A választás után azt mondta: a kormány pénzügyi segítsége nélkül aligha működtethető tovább Budapest, de nem akart találgatásokba bocsátkozni arról, hogy meddig húzhatja a város. Most már tisztább a kép?
A főváros költségvetésének két fő kockázati tényezője - a hagyományos alulfinanszírozottság, a kormányzati elvonások, az energiaár-robbanás és az Ukrajnában zajló háború okozta bizonytalanság mellett - a két nagy összegű, külső forrásból származó bevétel: az iparűzési adófelezés 20,5 milliárdos állami kompenzációja, illetve a halaszthatatlan beruházásokhoz szükséges 32 milliárdos hitel. Mind a kettő a kormánytól függ. A hitelszerződésről várhatóan júniusban dönt a Fővárosi Közgyűlés. Ha támogatja, akkor jóváhagyásra elküldjük a kormánynak. Onnantól az ő kezükben a helyzet kulcsa. A hitel mögötti beruházások, például az útépítések, a BKV buszbeszerzése, a szociális intézmények apróbb fejlesztései azonban addig se állhatnak le. Ezeknek a fejlesztéseknek a fedezetét a kormánydöntésig folyószámlahitelből teremtjük elő, de azt törvényi előírások szerint az év végéig vissza kell fizetni.
Abban bíztak, hogy a kormány május végéig átutalja az iparűzési adó kompenzációját, mert enélkül borul a pénzügyi libikóka. Van arra utaló jel, hogy megkapják?
Az idei költségvetést azzal a feltételezéssel fogadta el a közgyűlés, hogy május végéig megérkezik a számlánkra ez a 20,5 milliárd, mert ha nem, akkor vészintézkedéseket kell bevezetni. A kormány még nem döntött, de a helyzetet kezelni kell. Ezt szolgálja az EIB finanszírozás átstrukturálása, amivel most nyerünk 8 milliárdot, de jövőre ennyivel többet kell beletenni a projektekbe saját forrásból. Az általános tartalékkeretből is kiveszünk 1,5 milliárdot, illetve a rossz pénzügyi helyzet miatt lassabban megvalósuló kisebb fejlesztések áfatartalmára félretett pénzt is felszabadítjuk. Ezekre persze jövőre találni kell majd fedezetet. Így valójában úgy lökjük előre a szekeret, hogy tudjuk, 2023-ban még nagyobb emelkedőn kell feltolnunk. Augusztus második felétől így is csak az önkormányzati és a céges folyószámla-hitel keretek kifosztásával, az intézmények maradványkereteinek elvétele árán tudjuk elkerülni a csődöt. A nyár végén újra módosítani kell a költségvetést, annak függvényében, hogy hol ég legjobban a ház, melyik intézménynek van szüksége sürgős segítségre. Akkorra már pontosabb képet kapunk az infláció hatásáról. Remélhetőleg szeptember 15-én fellélegezhetünk egy kicsit, mert akkor megérkezik az iparűzési adóbevétel második előlegrészlete.
Van vészforgatókönyv arra, ha a kormány kivezeti az iparűzési adót és egy másik céges adónemet vezet be, amely azonban már nem az önkormányzatokhoz, hanem az államkincstárba folyik be?
A magyar társasági adó elmarad a globális minimum adótól, így az iparűzési adóra szükség van, ha meg akarunk felelni a kormány által vállalt nemzetközi kötelezettségnek. A kormány persze mondhatja azt, hogy ezt a pénzt a jövőben nem kapják meg közvetlenül az önkormányzatok, hanem az állam osztja vissza. Ez azt jelentené, hogy Budapesten eltűnik a közösségi közlekedés finanszírozása. Az iparűzési adóbevételünk 80 százalékát ugyanis ez viszi el. Tarlós idején ez még 50 százalék volt. De még így is 26 milliárdos lyuk tátong a BKV idei büdzséjén, amelyből 16 milliárd az amortizációs költség, 10 milliárd a működési hiány. S ebben nincs benne a 14 milliárdos energiaár-többlet és a beszállítói pluszkövetelések. Vagy nézzük az állam által a közösségi közlekedésre adott évi 12 milliárdot. Ebből 2019-ben még 41 millió liter gázolajat vehetett a cég, de mivel csak 27 millióra van szükség, maradt belőle villamos energiára is. Az idén viszont a gázolajra is kevés, mert csak 25 millió litert vásárolhat ennyiből. Az energiaár-robbanás nem csak a BKV, hanem a MÁV és a Volán számára is megoldhatatlan feladvány, állami támogatás nélkül ezt ők sem tudják kigazdálkodni. S akkor még nem beszéltünk a háború jelentette pénzügyi és reálgazdasági kockázatokról, amelyet egyelőre megbecsülni sem lehet. A BKV-nak már stratégiát kellett váltani: már nem akkor vásárol alkatrészeket, amikor kifogynak, hanem amikor elérhetőek. Arra nincs és nem is lehet forgatókönyvünk, ha a kormány elvonja az iparűzési adót.
A fővárosi Fidesz-frakció az előző közgyűlésen felvetette, hogy a főváros átadhatná a közösségi közlekedést az államnak. A városvezetés tárgyalt már erről a lehetőségről?
Nem. Egy nagyváros esetében ez tipikusan hozzátartozik a városüzemeltetéshez. Persze lehet, hogy kormányzati üzenetet adtak át a fővárosi képviselők, de akkor tegyék ezt egyértelművé. Az átvétel egyébként sem változtat azon, hogy pénzt kell beletenni a rendszerbe. Egy nagyobb kormányzati rendszer részeként pedig még többe kerülne.
Politikai szempontból viszont kiváló lehetőség lenne az ellenzéki városvezetés ekézésére…
Ha nem veszik el a kkv-któl származó iparűzési adóbevétel felét tavaly és idén, akkor 40 milliárd maradt volna erre. A szolidaritási adóval 26 milliárdot vettek ki a kasszából. Ha ezek itt lennének, akkor joggal kérdezhetnék, hogy mire költöttük.
A főpolgármester azt mondta, hogy előbb a csőd, mintsem 10 percenként járjanak a villamosok. Ez csupán retorika, vagy valóban nem számolnak a járatritkítással?
Ez nem járható út. A cél az utasok visszacsábítása, nem az elrettentése. Márpedig ezekkel még többeket tántorítanánk el a közösségi közlekedéstől, így a bevétel is csökkenne.
Az önkormányzati díjemelésre vonatkozó moratórium feloldása után várható-e áremelés az infláció, követése vagy a város rossz pénzügyi helyzete okán? Elképzelhető-e a parkolási kedvezmények eltörlése, az LMP által ismét sürgetett útdíj bevezetése, vagy ezek előkészítése?
A fővárosi parkolási rendszer reformjára készült egy tervezet 2020-ban, amelynek megvalósítását a járvány és a kormányzati díjstop elodázta. Most ismét megindult az egyeztetés erről a kerületi polgármesterekkel, a parkolási kedvezmények biztosítása ugyanis kerületi hatáskör. Az útdíj bevezetéséhez törvénymódosításra lenne szükség és csak alapos társadalmi egyeztetés után lehetne bevezetni. A szociális intézmények, az idősotthonok és a közétkeztetés térítési díjainak emelése nagy körültekintést igényel, ráadásul az ellátottak számára komoly terhet jelentő áremelés a főváros rendszerszintű likviditási problémáit nem oldaná meg. A BKK áremelés ugyanazt a dilemmát veti fel, mint a járatritkítás, csökkenhet az utasszám, ami a jelenleginél is kevesebb bevételt eredményezne. A temetkezési díjak emelésére szintén készült egy előterjesztés 2020-ban, hiszen már akkor látszott, hogy a költségrobbanás miatt egyre több önkormányzati támogatásra szorul a Budapesti Temetkezési Intézet, amit máshonnan kell elvonni.
A közgyűlés végül a járvány miatt nem is tárgyalta a javaslatot. Nem hiszem, hogy most időszerűbb lenne. Vannak az úgynevezett szabad piaci termékek, mint például a nem lakossági távhőszolgáltatás vagy a fürdőjegyek, amelyek díjemelését rábízzuk a cégekre. Az önkormányzatok autonómiájának korlátok közé szorításakor egyébként elsősorban a különféle jogkörök elvételére, illetve csorbítására gondolunk. De az elmúlt években ennél sokkal alattomosabb játszma folyt: az önkormányzatok gazdasági önállóságát kezdte el felszámolni a kormány egy meglehetősen egyszerű béklyórendszer kialakításával. Forrásokat vontak el, ami mellé helyenként „pótdíjas csekkeket” osztogattak, miközben a településeket kizárták a társadalmi újraelosztásból. Ilyen volt a hitelfelvétel engedélyhez kötése, a díjemelések és új adók bevezetésének tiltása, az iparűzési adó koncentrációja, a járványvédekezés költségeinek önkormányzatokra hárítása. Ez olyan „kiskorúsítás”, amikor a kormány dönti el a települések választott vezetői helyett, hogy mire költhetik a bevételüket vagy éppen mivel kompenzálhatják az elvonásokat, extrakiadásokat. Miközben a politikai felelősség teljes egészében az önkormányzatoknál marad, hiszen a döntések sara rájuk fröccsen majd 2024-ben.
Elképzelhetőnek tartja, hogy az Orbán-kormány irányt vált az önkormányzati politikájában?
Vélhetőleg nincs a tíz legfontosabbnak ítélt megoldandó feladat között az önkormányzati alrendszer finanszírozása. A politikai racionalitás azt diktálná, hogy a kormány használja az önkormányzatokat, vagyis a helyben keletkező konfliktusokat a helyiekre bízza, de ehelyett csak kihasználja őket. A Fidesz ezt teszi, amikor elvonja a működési forrásokat, miközben a helyi ügyek megoldásában sem segít. Jó példa erre az ukrán menekültválság vagy éppen a Tungsram, ahol az érintett önkormányzatok nyakába szakadt a tömeges elbocsátás miatti krízishelyzet.
Pécs példája megmutatta, hogy miképpen gondolja a kormány a bajba jutott önkormányzat megsegítését, pedig az kormánypárti város volt. Jelzálogot jegyeztek be a város ingatlanjaira és egy testület vezette a várost a csődhelyzet felszámolásáig. Ez várhat Budapestre is?
Hatvan napon túli számlatartozás esetén először a közgyűlést kell összehívni, azután a bíróság jelöl ki egy pénzügyi gondnokot, mely egy bizottságot működtet, de az egész hercehurca vége az, hogy pénzt kell beletenni a kasszába. Szerintem mindenki jobban járna, ha megspórolnánk ezeket a hónapokat és még idejében rendbe tennénk a bevételi oldalt. Ez egyébként három részből áll, az állami normatívából, az iparűzési adóból és az egyéb bevételekből, amibe többek között a térítési és közterület használati díjak és az osztalék tartozik. A fenntartható városi modellre való átálláshoz, az évtizedek óta fennálló strukturális finanszírozási problémák kezeléséhez azonban a mai bevételeken túl évi 112 milliárdra lenne szükség.
Az ukrajnai háború árnyékában az Európai Unió aligha töri magát a közvetlen források megnyitásával, de még a Helyreállítási alap elérése is bizonytalan. Számítanak még az uniós forrásokra?
Most is vannak városoknak kiírt pályázatok, bár az ezeken elnyerhető támogatási összegek valóban nem túl jelentősek. A kormányon keresztül elérhető forrásokból mindössze 86 milliárd jut a Budapestnek. A helyreállítási alap projektjei közé viszont egy fővárosi sem került be, de reméljük ez az unióval történő egyeztetés végére megváltozik. A kormánynak és a fővárosnak egy a célja: minél előbb forráshoz jutni az Európai Uniótól.
Tavaly kétszer is bejött a zsarolós technika: az atlétikai vb vétó-fenyegetésére a kormány kifizette a 10 milliárdot az Egészséges Budapest Programra (EBP), a közlekedés leállításának felvetésére a 12 milliárdos közlekedési normatívát. Bevetik újra?
Nem zsaroltunk, csak elmondtuk hangosan a nyilvánosság előtt, hogy átverték a budapestieket, ezek után kétségtelenül gyorsabban megoldódtak a dolgok. Egyébként mindkét forrás törvény által garantált módon járt az önkormányzatnak. Hagyunk egy kis időt az új kormánynak arra, hogy megértsék a helyzetet és felmérjék a következményeket, például mi van, ha leáll a BKV. Még sem az EBP idei részlete, sem a közösségi közlekedés normatívája nem érkezett meg. A szerződéseket sem írtuk alá. Ha néhány hónap múlva is ugyanitt tartunk, akkor érdemes erősebb eszközökhöz nyúlni.
A Budapesti Közművek létrejöttétől 3-3,5 milliárdos megtakarítást vártak. Mennyi jött össze ebből?
A tervekhez képest lassabb a folyamat, de egy ilyen méretű céghez képest még mindig nagyon gyors volt az összevonás. Ezen a héten fogadják el a cég beszámolóját, ami remélhetőleg közelebb lesz a nullához, mint a prognosztizált mínusz kétmilliárdhoz. De azt azért érdemes tisztázni: a belső megtakarítások csak a meglévő forráshiányt tudták valamennyire kompenzálni.
Megakadhatnak-e az emblematikus nagyberuházások – a Lánchíd és a hármas metró felújítása – a főváros nehéz pénzügyi helyzete miatt, illetve előálltak-e a kivitelezők áremelési igénnyel?
Hivatalosan nem tudok ilyenről. A munka az ütemterv szerint folyik, a Lánchíd rekonstrukcióhoz pedig továbbra is várjuk a kormány által ígért 6 milliárd forintot, amely valójában a beruházás áfa tartalma, vagyis a kormány csak visszaadja azt, amit nyerne a felújításon.
Visszakerült a kormányba Lázár János és viszi is rögtön a fővárosi állami beruházásokat, miközben felszámolják a Budapest Fejlesztési Központot. Nem borsódzik a háta?
Nem. Lehet ennél rosszabb? Eddig is a politikai mátrix mentén dőltek el a fővárosi ügyek, így majdnem mindegy, hogy kik a konkrét személyek. De sajnálom, ha megszűnik a Budapesti Fejlesztési Központ és a „Budapesttel foglalkozó” államtitkárság, mivel ez lassítja a már elkezdett projekteket, a rakpart tervezését például, ugyanakkor nem ennek az intézménynek a léte határozza meg a főváros-kormány viszonyrendszer minőségét.
Megszűnik a Budapest Fejlesztési Központ, jön Lázár János, aki a fővárosnak semmi jót nem ígérHárom forgatókönyv lehetséges most a főváros számára: az öncsonkolás, a kiegyezés és a görög radikális baloldali párt analógiájára az általam Sziriza+-nak nevezett út. Az első kettő nem járható, a szolgáltatások csökkentése bukáshoz vezet, a demokratikus jogok beáldozását jelentő megalkuvás szintén. A görög radikálisok rájöttek, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni és ők a népet választották. Ránk is ez az út vár. Normális esetben valóban az lenne az adekvát kérdés, hogy miképpen juthat el a városvezetés csőd nélkül az év végéig, de a jelenlegi helyzetben, amikor a tényezők többsége nem tőlünk függ, nem marad más, mint előre és felfelé menni, de semmiképpen sem lefelé és hátra. A kormánnyal való elvtelen alkudozás helyett arra kell szövetkeznünk a fővárosiakkal, a munkáltatókkal, érdekvédelmi szervezettekkel, hogy együtt álljunk ki a közszolgáltatások megvédése, a város megfelelő színvonalú működtetése és fejlesztése mellett. Ha Budapestet tönkreteszi a kormány, akkor az ország is belerokkan. A fővárosi önkormányzat adósságrendezési eljárásba hajszolása az ország hitel leminősítését eredményezheti, azt pedig mindenki megérezné. Ha egy kormány nem képes anyagilag talpon tartani a saját fővárosát, akkor mit árul el ez az ország pénzügyi helyzetéről? Azt nem tudom megmondani, hogy mi lesz ennek a vége, de a fővárosiak nem veszíthetnek.
