- „Nem csoda, hogy a női szavazókat elvitte a Fidesz”

Egyre több nő tölt be vezető politikai szerepet Európában, legutóbb Franciaországnak lett női miniszterelnöke. Svédországban tavaly választottak először női miniszterelnököt, az Európai Parlament elnöke és az Európai Bizottság vezetője szintén nő. Beszélhetünk egyfajta javuló tendenciáról a politikai szerepvállalás és a női egyenjogúság esetében?

Az biztos, hogy egyre több nő válik láthatóvá a politikában és a nők jelenléte már nemzetközi és nemzeti norma is. Már nem a kvótáért harcolnak, hanem a fele-fele reprezentációért. Ugyanakkor azzal érvelnek a szakértők, hogy a hatalom a nemzeti politika szintjéről a nemzetközi vállalatok kezébe kerül, tehát követve a hagyományos fejlődést, minél nagyobb a hatalom és a presztízs, annál kevesebb benne a nő, illetve minél inkább eltűnik a hatalom és a pénz egy szakmából, annál inkább elnőiesedik. Nem véletlen, hogy a nemzetközi cégek igazgatótanácsában csak elvétve lehet találni nőt, és most fontos cél, hogy ez megváltozzon.

De az EU országvezetőinek nagy többsége szintén továbbra is férfi.

A politika nagy presztízsű és nagy hatalommal járó szakma, tehát a különböző hálózatok és intézmények, amelyek az oda vezető utat ellenőrzik - a pártok, a pártot támogató üzletemberek és a választók - meggondolják, hogy ki az, aki az érdekeiket jól tudja képviselni. Hogy valaki sikeres kampányt folytasson, nagyon sok és sokféle erőforrásra van szükség, és ha még meg is vannak a képességek, a nőknek ez kevésbé áll rendelkezésre. A politika a közélet tudománya, és a közélet arra épül és a körül folyik a harc, ki számít a köz részének, és ennek megfelelően milyen erőforrásokhoz jut. A 19. századtól kezdve a nők nem voltak a köz, a politika részei, hanem a magánélet területére voltak szorítva, ahol a család jólétéért voltak felelősek. Hosszú évszázadok óta tart a küzdelem, hogy a nők egyenlő esélyekkel rendelkezzenek a férfiakkal a közéletben.

A hazai politika manapság milyen képet fest a nőkről, s különösen a vezető tisztséget betöltő nőkről?

A hazai politikában a nők ki vannak téve annak, hogy a külsejükkel és családi életükkel szemben sokkal több nyilvános elvárás fogalmazódik meg, és többször kérdőjelezik meg a szakmai kompetenciájukat, mint a férfi kollégák esetében. Mikor a 2000-es évek elején a magyar konzervativizmus morfológiájáról írtam könyvet és interjúztam a jobboldali és szélsőjobboldali női politikusokat, ők kevésbé panaszkodtak erre a megkülönböztetésre, mert abban a politikai kultúrában a nők valakinek az “emberei”, tehát védi őket a patrónus hatalma, nem szabad prédák, csak akkor, ha a patrónus kiesik a pixisből, vagy valamiért ejti őket. A progresszív és liberális oldalon sokkal gyakoribb, hogy egyedül, csak a saját erőből lesz valaki politikusnő, és persze így sokkal több csatát kell megvívnia, ami fárasztó és el is veszthető.

Novák Katalint nemrég nevezték ki Magyarország első női köztársasági elnökének. A jelölésében lehetett szerepe a nemének?

Minden jelölésben, hogy valaki bíró lesz vagy köztársasági elnök, vagy éppen bolti pénztáros, szerepe van a nemének. Az világos, hogy Magyarország képének nagyon kell egy európai szinten prezentábilis női politikus, egy “szerethető fideszes”.

Ugyanakkor a parlamentben és a kormányban is alacsony a nők aránya. Miért lenne jobb, ha több nő lenne a politikában?

Rengeteg olyan politikai kérdés van, a gondoskodási válságtól, az oktatáson át az egészségügyig, de a területi védelmi szervezetek felállításáig, melyben a női szempont fontos lenne. Most nem az a helyzet, hogy nincs, hanem hogy a férfi szempont jelenik meg mint egyetemes norma. Egyik módszer lenne a társadalmi nemek szempontjából elemezni a magyar költségvetést: mennyibe kerül az a női adófizetőknek, hogy a pénzüket a férfiakra költik: stadionokra, vadászati virágkiállításokra, illetve a férfiakra jellemző betegségek kezelésére, míg a nők a befizetett adóforintjukért nem kapnak semmit, főleg nem működő egészségügyet vagy versenyképes oktatást. Az ellenzék női program nélkül vágott neki a 2022-es választásnak. Márciusban sikerült egy eseményt szervezni a CEU Bibó István Szabadegyetemen, mikor a civil szervezetek, szakértők egy térben voltak a politikusokkal, akik kevéssé hallgattak a szakértőkre, a civil szervezetekre, akik több mint egy évtizede javasolnak programot, hogyan lehetne az illiberális családpolitikára, illetve a gyűlölködő egyenlőségellenes kampánnyal szemben alternatívát mutatni. Sokadszorra se sikerült olyan politikai ajánlatot megfogalmazni, ami széles körben megszólítaná a nőket. Nem csoda, hogy a női választókat “vitte” a Fidesz.

A magyar kormány az EU tagjaként elvileg kötelezettséget vállalt a társadalmi nemek egyenlőségének előmozdítására, mégis erre a gyűlölködésre, a „gender-ügy” megállítására építette a kampányát.

Elvileg, ha a magyar kormány által az Európai Bizottságnak benyújtott esélyegyenlőségi jelentéseket nézzük, minden rendben lévőnek tűnik. Ugyanakkor a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó magyar szakpolitikai dokumentumokat szaknyelvi bizonytalanság jellemzi. Szinonimaként használják a társadalmi nemek fogalmát a férfiak és nők esélyegyenlőségével és a családpolitikával, ami azt jelzi, hogy mindezek mögött még nincsen határozott és kiforrott szakpolitikai elképzelés, minden bizonnyal nincsenek felkészült szakértők sem. A magyar kormány által 2020 októberében elfogadott nemi egyenlőségi stratégiai keret követi a brüsszeli elveket. Az is nyilvánvaló, hogy az EU elköteleződése a nemek egyenjogúságának érvényesítése, a "gender mainstreaming" iránt töretlen, noha a magyar kormány magát a kifejezést elutasítja, annak, mint módszernek a gyakorlati alkalmazását nem tudja elkerülni. Hogyan is tehetné, amikor ez az európai uniós finanszírozás feltétele? Az európai demográfiai krízishelyzetre való megoldáskeresés része a közös európai céloknak. Ezt tartalmazza az Európai Bizottság 2020-2025-ös, nemi esélyegyenlőségre vonatkozó stratégiája is, amely hangsúlyozza, hogy a demográfiai kihívásoknak is van nemi dimenziója. Ezt a magyar kormány Brüsszelben elfogadja, majd az így megszerzett forrásokat saját céljaira használja, hogy éppen azokat célokat ássa alá, melynek elérésére a Brüsszelből érkező támogatás hivatott elérni.

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete legutóbbi, 2021-es jelentése szerint Magyarország az utolsó előtti, a 26. helyen áll a nemi egyenlőségi index alapján. Mivel lehetne javítani ezen?

Azzal, hogy Novák Katalin lett az ország elnöke, Magyarország sokat lépett előre a társadalmi nemek egyenlősége indexen. Ez egyrészt azt mutatja, hogy ezeknek az indexeknek komoly módszertani problémáik vannak, másrészt, hogy egy politikus, attól, hogy nő, nem feltétlenül képviseli teljes egészében a nők érdekeit. A politikai hatalmat soha sehol a történelemben nem adták ingyen és veszteségek nélkül. Mivel a tét rendkívül nagy, ez Magyarországon sincs másképpen. Vagy alulról jövő tömegmozgalom vagy felülről politikai akarat hozhat változást.

Az orosz-ukrán háborúnak lehet hatása ezekre a folyamatokra?

Az „európai illiberális internacionálénak”, melyet a társadalmi nemek elleni harc tartott össze, és alapvetően kötődött a putyini politikához annak „puhább” változatát képviselve, most át kell gondolnia a programját. Novák Katalin, aki eddig teljes mellszélességgel támogatta az adófizetők pénzével a putyini propagandisták által kezdeményezett családkongresszusokat, most másképpen kell, hogy érveljen, ha a családbarátságot emlegeti. Mivel az erőforrások szűkösek, onnan veszik el azokat, ahonnan csak lehet, ami azt is megmagyarázza, hogy az illiberalizmus miért olyan népszerű a női választók körében. A nők azért szavaznak a szélsőjobboldali pártokra és mozgalmakra, hogy ellenálljanak a nők közszférában való részvételét szabotáló konzervatív „férfiuralomnak”, valamint azért, hogy elismerést követeljenek az otthoni, fizetetlen gondozási munkájukért. A reproduktív jogok, az anyaság és a család, mint intézmény, erőforrás lehet, amikor más erőforrások nem állnak rendelkezésre. Jó lenne, ha ezt az ellenzéki pártok is felismernék.