Taomutyi Tolnában – Jogerős a felfüggesztett börtönbüntetés és vagyonelkobzás a Dombóvári FC volt elnökének és pénztárosának

Nem tudta megtartani első félidei egygólos előnyét – Tieger finoman gurított a jobb alsó sarokba – a Dombóvár megyei 1-es futballcsapata a hajtós nagyszombati mérkőzésen. A vendég Bölcskének Kiss P. góljával sikerült kiegyenlítenie, így továbbra is kiélezett a küzdelem a tolnai bajnokság 4-6. helyéért. A Dombóvári Futball Club (DFC) jobbára saját nevelésű fiataljai biztató jövőt ígérnek. Csak a múltat, azt lehetne feledni! A 2014-es idény tao-támogatásainak felhasználását, amikor a labda helyett fűnyírótraktorokkal, mosógépekkel, pólókkal, öltözőszekrényekkel, kisbusszal játszott az akkori elnök és pénztárosa vádirat szerint, amely a minap jutott el a jogerős ítéletig. Eszerint a pénztáros még a nagyszülői ház tetőfelújítására is juttatott a közpénzből, az állam és a klub vesztesége összesen mintegy 15 millió forint. Az elkövetőket az első fokkal megegyező tényállással, a vagyonelkobzás mértékén változtatva jogerősen elítélte a törvényszék – információnk szerint kevés sikerrel kecsegtető felülbírálatért fordultak a Kúriához. A közpénzeket kezdettől takargató taomutyi főbűnöse azonban sokak szerint a Fidesz-kormány, és a jogalkotó kormánypárt feje, aki a dombóvári meccs idején békésen főzte a sonkáját valahol a magyar vidéken.

Nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, nagyobb értékre elkövetett sikkasztás és jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettében, valamint két rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében találta bűnösnek a Szekszárdi Törvényszék április 13-án a DFC egykori elnökét mint I. rendű vádlottat a másodfokú bíróság közleménye szerint. Két év szabadságvesztésre ítélték, börtönbüntetését 4 év próbaidőre felfüggesztve, és 2,4 millió forintos pénzbüntetést kapott. Emellett 3 évre eltiltották az olyan tisztségektől, amelyek gazdálkodó vagy civil szervezet vezetői felelősségével járnának. A pénztáros II. rendű vádlott mint bűnsegéd 1 év és 6 hónapos börtönbüntetését 3 évre felfüggesztették, pénzbüntetése 2 millió forint. A bűnös úton szerzett gazdagodásuk miatt vagyonelkobzást is kirótt rájuk az ítélet – a másodfokon eljáró bíróság csak ennek mértékén változtatott, de érdemben helybenhagyta a járásbírósági verdiktet.

A két dombóvári férfi 2014-ben határozta el, hogy a tárgyieszköz-beruházásra, felújításra fordítható taotámogatás egy részét a jóváhagyott céltól eltérően használják fel. Mindenfélét vásároltak, és csak részben juttatták el a szerzeményeket az egyesülethez (mosógép), vagy egyáltalán nem (fűnyírótraktor, tetőcserép). Máskor csak papíron létezett az értéktárgy (hangfal.) Mindehhez igénybe vették a sportegyesület vagyonát is önerőként, a jogszerű felhasználás látszata érdekében hamis okiratokat (szerződéseket) készítettek. Ezzel 7,5 millió forintot meghaladó vagyoni hátrányt okoztak a költségvetésnek, és a 30 százalékos önrész miatt több mint 3 milliós kárt az egyesületüknek. Ezen felül a taopályázatból 8,9 millióért vásároltak egy kisbuszt, amit az elnök két évvel később 3 millióért adott el, miközben a forgalmi érték 6,5 millió fölött volt. A különbözet szintén a sértett egyesületet rövidítette meg.

Pénz jött, pénz ment

– Mentőt neki! Spori! Kérje el a receptet tőle, nekem is kell belőle! – Derűsen élcelődnek a dombóvári nézők a bölcskei játékos csodás gyógyulásán, amit nem sokkal előtte jelentős ordítás előzött meg: a középpályás a combját fogva gurgulázott a gyepen. A hazaiak rutinosan öblögetik szokásos kommentjeiket, miközben boldogok: lendületes tempót diktáló fiaik a húsvéti győzelem felé menetelnek. A téttel és a játékosok nevével nem mindenki van tisztában.

– A góllövőt? Nem ismerem – mondja egy újdombóvári férfi, sörét szorongatva a szünetben. – Ritkán járok ki meccsre.

– Hallott a taomutyiról?

– Beszélnek ezt-azt. Ez egy ilyen ország, ami nincs lebetonozva… mert itt már a betonkeverőket is rég lenyúlták. Ezek meg sok pénzt eltettek állítólag.

– De sokat is hoztak – tromfol egy törzsszurkoló. – Attiláért tűzbe tenném a kezem. Rengeteget tett a város futballjáért. Ő is itt játszott, és most a fia folytatja.

– A sajátjaként kezelte a klub pénzét. Méltó Fidesz-tanítvány – riposztozik egy harmadik társuk.

P. Attilával, a DFC volt elnökével – a helyi szakiskola testnevelőjével, a PASZ Sportegyesület vezetőjével – az elsőfokú határozat után beszéltünk először. Az ügyészség sikkasztással, költségvetési csalással, hűtlen kezeléssel, okirat-hamisítás miatt vádolta meg.

– Kicsit túlzásnak tartom, de az elnöki pozíciót én töltöttem be, igen.

– Úgy tudjuk, felmentéséért, és enyhítésért fellebbeznek. Ártatlannak tartja magát?

– Mindkettő igaz. Abszolút.

– Nem történt olyan manőver a pénzekkel, ami megkárosította a költségvetést és az egyesületet?

„Nekem adtak, neki nem”

– Nem. Nem is értem a kérdést. Nem hiszem, hogy ön újságíróként kérdezhet ilyet. Ez a bíróság el fogja dönteni. Nyilván önt megbízták, az én ellenfelem, aki egy jogászok által kreált vádat adott be, amit muszáj volt kivizsgálniuk. Megvárjuk a végét, és azt el kell fogadni. Minek megyünk elébe?

– Az elsőfokú ítélet szerint számos szabálytalanság történt a taopénzekkel.

– Nem értem. Hová akarunk kilyukadni?

– Érdekli az embereket, tiszta kézzel költik-e el a közpénzt.

– Nem várhatja el tőlem, hogy olyan felvilágosítást adjak, amit nem döntött el még a bíróság sem.

– De azt elmondhatja, mit gondol a vádakról.

– Elmondtam. Egyébként Szabó Loránd volt a polgármester akkoriban, és ezt nyugodtan leírhatja a cikkben. Én négy évig voltam a klub elnöke. Én átlagban 1-2 millió forintot, az utolsó évben, 2016-ban 500 ezer forintot kaptam a sportkeretből. Ötszázezer forintot, jól hallja, nyugodtan leírhatja. Amit nem is kaptam kézhez, csak annyit ítéltek meg nekem. Húszmilliós volt a költségvetés. Most is ennyi nagyságrendileg. Ha valaki lopni akar a félmillió vagy egymillió forintból, akkor először ezt a húszmilliót kell hozzá raknia. Én így látom a matekot. Ezt elmondtam a bíróságon is. Az is engem igazol, hogy a következő évtől Szabó volt a futballklub elnöke négy évig. Utána 29 millió forintot adott a közpénzből a Dombóvári Futball Clubnak. Én átlag évi egymillióból tartottam fönn a 20 milliós költségvetést, ő meg a második évtől 29 millióból. Úgy gondolom, a számok magukért beszélnek. Lehet látni, hogy melyikből lehet elvenni, és melyikből lehet úgy elvenni, hogy ha először hozzáteszünk. Nekem most is az a szerepem, meg akkor is az volt, hogy pénzt szerezzek hivatalosan. Nekem adnak a vállalkozók, neki nem adtak, pedig ő volt polgármester.

– Ez a 20 és 29 millió költségvetési pénzeket jelent, vagy a tao is benne van?

– Nincsen tao. Sem ő nem tudott taózni, sem mi. Illetve ez nem teljesen igaz, mert ugye lehet taózni: beruházásra mi taóztunk, nem emlékszem pontosan, 3-4 millió forintra, amiből a futballpálya mellett lévő csarnokot újítottuk föl, nyílászáróktól a festésig. Használják atléták, pingpongosok, kosarasok. De ezzel együtt sem elég a pénz a költségvetésre, mert a tao-pénzeket csak utánpótláscsapatokra lehet költeni, kivéve azt, amit most mondtam.

– A 2013-2014-ben 12,833 millióval kellett elszámolniuk az MLSZ felé. Ez tao-pénz.

– Eszközbeszerzés. Nem tudtunk elszámolni vele, mert Szabó Loránd kivette azokat a számlákat az átadás-átvételkor, amivel el tudtunk volna számolni. Nem írtam alá a jegyzőkönyvet, mert nem volt reális. Ezért vagyok a bíróságon.

– Miért nem perelt?

– Mert nincs vége az eljárásnak. De őt nem is tudom beperelni, mert nem a saját, hanem a DFC nevében jelentett fel. A klubot meg nem perelem be.

– De hát mégiscsak a becsületéről van szó.

Szabó Loránd országgyűlési képviselőként indul, 229. a listán. Azt hiszem, ez önmagáért beszél. Ő már eljátszotta a becsületét, hála Istennek. De hát ez az én véleményem, meg hála Istennek 18 ezerből úgy 15-16 ezer emberé. De ne térjünk el a tárgytól. Ha írt egy emailt, akkor lehet, hogy fogunk rá válaszolni.

– A fűnyírók, a tetőfelújítási anyagok, a busz, az öltőszekrény, a pólók – ezekkel mi a helyzet?

– A bútorok mind megvannak, meglettek. Kiderült, hogy be lettek szerezve. Kamufeljelentés volt, hogy nem voltak traktorok. Kiderült a nyomozás és a tárgyalás során, hogy megtalálták őket. A bíróság dolga, hogy a többit eldöntse. Mi van még? Azért kellett eladni a buszt és a traktorokat, mert nem kaptunk támogatást az önkormányzattól. Ügyvédnél írtuk az adásvételi szerződést. Nem is érjük, mi a probléma vele. Tartozásunk is volt, úgy adtuk el valakinek, hogy abba is beszámoltunk azt hiszem egy vagy kétmillió forintot, úgy adtuk el háromért. Egymilliót beraktam a házipénztárba. Ez kiderült a tárgyaláson.

– Csalódott lesz, ha nem mentik fel másodfokon?

– Persze. De annyira azért nem. Most is szponzorálom a csapatot, most is én szerzem a pénzt, hála Istennek, 30 vállalkozóval tárgyaltam, 29 támogat. Innen van pénzünk, úgy, hogy én már nem vállalok szerepet az egyesületben. De ha engem elítélnek – a maximumot kérte az ügyész, amiben nincs letöltendő, csak pénzbüntetés van –, akkor én szponzoráltam a csapatot két éven keresztül. Így fogom fel. Én ettől tudok aludni nyugodtan. Szabó Loránd meg tudjon máshol, vagy ne tudjon. Hosszú távon úgy is kiderül az igazság.

A jogerős ítélet után is megkérdeztük P. Attilát.

– 90 százalékban nem értek egyet vele.

– És a tíz százalék?

– Ezt nem telefonon fogom elmondani.

Szabó Loránd 2002 és 2019 között volt Dombóvár polgármestere. Szerinte P. Attila azért kapott kevesebb pénzt elnökként, meg elfogyott körülötte a bizalom. „Az elnökség elfordult tőle, többen felálltak, mert érezték, valami nagyon nincs rendben a klub gazdálkodásával. Amikor 2016 májusában átvettük a stafétát, háromtagú elnökséggel, elnöki poszt nélkül, akkor kiderültek a hiányosságok. Fél évig kérleltük Attilát, hozza helyre a dolgokat, nem tette. Az év őszén elégeltük meg, és feljelentést tettünk” – mondja a volt polgármester. Hozzáteszi: büszke rá, hogy bár a megyei futballban szinte mindenhol feketén fizetnek, az ő idejükben adózott jutalmat tudtak adni a játékosoknak, amiért évi 3-3,5 milliós közterhet kellett befizetniük. Ezért is emelkedett a klub költségvetése.

Mit keres itt a Népszava?

Nagyszombat, Ujvári Kálmán sporttelep, három nappal a jogerős ítélet után. A Dombóvár és a Bölcske melegít, a nézők gyülekeznek. P. Attila volt elnök Tobak Gábor DFC elnökségi tag (Mi Hazánk képviselőjelölt) és Pintér Szilárd (Fidesz-KDNP) polgármester társaságában szotyolázik a pálya sarkában, a dél-olasz maffia arcképével jelzett kellemes pizzéria mellett. Meghökkennek a Népszava látogatásán. Tobak, akinek hetekkel korábban küldtünk emailt, hogy megtudjuk, az elnökség hogyan akarja visszaszerezni a pénzét, hűvösen fogadja érdeklődésünket.

– Telefonált? Sonkafőzés közben? Én akkor fel nem veszem!

– Az elnökségnek küldött emailre sem válaszolt.

– Tudja mennyi emailt kaptam a kampányban?

Pintér Szilárd is zokon veszi lapunk érdeklődését, amelyet kimondottan – tényleg kimondja – nem szível. Tőle azt kérdezzük, hogy T. Zoltán egykori pénztáros II. rendű vádlott – fuvarozó vállalkozó egyébként – meddig maradhat az önkormányzat sportreferense?

– Megbízási szerződéses. És az is marad, amíg nem látok jogerős ítéletet.

P. Attila végképp nem érti, mit keresünk a mérkőzésen. Ő sem látott ítéletet, és érdekli, mi miért láthattunk. Elmondjuk, hogy a bíróságok határozatok nyilvánosak, ez még a honlapon is fenn van. A fotónak Pintér nem örül ugyan, de egy olyan közszereplő, mint a polgármester nemcsak a Városunk Dombóvár című Fidesz-kampánylap Facebook-oldal nyilvánosságának tartozik elszámolással. Fél órával később mindannyian örülnek Trieger higgadtan értékesített tizenegyesének. Tobak ezután barátságosabb hangot üt meg, és elmondja, mennyit küzdött azért, hogy a Dombóvár a dombóváriaké legyen: a város fiataljai kapjanak játéklehetőséget. Ebben bizonnyal igaza van.

Kifelé menet egy néző azon mereng, „mennyire jelentéktelen bagó, amit Dombóváron pofán vágtak”, miközben ezermilliárdoknak veszik el a közpénzjellege a felső körök maffiájában.

– A mégoly szemrevaló húsvéti sonka is kukacos lesz, ha egyszer beköpi a légy – fordul a sörcsap irányába bölcs tolnai emberünk.