Nemzeti Filmintézet;Cannes;film;fesztivál;

2022-05-31 07:00:00

Szivarral és osztrigával ünnepelték a Nemzeti Filmintézet tisztségviselői, hogy nem volt magyar játékfilm Cannes-ban

Nagy erőkkel vonultak fel, a kérdés csak az, hogy miért.

Glamour a Croisette-en címmel közölt képsorozatot három napja a brit napilap, a The Guardian honlapja. Az ismert utcai fotós, Andy Hall képei  azt mutatják be, milyen volt a hangulat a világ legfontosabb mozgóképes versenyén, a hétvégén véget ért 75. cannes-i fesztiválon.

A képgaléria egyik felvételén, sorban lefelé a tizediken a lap szerint az amerikai Columbia Pictures producerei élvezik némi szivarozás és harsány nevetés közben a többi között osztrigából álló lakomájukat, de a képen valójában magyar állami alkalmazottakat lehet látni, mégpedig balról jobbra Bereczki Csabát, a Nemzeti Filmintézet (NFI) nemzetközi igazgatóját, amint éppen szivarozik és nevet valamin, mellette Pál Ákost, a NFI vezérigazgatóját, mellette Pesti Ákost, az NFI produkciós igazgatóját, vele szemben pedig Ráduly Györgyöt, a NFI Filmarchívum igazgatóját. A képen látszik még valakinek az alkarja, a tányérok elhelyezkedéséből ítélve az asztalnál összesen hatan ültek.

Rejtély, hogy az állami tisztségviselők – azon túl, hogy amerikai producernek nézték őket – mit ünnepeltek a 75. cannes-i fesztiválon, hiszen egészestés magyar mű nem került be a programba, illetve még régi klasszikus sem a Cannes Classics válogatásba. Kérdés az is, egyáltalán miért vonult fel az NFI ekkora erőkkel Cannes-ban, hiszen a tisztségviselőinek nem igazán lehetett ott dolguk a fesztiválhoz kapcsolódó filmvásáron kívül. És persze kérdéses az is, ki állta az utazás és a tartózkodás költségeit. 

Nem mellékes, hogy a tavaly beválogatott, Enyedi Ildikó rendezte A feleségem története még a Magyar Nemzeti Filmalap és Andy Vajna égisze alatt készült, az NFI pedig a 2019-es megalakulása óta nem finanszíroz olyan művet, amely jelentős nemzetközi művészi sikerekre lenne esélyes. Ezen pedig pont semmi ünnepelnivaló nincs. (Januárban volt hír, hogy az NFI filmszakmai döntőbizottsága  4,5 milliárd forint támogatást szavazott meg Rákay Philip Petőfi-filmjének úgy, hogy A feleségem története egymilliárd forintot kapott még a jogelőd MNF-től.)

Mivel az NFI közpénzből működik, megkérdeztük a magyar küldöttség cannes-i programjáról, az utazás céljairól és költségeiről, illetve arról, hogy magyar játékfilm híján miért ilyen jelentős delegációt küldtek. Ezt a meglehetősen kitérő választ kaptuk: „A cannes-i fesztivál a nemzetközi filmipar legnagyobb jelentőségű fóruma. A Nemzeti Filmintézet a filmvásáron a magyar filmek nemzetközi értékesítését elősegítő magyar standot (NFI World Sales) és az International Village-ben a magyar pavilont működteti, mely naprakész információt nyújt a hazai filmgyártási és koprodukciós lehetőségekről, valamint az aktuális stúdiófejlesztésekről is a külföldi partnereknek. Mindennek ismeretében nem meglepő, hogy a Nemzeti Filmintézet képviselői is évről évre részt vesznek a cannes-i fesztiválon, hogy külföldi partnereikkel személyesen egyeztethessenek az együttműködésekről. A hazai filmipari költések tavaly mintegy 30%-kal emelkedtek, elérték a 218 milliárd forintot, aminek jelentős része a hazánkban forgatott nemzetközi filmeknek köszönhető. A szektor mintegy 20 000 szakembernek biztosít munkát és megélhetést.”

Mivel a Bereczki Csabáról és asztaltársairól készült kép a The Guardian galériája szerint a Columbia Pictures producereit mutatja, írtunk a fotósnak, Andy Hallnak is. Tőle azt kérdeztük, ki mondta, hogy éppen a világhírű hollywoodi filmstúdió embereibe futott bele Cannes-ban. Amint választ kapunk, cikkünket frissítjük.