Szimbolikus-e, hogy az új Orbán-kormány legelső intézkedése saját hatalmának megtöbbszörözésére irányult? Ha közelebbről megvizsgáljuk, egyszerre jelképes és tartalmi lépés.
Jelképes abban az értelemben, hogy nyilván kijelölte a következő négy éves ciklus fő irányát: a hangsúly a mozgástér – Orbán Viktoré, nem az országé – folyamatos kiterjesztésén lesz, mindenki másnak a rovására, adott esetben akár az országéra is. Ami pedig a tartalmat illeti: van itt egy kormányzat, amely tizenharmadik éve kétharmados, alkotmányozó többséggel irányítja az országot, valódi ellenerő nélkül. Az ellenzék szétforgácsolt és erőforrás-hiányos, az állam és a hatalomgyakorlás intézményeit (az alkotmánybíróságtól a számvevőszéken át a titkosszolgálatokig) a kormány tartja a kezében, a parlamenti többség történelmi léptékben is példátlan módon szolgálja ki a viccesen végrehajtó hatalomnak nevezett kormánygépezetet – és ez még mindig nem elég.
Nem elég azzal együtt sem, hogy 2015 óta migrációs veszélyhelyzet van, és hogy 2020 óta rendeleti kormányzás folyik. Nem elég, pedig a média kétharmadát a Várból kézivezérlik, a közmédia megszűnt, a közösségi médiában pedig a pénzük (a pénzünk) segítségével marginalizáltak mindenki mást. Nem elég, pedig a határon túli magyarság összes intézményét ugyanúgy gyarmatosították, mint a határon inneni magyarság intézményeit. Nem elég, pedig ott vannak a szomszéd országokban és Nyugat-Európa számos pártjában mecénásként, sajtómágnásként, háttérhatalomként.
Egyszóval mindez még kevés, kell hozzá egy újabb jogalap, a hadikormányzás lehetősége is. Aki nem emlékszik, olvasson utána: a járványügyi veszélyhelyzet startjakor már megírtuk, a jogi nagykapu abban teszi érdekeltté őket, hogy a járványhelyzet minél inkább elhúzódjon (és ugyanez igaz a migrációs „válságra” is).
Mostantól abban is érdekeltek, hogy a háború minél tovább tartson, hiszen ami mindenki másnak baj, az nekik a friss alkotmánymódosítás nyomán politikai erőforrás.
És lesz majd újabb is: alig hihető, hogy ennyivel már beérnék.