Így fogják a pénzt a mensások: a kontrollált költekezés módszertana

Több cipősdoboznyi nyugta és blokk, évtizedek óta füzetben és excelben vezetett bevételi és kiadási tételek – ilyen precizitással aligha tömegek kezelik a pénzügyeiket. Pedig ha kevés van, azért, ha pedig sok van, azért érdemes megfogni a pénzt. Extrém esetben megtérülhet az odafigyelés egy nemzetbiztonsági ellenőrzésnél is, vagy akár válásnál. De a hétköznapi nyereség sem kevés: elkerülhető a kiadások hó végi elszaladása. A társadalom legintelligensebb két százalékát tömörítő Mensa HungarIQa Egyesület tagjai válaszoltak kérdéseinkre – a jövedelmi viszonyaik érzékeny adatai miatt érthetően keresztneveken.

Huszonnégy év számlái

Attila 49 éves, és egy észak-magyarországi város informatikus-rendszermérnöke. Precíz ember, könyvelési programmal dolgozik. A háztartási monitoringrendszert a felesége hozta a családba.

„Soha nem érdekelt különösebben ez a téma, de a feleségem mindig is szerette tudni, egyenesben van-e, és a hó végére mennyi pénze marad. Pénzügyi szakember, könyvelőként dolgozik egy kis agrárcégnél. A házasságkötésünk előtt három hónappal vágtunk bele a kiadásaink és a bevételeink rögzítésébe, 1998 óta csináljuk – meséli Attila. – Akkoriban nettó 26 500 forintot kerestem, a feleségen 17 700-at. Ez ma egy vacsora egy étteremben” – érzékelteti a pénz értékének változását a rendszermérnök. 1999 januárjában 7500 volt a villanyszámlájuk, számítógépes alkatrészt 1000 forintért vásárolt, és 79 ezer forintot költött tandíjra. Most örülne egy ilyen jutányos felsőoktatási kiadásnak, mondja. Fia és lánya is informatikus hallgató: aki ezen a karon elvérzik a szinte teljesíthetetlen matematikai tárgyakon, 289 ezres tandíj szakad a nyakába. Illetve a családéba. Attiláék mindig kijöttek a pénzükből, mínuszba sose mentek, és hitelt sem kellett felvenniük soha.

Kevesebb pénzügyi tudatosságot látott maga körül Mihály, aki nemzetközi kapcsolatok szakon diplomázott, és egy minisztériumban dolgozik. „Előzmény nélküli volt a családomban a feszes gazdálkodás. Mindenki élt bele a vakvilágba. Rendszeresen előfordult, hogy hó végén elfogyott a pénz. A szüleim gyakran összekaptak emiatt. Az én kiadás- és bevételkövető rendszeremet mindenki hülyeségnek tartotta. Ma már édesanyám is követi a példámat, basic módon, de tud már tervezni is – meséli Mihály, aki szerint ha valakinek nem jön magától a pénz megfogása, azzal nehéz mit kezdeni. De azért sokan csodálkoznak, hogy néha marad, néha nem a hó végén, teszi hozzá.

Spórolási bajnok mama

Az inspiráció érdekesebb kérdés: honnan jön a tudatosság? Zalán, aki elemző közgazdász egy banknál, részint szakmai ártalomnak tartja pénzügyi fegyelmét, de a családi hagyomány is benne van. A fontosabb számlákat a szülei is megőrizték a múltban és megőrzik ma is. „Már kiskamaszként én is elkezdtem felírni a pár száz forintos vásárlásaimat, amelyek jellemzően az iskolai büféhez kötődtek. Tudatossá az egyetemi éveim alatt vált ez a szemlélet. Főként likviditási problémák vezérelték a tervezési folyamat elkezdését.”

Nyolcadik éve a legtöbb blokkot és számlát elteszi Zalán, akár 10 forintos másolási költségről van szó, akár nagyságrendekkel nagyobb összegről. „A tudatosság viszonylag hamar beépül az ember idegrendszerébe. Gyakran azon kapom magam, hogy a hó végén automatikusan visszafogom a nem szükséges kiadásaimat, hogy a hó elején kiszámolt célt elérjem. Arra viszont igyekszem figyelni, hogy kellően rugalmas maradjak, és ne mindig a spórolás határozza meg az életemet.”

Nem a takarékosság vezette a pénzügyi tudatosság felé Istvánt. Az 53 éves közép-magyarországi, patinás magyar cégnél dolgozó mérnököt az információhiány indította el a pénzfogás útján. Ma is aktívan tartja ezt az éberségét.

„Nagyon zavart, hogy nem tudtam, többet költöttem-e egy adott hónapban a bevételemnél. Arról sem volt fogalmam, hogy éves szinten mennyit költök gépkocsikra, ezen belül üzemanyagra, mennyi megtakarításom van, és hogyan változik? A pénztárcámban 20-50 ezer forint szokott lenni, és azt sem vettem volna észre sok esetben, ha valaki kiemel belőle valamennyit.”

István szegény családba született, most sem tehetős, de szerencsésnek érzi magát, mert bár vásárláskor mindennek megnézi az egységárát, és akciós termékekből annyit vesz, hogy a következő akcióig kitartson, de soha nem kellett néznie, mennyi lesz a vásárlása végösszege.

„Édesanyám a spórolási világbajnokságon dobogós helyezést érne el. Ennek is köszönhető, hogy bár anyagilag sosem voltunk eleresztve, nem kellett nélkülöznöm. Ebből a spórolási hajlamból rám is ragadt. Úgy neveltek, hogy csak azt vegyem meg, amire telik, így nincs hitelem. Ha eljutunk a lakásvásárlásig, akkor lesz, a kedvezményes csokban gondolkodom.”

A tudatosság nemcsak öröklődhet, de örökíthető is: a könyvelő felesége által pallérozódott Attila egyetemista gyerekei is nézik a kiadásaikat. Spórolnak, meggondolják, mikor mire költenek, és félretesznek nagyobb költés előtt. „Ezt a szemléletet édesanyjuktól vették át. Amikor hat éves volt a lányom, és a Budavári siklónál várakozva szeretett volna egy nagy jégkrémet, akkor azt javasoltam, a zsebpénzéből vegyen magának. Erre választott egy jóval kisebb nyalánkságot.”

A numerikus naplóként működő jegyzetek nosztalgikus történeteket is felidézhetnek. Eszter, a szabadúszó fordító-tolmács saját születését találta meg nagymamája egyik 1987-es jegyzetében:

– 1 kg kenyér

– megszületett Eszter

– 5 sör.

Családi kördiagramok

A kiadások és bevételek rögzítése naponta pár percet vesz igénybe, de lehet cizellálni a kimutatásokat. Az informatikus Attila 2004 óta Excelben vezeti a családi könyvelést. Beírja az egyre kevesebb készpénzes tételt, és a digitális banki kivonatból átemeli a szükséges oszlopokat. Minden évben fejleszt kicsit a metóduson, kategorizálja a kiadásokat, statisztikát készít, és havi bontást. A befektetéseik grafikonokkal követhetőek.

„A kördiagramos statisztikákból kiválóan kiolvasható, hogy az »ingyenes oktatás« viszi el százalékosan a legtöbbet, amióta egyetemre járnak a gyerekek. Tíz évvel ezelőtt alig 3 százalék volt az oktatási jellegű kiadásunk, míg 2020-ra 19 százalékkal az oktatás lett a legnagyobb szelet, 145 ezer forintos kiadás, havi átlagban, lakhatással, zsebpénzzel.”

Egyéb szemléletes adatok is kiolvashatók a digitális családi tárcából. A tavalyi Covid-évben 5 százalékot költöttek üdülésre, 2019-ben még ennek háromszorosát. A fizetési különbségek is látványosak: 1998-ban még egyharmadnyi volt különbség a férj és a feleség járandósága között, 2002-re ez már kétszeresre hízott, tavaly pedig már ötszörös pénzt keresett a férfi (ebben persze számos körülmény szerepet játszik – a társadalmi nemek egyenlőtlensége mellett.)

A könyvelési módszertan is igen változatos képet mutat. A mérnök István, aki 20 éve kezdte vezetni a költéseit, 15 kiadáscsoporttal indult (ebben voltak már beképletezettek, összesítők is), most pedig 130 fölött jár az oszlopok száma. A megtakarításokat éves szinten figyeli, és a gépkocsik költségeit is.

A minisztériumi alkalmazott Mihály 2007 óta vezeti napi szinten a kiadási-bevételi egyenlegét, függvényekkel minden kérdésére gyors választ kap. Tizenöt éve változatlan kategóriák szerint rendszerezi a költéseit: élelmiszer, italok (egyetemista korában jelentősebb tétel volt), banki költségek, bérlet, albérlet, rezsi, tánc, valamint a lazulás (bulik, tanfolyamok és táborok). Az egyedi kiadásokhoz a bútorvásárlás és a nyaralás tartozik például. „Az ember azért jutalmazza meg önmagát, máskülönben nincs értelme” – vallja.

„Habár a legtöbb költésem elektronikus, a hazai gyakorlatban még jelentős a készpénzforgalom: turistaházaknál, Volánbuszokon, karácsonyi vásárokon is előkerül a pénztárca. Ezért gyűjtöm a számlákat is. Van egy rigorózus, adóellenőr arcom, ezért bárhová megyek, előre jelzik, hogy már írják is a számlát” – nevet Mihály.

Válás és átvilágítás

Mihálynak egy újságcikk adta az ötletet a költések karbantartásához, és mivel egyébként is szívesen dolgozik számokkal és Excellel, adta magát, hogy elkezdje vezetni a kimutatásokat. Eközben befektetési lehetőségeket is keresett a megtakarításainak. Amikor leült beszélni néhány tanácsadóval, adatokkal tudta alátámasztani, mi fér bele a havi keretébe.

„Amikor a munkahelyemen vacak lett a hangulat, és komolyan eltűnődtem a felmondáson, világos volt számomra, min tudnék spórolni, és mennyit kell kérnem egy új helyen ahhoz, hogy fenn tudjam tartani az életszínvonalamat. Az ötévente esedékes nemzetbiztonsági ellenőrzésnél a tiszt megdicsért a pénzügyi tudatosságomért. Nézte a banki kivonatomat, és véletlenszerűen belekérdezett, mire adtam ki annyi pénzt, én meg már mondtam is. Remélem, egy banki hitelképességi vizsgálatnál is előnyt fog jelenteni, ha lakásvásárlásra adom a fejem”.

A pénzügyi tudatosság egy váláskor is jól jöhet. A férfi csak belenézett a statisztikákba, amiben forintra pontosan benne volt, ki mennyit keresett a házasságuk alatt, milyen kiadásaik voltak, tehát mennyi a közös vagyon, amin osztozkodniuk kell. Békésen, vita nélkül váltak el. A pénz beszélt...