Jóleső érzés volt hallani, hogy a miniszterelnök megköszönte azoknak, akik imádkoztak a Fidesz–KDNP győzelméért, bízva abban, tudva azt, hogy ha velünk az Isten, s mi Istennel vagyunk, kicsoda lehetne ellenünk - olvasom az egyik RMDSZ alapítvány kolozsvári portálján. Kolozsvári magyarként mégis inkább attól tartok, hogy az Isten is elpártolt tőlünk, s a kárpát-medencei magyar kisebbség Európa-szerte legalábbis „gyanús” elemmé vált. Így van ez már egy ideje Orbán Viktor EU-ellenes politikájának hála, azóta pedig végképp, hogy Putyin háborús ürügyként használta fel az ukrajnai orosz kisebbséget. Ezt fokozta az idén 96 százalékban Orbánt támogató határon túli levélvoksok botrányos, a jogállamot és a szabad, tisztességes választást megcsúfoló célba juttatása.
A Marosvásárhely mellett provokatívan csak félig megsemmisített néhány levélszavazat és több tucat üres boríték esete is arra figyelmeztet: még az eddig békésen hallgató, a magyar kampányt és választást területén zokszó nélkül megtűrő Romániának is elege lett abból, hogy állampolgárait, illetve egyik állandó parlamenti, pillanatnyilag épp kormánykoalíciós pártját egy másik állam kormánya eszközként használja politikai machinációira. A titkosszolgálatokra jellemző, profi módon megszervezett szavazólap égetési botrány kapcsán a magyar választási hatóság kénytelen volt elismerni: nem tudja sem ellenőrizni, sem szavatolni a levélszavazás biztonságát és tisztaságát, sőt kivizsgálni sem tudja a visszaéléseket más állam területén.
Ezúttal a levélvoksok nem számítottak, de adott esetben akár számíthattak volna - a választási csalás kivitelezésének vádja pedig nem a magyar kormányra, hanem a szomszédos ország politikai erejére hullt volna vissza elsősorban. Nos, ezt az ámokfutást aligha fogja még egyszer eltűrni bármely elkötelezetten EU- és NATO-párti szomszédos kormány.
Az Orbánra voksoló határon túliak – akik viszont csak az ott élő magyarok egynegyede - figyelmen kívül hagyják, hogy ha a hatalmas győzelem „a Holdról is látszik, de Brüsszelből mindenképp”, vele együtt az is feltűnik, hogy Orbán korrupt, autokrata, illiberális, a Kreml felé kacsingató rendszerének potenciális „fegyvere”, eszköze lett a térség magyar kisebbsége.
A szomszédos országok magyarsága jelenlegi jogainak többségét épp az EU-integrációs nyomásnak köszönheti, annak, hogy a csatlakozás érdekében az államközi viszonyokat rendezni kellett, az alapvető emberi, kisebbségi jogokat pedig biztosítani. Csakhogy a magyar demokrácia lerombolásának példája igazolja a legbeszédesebben, hogy betonbiztosnak hitt jogokat is vissza lehet venni még egy uniós országban is. És milyen eséllyel, kitől várhat segítséget sérelem esetén a jövőben bármely magyar kisebbségi közösség, ha Putyin utolsó EU-s csatlósa és a vazallusaivá tett kisebbségi pártok emelnek szót érettük?
Putyin háborúja nemcsak a fennálló világrendet temette maga alá, megadta a kegyelemdöfést a nemzeti kisebbségeknek is. Az orosznak és a magyarnak mindenképpen. A vasárnapi levélvoksok pedig erre is igent mondtak.