A „magyar érdek” mindenkit térdre kényszerít az ukrán elnöktől az EU-ig, Orbán Viktor arra használja, hogy mindenki mást kizárjon a magyarságból

A magyar emberek érdeke, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból – az unásig ismételt trivialitást pár nappal Putyin háborúkezdése után fejlesztették ki fideszes kommunikátorok. Talán már felismerték, hogy az orosz agresszióval behúzhatják az újabb kétharmadot, talán még nem, mindenesetre a Fidesz és az Orbán-kormány nem először azonosították magukat a magyar érdekkel. Ez a NER veleje. A politikai oldalak fölött átívelő nemzeti ügyek megragadása, a két part közötti érdekfeszítés. Populizmus? Egybites kommunikáció? Ellenségképgyártás? Mind együtt? Meglehet, de nézzük meg, mi fán terem a Fidesz magyar nemzeti „érdekessége”.

Az illegális migráció elutasítása (senki nem akar mást), a családtámogatás, a rezsicsökkentés egyben azonos a Fidesz szerint: mind magyar érdek. Miközben se a 46 343 Covid-halott, se az idősek vakmerő Sinopharm-oltása, se a vakcinabiznisz, se a jómódúak rezsicsökkentése és (sokadik) lakásának építési támogatása, se a korrupció telhetetlen fideszes bendője nem magyar érdek.

De aki így, árnyaltabban gondolkodik, az Orbán Viktor és környezete olvasatában idegenszívű. Más érdeket képvisel, Brüsszelét, Sorosét, terroristákét, azt, hogy hazánk fiai a halál fiai legyenek, a magyar autók 700 forintos benzinnel járjanak, és a magyar gyerekek nemét a liberális propaganda határozza meg. Ha pedig az ellenzék e faéküzeneteket bírálja, a kormány szerint a Fidesz-szavazókat nézi le.

Ki a magyar most?

A baloldal téved: Orbán nem azért lett megint miniszterelnök, mert a magyar emberek buták, hanem, mert a magyar érdeket képviseli – mindig. Így látta a héten a Fidesz-kommunikáció. A magyar érdek megfogalmazása ugyanakkor összetettebb feladat.

Ungváry Krisztián történész már csak azért sem találja könnyűnek, mivel a magyarság nagyjából 14 milliós, és ennyi ember érdekét közös nevezőre hozni nem egyszerű. Azt feltehetően mindenki elfogadja, hogy magyar érdek az anyanyelv ápolása, illetve minden olyan intézkedés, amely mind a 14 millió embernek hasznos, viszont az már politikai kérdés szerinte, hogy a meghozott intézkedések tényleg ilyenek-e.

. Ezzel szemben ilyen megkülönböztetés 1945 óta tőlünk nyugatra fel sem merülhet, az a politikus, amely ezzel próbálkozna, kiírná magát a politikából. Mindez francia, belga vagy brit viszonylatban ráadásul az 1945 előtti időszakra is igaz – érvel az egyetemi oktató. Minden párt azt hirdetve igyekszik népszerűségre szert tenni, hogy ő és nem mások képviselik a nemzet „igazi” érdekét. Ungváry azonban különbséget lát abban, hogy az érintett politikusok mennyire radikálisan tagadják meg ezt a képviseletet mástól. Annál is inkább, mert elméletileg meg kellene különböztetni a szubjektíve „magyar érdeket” képviselő politikusokat azoktól, akiknél egyértelmű, hogy más érdekeket képviselnek. Utóbbi kategóriába eshetnének például a nemzetiségi politikusok anélkül, hogy ebben bármi bántót kellene látni, illetve azok a politikusok, akikről megalapozottan állítható, hogy külföldi erők képviselői – ez azonban alapvetően nemzetbiztonsági feladat.

– A NER részéről a »magyar érdek« hangoztatása nem szükségszerű abban a formában, hogy ezzel egyúttal politikai ellenfeleik magyarsághoz tartozását kétségbe vonják – állítja Ungváry Krisztián. – Ha „az ország érdeke” fordulatot használnák inkább, és megkülönböztetnék ezt a nemzet érdekétől, akkor csökkenthetnék politikájuk kirekesztő jellegét. Mégis minden lehetőséget megragadnak arra, hogy politikai ellenfelüket ellenségnek minősítsék, a NER számára ugyanis létkérdés, hogy elhitesse szavazóival: rajta kívül semmilyen más politikai alternatíva nem kerülhet hatalomra, ellenkező esetben nemzeti katasztrófa következik.

Önzés helyett

A magyar érdek még a hazai pályánál is gyakrabban találkozhat ellenérdekekkel a határokon túl. És egyáltalán nem biztos, hogy mindig elsőbbsége van. Még akkor sem, ha a nacionalisták szerint a román, ukrán vagy horvát álláspont csak téves lehet. Az a kormányfői beszéd például, hogy „jelen pillanatban” nincs Adriai-tengerünk, aligha magyar érdek, hiszen melyik magyarnak érdeke, hogy kellemetlen revans érje déli szomszédunknál? Balázs Péter közgazdász, diplomata, Magyarország volt külügyminisztere már a 2004-es csatlakozási tárgyalásokon is részt vett, később első uniós biztosként képviselte hazánkat Brüsszelben. „A nemzeti érdek – mondja – nemcsak önző saját érdeket jelenthet, hanem mások megértését, támogatását, felkarolását is. »Ha nálam rendben mennek a dolgok, akkor figyelhetek a többiekre« – az észak-európai országoknál ez tipikus, érzékenyek a globális éghajlatváltozásra például. Nemzeti érdek a másokkal való szolidaritás is. »Hála istennek, nálunk nem lőnek, de átérzem az ukránok problémáját, akiket megtámadtak, és rombolják az otthonukat. Ezért melléjük állok. Megértem őket, hiszen én is kerülhetek ilyen helyzetbe« – az uniós tagállamok többsége így vélekedik.

A szolidaritás kicsiben és nagyban is kifizetődő a volt diplomata szerint. Ha valakinek napi konfliktusban segítünk, mert ugyan nem közvetlen érdekünk, de támogatjuk az álláspontját, akkor ezt a gesztust vissza fogjuk kapni. – Ez a gondolkodás régóta távol áll a jelenlegi magyar kormánytól. A migráció idején például körülkerítettük Magyarországot: ide egy árva migráns nem léphet be, a többiek meg vessenek magukra. Ez a szolidaritás teljes elutasítása – érvel a CEU professzor emeritusa.Szerinte egyértelműen választási érvelés volt, hogy „mi belesodródhatunk a háborúba”. „Belesodródni nem lehet, mert mi egy katonai szövetség tagjai vagyunk, és Magyarország nem őrült meg remélhetőleg, hogy az igen gyöngécske hadseregével bármilyen katonai kalandba bocsátkozzék anélkül, hogy a NATO lépne. Ez a szövetség viszont a területvédelemre jött létre, és százszor meggondolja, hogy a területén kívül bármilyen operációt végezzen. Ez a veszély az ukrajnai háborúval kapcsolatban sem áll fönn. Nincs olyan, hogy a többi tagállam nézi, amint mi sodródunk.”Az érem másik oldalaként Balázs Péter roppant demagóg és olcsó érvnek tartja, hogy „mi kimaradunk ebből a háborúból”. Társadalomszociológiai szempontból szerinte ez a kispolgár álma: „Fölöttem dúl a háború, összeomlik a világ, de az én üzletem továbbra is működik, az én kis kertem továbbra is virul. Én ebből kimaradok.” Nagy konfliktusokból ugyanakkor az egyes személy, város, ország nem tud kimaradni. „Állást kell foglalni, a konfliktusban vállalni kell a pozíciókat. Ezek főként szövetségkötések. Odaállok az erősebbhez, ha tudok, és együtt védekezünk. A védekezés is konfliktusokkal jár. De kimaradni nem lehet” – állítja Balázs Péter.

A kisajátított nemzet

A magyar érdek, ahogy a miniszterelnök és a kormánypárti politikusok használják, inkább kommunikációs szlogen, amit évek vagy akár évtizedek óta alkalmaz a Fidesz, de 2010 óta biztosan. Magukat mint a nemzetet állítják be. Így látja Virág Andrea politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. – Állami ünnepeken vagy évértékelőkön gyakran hallani Orbán Viktortól azt a szófordulatot, hogy »mi, magyarok«, mintha minden magyar nevében beszélne, kinyilatkoztatva, hogyan is szeretnénk élni, és mi az érdekünk valójában. Ezt konzekvensen alkalmazza a Fidesz kommunikációs stratégiai megfontolásból – véli a politológus.Virág Andrea szerint nem véletlenül mondják elemzők és politikusok, hogy a nemzeti oldalt kisajátítja a jobboldal, amikor a nemzeti érdek letéteményeseként fogalmazza meg magát, és akik nem értenek egyet velük, azokat kizárják a nemzeti oldalról.

– Nemcsak a politikusokat, hanem – és ez még nagyobb probléma – a nem rájuk szavazó választópolgárokat is a kizárják. Mert bár minden eddiginél nagyobb arányban nyert a Fidesz–KDNP a választásokon, de ez még mindig nem jelent többséget a teljes népességben. A korábbiakban pedig még abszolút többséget sem szereztek, tehát a szavazatok kisebbségének a birtokában nyilatkoznak az egész nemzet nevében, és mondják el, mit gondolnak a magyarok. Ennek egy leágazása, ami intenzíven folyik jelenleg a magyar érdek gyakori emlegetésével.

Az, hogy a magyar érdek pontosan micsoda, komoly szakpolitikai vita tárgya lehetne a politológus szerint. Hiszen ennek az érdeknek rengeteg vetülete van, rövid és hosszú távú, kül- és energiapolitikai is lehet. – Nem gondolom, hogy egzakt válasz létezne arra a kérdésre, hogy mi a nemzet érdeke, és mi nem. Amint az sem életszerű, hogy minden magyar állampolgárnak, minden társadalmi csoportnak ugyanaz lenne az érdeke. Ez már egy demokráciaelméleti kérdés is, hiszen mindig eltérő érdekek és képviseletek csapnak össze, amiből végül kisül valami.

– A változásban biztosan nem segítenek a médiaviszonyok és a társadalom információszerzési szokásai – mondja Virág Andrea. – A kormányoldal sokkal könnyebben juttatja célba az üzeneteit, mint az ellenzék, a pénzügyi-erőforrásbeli különbség is a Fidesznek kedvez, hiszen közpénzek milliárdjait költik el, és az állami infrastruktúrát is kihasználják pártpolitikai célokra – gondoljunk csak a Covid miatt létrejött e-mail-adatbázisra, ami nemcsak a kormányzati tájékoztatást, hanem a kampányt is szolgálta. Ha a feltételek változnának, akkor is kellene persze egy ellenzék, ami darabjaira hullott abból a nem feltétlenül nagy egységből, amiben a választások előtt volt. Lehet kritizálni a Fidesz leegyszerűsítő paneljeit, de tanulni is lehetne belőlük, és közérthetővé tenni az ellenzék üzeneteit”.