áldozatok számát. Ezek többsége Mikolajiv környékén esett el.
De amíg az afganisztáni háborúban elesett „fiúk”, ha „cinkkoporsóban” is – ahogy a Nobel-díjas Szvjatlana Alekszievics könyvének címe mondja –, de hazatértek, szeretteik elsirathatták, eltemethették őket, most az orosz fél nem siet a kegyeleti aktussal.
A mikolajevi régió kormányzója, Vitalij Klim arra kéri a lakosságot, segítsen összegyűjteni az orosz katonák holttesteit, hogy visszaküldhessék őket a hazájukba. A helyiek - érthető módon - nem lelkesednek a feladatért, attól is félnek, a saját halottaiknak nem jut majd elég koporsó. Az összegyűlt halottak egy részét az ukrán vasúttársaság hűtőkocsikban orosz területre szállította, de nem vették át őket. Az orosz fél mindeddig nem nyilatkozott a halottak ügyében. Gyaníthatóan azért nem, mert így kiderülne, sokkal több orosz katonai áldozattal járt a megszállás, mint amennyit eddig közöltek.
Viktor Andrusziv belügyi tanácsadó „Keresd a sajátodat” címmel egy internetes oldalt nyitott, ide teszik fel azoknak a katonáknak az iratait és fényképét, akiket azonosítani tudtak. Sok holttestnél azonban erre már nincs mód - iratok hiányában és a holttestek állapota miatt.
Az emberi civilizáció egyik legősibb parancsa, hogy a halottaknak végső tisztességet kell szolgáltatni. A kegyeleti aktus az élők érdekét is szolgálja, hiszen a bomló holttestek járványveszéllyel járnak. Úgy látszik, ebben a szörnyű helyzetben a megszállt Ukrajna követi az emberiesség és a józan ész parancsait.