Fénytörés – Vajon hogyan folytatódik a Tungsram-saga? Tudnak még tovább fényezni?

Örökségünk az innováció – ismételgeti gyakorta a Tungsram, utalva korszakos lámpa-találmányaira. Tény, nem sok olyan magyar ipari termék akad, amely hosszú időn át, világszerte annyira kapós volt, mint a Tungsram izzó.

És bár az újító szellemiség a világítástechnika üzletben is elengedhetetlen, a túléléshez láthatóan kevés. Az elmúlt hetekben drámai hírként röppent fel, hogy a nagy múltú cég csődvédelembe menekült, ettől remél haladékot adósságainak törlesztéséhez, ugyanakkor bezárja versenyképtelen gyárait, szélnek ereszti dolgozóinak felét, csakhogy megfogyva, de életben maradhasson.

A patinás Tungsram 126 éves története során többször került a megszűnés rémével fenyegető helyzetbe, de eddig mindig sikerült megmenekülni, újrakezdeni. Átvészelte az első világháború utáni zűrzavart, az Osztrák-Magyar Monarchia belpiaci zsugorodással járó széthullását, kilábalt a ’29-es gazdasági világválságból és feltámadt 1945 tavaszán is, miután a Szovjetunió háborús jóvátétel címén leszerelte és elvitte a Tungsram újpesti központi gyárának felszerelését. Ám mégis, néhány elrejtett gépnek, a mérnökök emlékezetből tervezett gyártósorának és a dolgozók otthonról hozott szerszámainak köszönhetően alig egy-két hónappal később ismét megindulhatott az izzólámpagyártás. Újrakezdésében bizonyára az is szerepet játszott, hogy generációkon át kiválóságok sora formálta világcéggé a Tungsramot.

E tabló élére kívánkozik Aschner Lipót, a kereskedősegédből lett elnök-vezérigazgató. Üzleti talentumának – mai szófordulattal menedzsmentjének – eredményeként a Váci úti lámpa-manufaktúrából kinőtt gyártómű a két világháború között aranykorát élte. Távlatos döntéseinek egyik legfontosabbika, hogy elsők között hívott életre ipari kutató laboratóriumot az izzólámpák tömeggyártásának bázisán. Felismerte, hogy a kutatás-fejlesztés stratégiai kérdés, a versenyképesség záloga. A márka nagy innovációi, így a fénykibocsátás hatásfokát javító, úgynevezett nagykristályos volfrámszál, éppen a válság idején születtek. A Tungsram fejlesztette rádiócsövek akkor váltak fontos fogyasztási javakká, amikor a rádió tért hódított, a színház és a mozi mellett kikapcsolódási lehetőségeket kínált a középosztálybeliek számára. Aschner a kor legkiválóbb mérnök géniuszait nyerte meg cégének, köztük Bródy Imrét, akinek nevéhez a kriptongázzal töltött, nagyságrendekkel jobb fényhatású izzólámpa kifejlesztése fűződik. A Tungsram kutatóinak sorában ott szerepel a tudós Bay Zoltán is, aki korát megelőzve, 1946-ban Hold-radar kísérleteivel, azaz mikrohullámú jelek segítségével elérte a Holdat (miután 1942-ben kidolgozta azt a radarrendszert, amellyel időben észlelni lehet a közeledő ellenséges repülőgépeket). Az már a magyar világ tragédiáihoz tartozik, hogy a holokauszt idején, zsidó származása miatt családjával elhurcolt Bródy náci haláltáborban végezte, Bay professzor pedig 1948-ban a kommunista hatalom zaklatásai elől az Egyesült Államokba emigrált.

A háborús csapások ellenére, az államszocializmus első évtizedeiben a Tungsram ugyan talpra állt, de csak árnyéka volt korábbi önmagának. Államosították, a szinte kizárólag exportra dolgozó vállalatot megfosztották (kül)kereskedelmi jogaitól, az ötvenes években jószerivel csak a KGST-piacokra termelt. Később megannyi átszervezés és a vidéki gyártelepítések (Vác, Gyöngyös, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Kaposvár) után a nyugati piacokon is sikereket ért el. 1957-ben visszanyerte exportjogát, 1968-ban az importét, és újra kiépítette külpiaci hálózatát. Szocialista multi – így is emlegették akkortájt a márkát, még az USA-ban is volt termelő vegyesvállalata. Ám a tervgazdaság viszonyai között a nagyvállalat nem igazán működött hatékonyan: termékválasztékát és gyártástechnológiáját tekintve képtelen volt kellő gyorsasággal alkalmazkodni a világítástechnika és az elektronikai ipar fejlődéséhez, a kereslet változásaihoz. Krónikus tőkehiány sújtotta, nem termelt elegendő profitot és mindezek nyomán a rendszerváltozás idejére tetemes adósságot halmozott fel. Ekkor jelent meg a színen ismét a General Electric (GE). Az amerikai óriáscég – amely a kilencszázharmincas években részvényesként egyszer már betársult a Tungsramba – 1989-ben kizárólagos tulajdonossá lett. A GE leányvállalataként a Tungsram számos, jobb sorsra érdemes szocialista nagyvállalattal ellentétben túlélte a rendszerváltást: lehetővé tette a szerkezeti átalakulást, visszanyerte pénzügyi stabilitását és nem utolsósorban megerősítette innovációs képességét.

A 2018-as esztendő újabb fontos fordulópontként kerül be a lámpás társaság évkönyveibe. Miután a GE már nem látott kellő fantáziát a fényforrás-bizniszben, eladta a történelmi márkát magyarországi gyáraival és Pesten tevékenykedő regionális üzleti központjaival együtt Jörg Bauernek, a GE-Tungsram elnökének – máig titokban tartott vételáron. A német származású, de karrierjének jó részét Magyarországon befutó tulaj az újabb indulás évében még ragyogó szavakkal ecsetelte az úgymond önállóságát visszanyert vállalat előtt álló fényes kilátásokat:

E szép szavakhoz képest valóságos hideg zuhany, hogy Jörg Bauer idén tavasszal már arról beszélt, nagyra törő cége lehetetlen helyzetbe került. A koronavírus-járvány miatti lezárások következtében 2020-ban a Tungsram elvesztette megrendeléseinek 80 százalékát, majd újabb csapássorozat sújtotta: a globális ellátási láncok szakadozásai, az alapanyaghiány és az energiadrágulás. A hagyományos izzók önköltsége 60 százalékkal emelkedett a tavalyi évhez viszonyítva – kesergett a cégelnök egy minapi interjúban. Ezt a költségtöbbletet nemigen lehet áthárítani a vevőkre, már csak az olcsó kínai LED-lámpák konkurenciája miatt sem. Jörg Bauer arról is beszélt, hogy a 2018-as kivásárlás után belekezdett a régi üzletágakat felváltó innovatív tevékenységekbe, többek közt az „okos” lámpákba, az indoor farming, azaz a beltéri kertészet speciális fényforrásainak üzletébe, vagy a repülőgépiparban és az űrtechnológiában is használható felső kategóriás lámpák felfuttatásába, de hát lehetetlen küldetés, ha folyamatosan a túlélésért kell küzdeni.

A cégadatokból azonban az is kiderül, hogy a bajok nem teljesen új keletűek, a tulajdonosváltás óta eltelt négy évben sem sikerült nyereségessé tenni a vállalatot. 2019-ben 9 milliárd hiánnyal zártak, és ehhez képest a lezárások miatt nehéz 2020-as esztendő is eredményesebb volt a maga 8 milliárd forintos adózott veszteségével. A csődközeli helyzet ellentmondásait tovább fokozza, hogy a Tungsram stratégiai partnerséget kötött a kormánnyal, az állam a kezdetektől milliárdokkal stafírozott – derült ki az Átlátszó portál elemzéséből. Az állami tulajdonú Eximbank Zrt. 2018-ban mintegy 27 milliárd forintos jelzálogjogot jegyzett be, a Tungsram hitelei a 2018-as beszámoló szerint 34 milliárd forintot tettek ki, 2020-ban pedig 57 milliárd forintra duzzadt a kötelezettségállomány. A cég bejelentette, hogy év végéig abbahagyja a hagyományos lámpák gyártását, elbocsát 1600 dolgozót, közben pedig arra számít, hogy a kormány ismét mentőövet dob neki. Vajon hogyan folytatódik a Tungsram-saga? Tudnak még tovább fényezni?