Tavaly ősszel, az ellenzéki előválasztás idején Márki-Zay Péter már tartott nagygyűlést a Madách téren. A helyszín szerencsét hozott számára, megválasztották az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjévé. A parlamenti választás előtti napon az Egységben Magyarországért ugyanitt, a Madách téren rendezte kampányzáróját.
Nem messze a színpadtól plakátok fogadták a résztvevőket. Az egyiken ez állt: „Orbán addig lophat, amíg hagyjuk!”. A másik szövege súrolta a szalonképesség határát: „Hallgass a szívedre, sz.rj a Fideszre!”. Láttunk olyan matricát is, amely a választással egy időben tartott abnormális népszavazást figurázta ki: „Támogatja-e ön, hogy a Budapesti Közlekedési Központ a 7-es járat buszparkját Boeing 737-esekkel váltsa le?”. Válaszként az igen és a nem is be volt ikszelve.
Az önkéntesek szórólapokat, Márki-Zay Péter ábrázoló papírzászlókat, kék szalagokat osztogattak. A hangszórókból latin muzsika, vagy éppen az ellenzék kampánydala szólt.
A hideg, esős időben várakozó szimpatizánsokat szombaton kora este arról kérdezgettük, hogy milyen eredményre számítanak. A leginkább borúlátó véleményt attól a fiatal férfitól hallottuk, akit elsőként megszólítottunk. Talán nem akart túlságosan kiábrándító lenni, amikor úgy fogalmazott: „nem hiszem, de remélem”. Mármint azt, hogy sikerül elzavarni a Fideszt.
A többiek határozottan optimistának tűntek. „Ha szoros is lesz, győzni fogunk!” – közölte egy idős asszony. „Azért vagyunk itt, mert abban bízunk, hogy nyerünk” – bólogatott a társa. Volt, aki nem szavakkal válaszolt, hanem csak a győzelem V betűjét mutatta az ujjaival. „Szerintem meglesz!” – mosolygott egy középkorú nő. A tér közepén emlékfotóra állt össze néhány fiatal. Kétségük sem volt afelől, hogy mit hoz a választás:
„Sima győzelem!”, Kormányt váltunk!”, „Nem kicsit fogunk nyerni, hanem nagyon!”.
Kezdésre nagyjából ezren gyűltek össze, aztán még szép számmal jöttek az emberek. A forgalmat le kellett zárni a Károly körúton: a tömeg egy része onnan, a kivetítőt nézve követte az eseményeket. A magyar, uniós és roma lobogók mellett többen ukrán zászlót lengettek.
Hajós András dalszerző, zenész a fiatalokat buzdította választási részvételre, hisz rajtuk múlhat a kormányváltás. (Lásd a beszédekről szóló részletes tudósításunkat.) Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy kötelesek vagyunk küzdeni a szabadságunkért. A lelkész után az ellenzék színeiben induló budapesti jelöltek következtek, mindegyiküknek jutott pár perc, hogy elmondja, parlamenti képviselőként mit szeretne elérni a körzetében.
Karácsony Gergely főpolgármester, aki elindult ugyan az előválasztáson, de visszalépett Márki-Zay Péter javára, kijelentette: ezt a döntését időközben se bánta meg. „A győzelem kapujában állunk” – jelentette ki.
Ahogyan haladtunk előre, úgy vált egyre lelkesebbé a tömeg. A főpolgármester Magyarország újraegyesítőjeként, következő miniszterelnökként hívta színpadra az utolsóként felszólaló Márki-Zay Pétert. A miniszterelnök-jelölt beszédét gyakran szakította félbe taps, ováció vagy pedig – ha a fideszes kormány került szóba – pfújolás.
Márki-Zay Péter hosszan sorolta azokat az általa hazugságnak minősített állításokat, amelyeket a Fidesz terjeszt az ellenzékről, és végigvette, hogy ezekkel szemben mi szerepel valójában az Egységben Magyarországért programjában. Keresztény ember szerinte nem szavazhat a mostani kormánypártra.
Befejezésül, miután a résztvevők elénekelték a Himnuszt, ismét felcsendült az ellenzék kampánydala: „A hatalom a népé!”.
„A hatalom a népé lesz!” – ellenzéki kampányzáró Budapesten