Az uniós javaslat értelmében a tagállamok az orosz nyersolaj importját és szállítását hat hónapon belül, a finomított termékekét pedig az év végéig szüntették volna meg, hogy az olajvásárlásokkal ne finanszírozzák a Putyin-rezsim Ukrajna elleni agresszióját.
Az Orbán-kormány kezdetben több év haladékot kért, de végül leszögezte, csak úgy hajlandó támogatni az embargót, ha az nem vonatkozik a vezetékes szállításokra. A Magyarországhoz hasonlóan az orosz Barátság kőolajvezetékből ellátott Szlovákia és Csehország, majd Bulgária is jelezte, hogy több időre van szüksége az átálláshoz.
A legnehezebb helyzetben talán Szlovákia van, amely Oroszországból importálja szinte teljes kőolajszükségletét. A Mol-csoporthoz tartozó Slovnaft vállalat pozsonyi finomítójában is ezt a nyersolajat dolgozzák fel. Hasonlót ugyan be lehet szerezni más országokból is, de nem a szükséges mennyiségben - figyelmeztetnek szlovák szakértők, s a kormány azzal érvelt, hogy a pozsonyi finomító könnyebb nyersolajra való átállítása négy-hat évet és 250 millió eurós beruházást igényelne.
Ismerős a helyzet az olaszoknak
Olaszország olajszükségletének 10,1 százalékát veszi Oroszországtól, ami évi 5,7 millió tonnát jelent. Bár az olasz hatóságok jelezték, hogy ennek pótlása nem megy egyik napról a másikra, de a szerteágazó beszerzés (2021-ben 73 fajta nyersolajat importált az állam 22 különböző országból) miatt megoldható. Az ország volt már ennél nehezebb helyzetben is, amikor 2011-ben, az arab tavasz idején leállt a líbiai olajexport, miközben az olasz szükséglet több mint 20 százaléka származott innen, 2013-ban pedig Iránnal szemben vezettek be nemzetközi olajembargót, ahonnan a mennyiség 25 százalékát szerezték be.
Csehország tavaly 6,8 millió tonna nyersolajat importált a PKN Orlen lengyel energetikai óriás tulajdonában lévő cseh finomítókba, ennek a fele érkezett Oroszországból. A csehek további legfőbb beszállítói Kazahsztán és Azerbajdzsán voltak. Az orosz szállítások kiváltásához a Bajorország felől érkező Ingolstadt-Kralupy-Litvínov (IKL) és ahhoz csatlakozó Transalpine csővezetéket (TAL) kellene használniuk. Az IKL évi tízmillió tonnás szállítási kapacitása ezt lehetővé tenné, a TAL viszont, amely az olaszországi Triesztből szállítja az olajat, már ma is szinte maximális kapacitáson működik. Prága, amely az olajembargó céljával egyetért, közölte: kész növelni a TAL-ban meglévő 5 százalékos részesedését, és jelentős beruházásokat végrehajtani, hogy nagyobb teljesítményű turbinák telepítésével 2024 végére növeljék a vezeték kapacitását a cseh igények kielégítéséhez. Jozef Síkela ipari és kereskedelmi miniszter szerint ez 2024 végére megvalósulhat, ha a többi részvényes is hozzájárulását adja.
Az embargót elszántan támogatók közül a legnagyobb visszhangot a PKN Orlen május eleji bejelentése keltette, miszerint a keleti szállítások betiltása esetén nemcsak Lengyelország, hanem egész Közép- és Kelet-Európa stabil nyersolajellátását biztosítani tudnák, s a különböző partnerektől tengeri úton Gdanskba érkező olaj egy részét készek két, a Barátság vezetékre kapcsolódó német finomítóba irányítani.
Németország – amely korábban szükségleteinek mintegy harmadát fedezte orosz forrásból – május elejére már 12 százalékra csökkentette kitettségét,
s az orosz olajat már csak a schwedti PCK finomítóban, illetve részben a francia TotalEnergies leunai üzemében dolgozzák fel. A PCK többségi tulajdonosa és üzemeltetője azonban a Rosznyeft orosz állami olajvállalat, s üzleti modellje az orosz olaj felvásárlásán alapul. Ennek kiváltásáról Robert Habeck német gazdasági miniszter tárgyalásokat kezdett a lengyel partnerekkel. A PCK sorsa a Brandenburg tartományi város minden lakóját aggasztja, hiszen a munkahelyek elvesztése tragédia lenne számukra, Habeck ezért Schwedtbe is elutazott, hogy az embargó körültekintő megvalósítása mellett kampányoljon. Nem mellékes, hogy Berlin reptereinek kerozin-ellátását és az egész térség autós forgalmát az itt előállított üzemanyagok biztosítják.
A német parlament alsóháza a napokban jóváhagyta az energiaellátás biztosítását célzó törvényjavaslat új változatát, amely vészhelyzet esetén a kritikus energetikai infrastruktúrák és eszközök kisajátításának lehetőségét is tartalmazza. A várhatóan júniusban hatályba lépő módosítás lehetővé tenné a kormány számára, hogy átvegye az ellenőrzést energetikai cégek termelése, szállítása és elosztása felett, ha az ellátás veszélybe kerül. Ezt először akkor lehetne alkalmazni, ha nem sikerül megoldást találni a schwedti olajfinomító tulajdonviszonyaira. Ez annál is fontosabb, mert a lengyel klímavédelmi miniszter leszögezte, Varsó csak akkor segít az orosz nyersanyag kiváltásában, ha Berlin megszünteti a PCK Schwedt orosz tulajdonjogát. Anna Moskwa ugyanakkor kifejtette, hogy a Naftoport gdanski olajterminál évente 36 millió tonna olajat tud átrakodni, ami meghaladja az évi 27 millió tonnát feldolgozó lengyel finomítók igényeit.
Ausztriában az orosz olaj helyettesítése jóval könnyebb feladatnak bizonyult, mivel hosszú évek óta már nagyrészt Kazahsztán fedezi az osztrák olajszükségletet, majd Líbia és Irak következik a sorban. 2021-ben az osztrákok által importált olajnak már alig 7,8 százaléka származott Oroszországból, s Leonore Gewessler környezetvédelmi miniszter szerint márciusban Ausztria teljesen leállította az orosz olaj vásárlását, a kieső mennyiséget pedig a piacról pótolta.
Az Európai Bizottság a héten készül bemutatni, RePowerEU elnevezésű, 195 milliárd eurós tervét az orosz fosszilis tüzelőanyagok importjának 2027-ig történő leállítására, amely a megújuló energiaforrások gyorsabb bevezetését, az energiatakarékosságot, illetve az alternatív gázellátásra való átállást kombinálja - derült ki a március óta készülő dokumentumok most megszellőztetett tervezetéből.
