Jean-Luc Mélenchon mindig is a francia belpolitika különc figurája volt. Korábban a szocialista pártban is bajkeverőnek tartották, az egykor szebb napokat látott politikai erő balszárnyához tartozott. Ám mintha megérezte volna, hogy a tradicionális pártok erjedésnek indulnak, elhagyta a szocialistákat és a baloldali radikálisok között kapott új erőre - először a Baloldali Párt, majd az Elégedetlen Franciaország nevű tömörülésnél.
Abban, hogy kivételes szerep hárulhat rá a jövőben, populizmusa mellett kiváló szónoki képességeinek is nagy szerepe van. Sok fiatal valósággal issza szavait, miközben alighanem az általa létrehozott baloldali választási szövetségénél, a Nupesnál is sokan tudják, hogy ígéretei megvalósíthatatlanok. Az áprilisi elnökválasztáson főleg a fiatal szavazóknak köszönhetően kapott majdnem 22 százalékot, s ezt az eredményt rendkívül ügyesen használta fel arra, hogy a baloldal vezető személyisége legyen, és a választási szövetség létrehozásakor ő diktáljon a szocialistáknak; annak a pártnak, amelyről mindmáig úgy érzi, hűtlen lett hozzá.
Hogy Macronnak is dirigálhat-e, ezzel kapcsolatban lehetnek kétségeink: a Nupes aligha nyeri meg a parlamenti választás vasárnapi második fordulóját. De Mélenchon számára az is nagy siker lenne, ha megakadályozná, hogy Macron könnyedén irányíthassa az országot, elfogadtatva a parlamenttel a legfontosabb, sokszor fájdalmas reformokat. Ha a kormányt támogató Együtt választási szövetség csak relatív többségét szerezne, minden egyes intézkedés elfogadása kínszenvedés lenne: egyezkedni kellene néhány „meggyőzhető” képviselővel, de ezért komoly politikai árat kellene fizetni. Macron elvben megkerülheti a parlamentet is, de így elvesztené népszerűségét és béna kacsa lenne második mandátuma alatt. Így nagyon is sok múlik számára azon, hogy Mélenchon vasárnap mennyire lesz sikeres.