Júniusban az UNEP, az ENSZ 50 éves Energia Programjának honlapján több tanulmányt is közzé tettek, amelyekből az derül ki, hogy bár a járvány, illetve az azt követő gazdasági újraaélénkülés egyedülálló lehetőséget adott volna a megújuló energiaforrásokra való átállás felgyorsítására, ez nem történt meg, sőt összeségében semmilyen előrelépés nem történt az energiaszolgáltató ágazatban.
A hónap elején jelent meg a SDG 7 (Fenntartható Fejlődési Cél 7) című jelentést elemző cikk, amelynek fő megállapítása, hogy COVID-19-járvány a kulcstényező abban, hogy lelassult a világ népességének hozzáférése a globális energia forrásokhoz. 733 millió ember - a Föld lakosságának csaknem egytizede - még nem jut áramhoz, 2,4 milliárd pedig még mindig fa, szén és más egészségre, környezetre káros anyagok elégetésével főzi ételét. A jelenlegi trendek szerint 2030-ban még mindig 630 millióan fognak elektromosság nélkül élni, ami tíz millióval több, mint a tavalyi becslés. Ez annak is az eredménye, hogy Ázsiában és Afrikában az árak emelkedése és a jövedelemkiesések miatt 90 millióan már nem tudják megfizetni az áramszolgáltatási díjakat. A járványhoz az utóbbi hónapokban hozzáadódott az ukrajnai háború hatása, az olaj- és gázellátás bizonytalanná válása.
Néhány napja REN21 tanulmánya is megjelent: A megújulók - 2022 Globális Állapotjelentés címmel. Az ENSZ égisze alatt működő nemzetközi Renewable Energy Policy Network for the 21st Century (Megújuló Energiapolitika Hálózat a 21. századra) szervezet, amely kormányokat, tudományos intézeteket, kormányokhoz nem köthető szervezeteket, tudományos intézeteket, tudósokat, iparági szereplőket fog össze, több dokumentum kiadásával is foglalkozik. A tizenhetedik REN21-en hatszázan dolgoztak, és aktuális pillanatfelvételek tekinthetők meg a megújuló energiaforrások felhasználásáról a világban. “A megújuló energia részesedése az elmúlt évtizedben 0,6 százalékról 11,7 százalékra nőtt, de a szén és gázfelhasználás 80,1-ről csak 79,6 százalékra csökkent. Vagyis, stagnált” - mondta a Rana Adib a REN21 ügyvezető igazgatója a BBC-nek. És mivel az energiaigény növekszik, ez valójában azt jelenti, hogy több fosszilis tüzelőanyagot fogyasztunk, mint valaha. A fő megállapítása tehát ennek a tanulmánynak is az, hogy bár történtek biztató dolgok, a megújulókra való átállás globálisan nem működik.
Noha 2021-ben például rekord mértékben növekedett a megújuló energiatermekőkbe való beruházás és ennek következtében 10 százalékkal a termelés, és 135 ország vállalta a zéró szénkibocsátási célt, a járvány utóhatásai és az alapanyagárak emelkedése megszakította a megújulóenergia-ellátási láncokat, és késleltette a projektek kivitelezését. Emellett a gazdaság “visszapattanása” hat százalékkal megnövelte az energiaigényt, amit a fosszilis energiaforrások segítségével fedeztek, megnövelve a CO2-kibocsátást. Az ukrajnai háború ez év elején példátlan energiaválságot eredményezett és alapanyag-ellátási sokkhelyzetet, ami a kormányokat arra késztette, hogy rövidtávú intézkedéseket vezessenek be a magasra szökött árak visszaszorítására. Ez a helyzet még inkább kitette a világot a klímakatasztrófák nyomásának csakúgy, mint a geopolitikai és gazdasági fenygetettségeknek.
“A történelem legnagyobb energiakrízisével nézünk szembe” - állítja a jelentés egy másik, a döntéshozók figyelmébe ajánlott kulcsmondata. Az ezt követő gondolatsor szerint 2021 végén gyakorlatilag megszűnt az olcsó fosszilis energia az eddig ismert formájában. Az árak emelkedése már szeptemberben elkezdődött, túlszárnyalva a 1973-ban elért szintet is, ami a lezárások utáni visszaállások miatt megnövekedett igény és az ellátási korlátok miatt következett be. Európában és Ázsiában a gázárak a 2020-as tízszeresére, az USA-ban háromszorosára nőttek. A COVID-19-járvány alatt a lezárások miatt megszakadtak az ellátási láncok, ezért a megújulóenergia-projektek is lelassultak, leálltak. Megkezdődött tehát a modern történelem legnagyobb energiaválsága, amihez azután hozzájárult az ukrajnai háború miatti alapanyagár-sokk.
Míg tehát a globális energiatermeléshez 10 százalékot már a megújulók adnak, továbbra is hatalmas probléma a teherautókon, hajókon, repülőkön történő áruszállítás, ami a teljes energia felhasználás 32 százalékát teszi ki, amiből csak 3,7 százalék a zöldenergia. A megoldás erre az elektromos járművek elterjedésének támogatása, amire Adib szerint biztató jelek utalnak. (Az EU-ban 2035-től nem lehet benzin- és dízelmeghajtású autókat forgalmazni.) A fosszilis energiahordozók árának rakétaszerű emelkedése viszont arra is kényszerítheti a kormányokat, hogy a megújulókat részesítsék előnyben, amelyek amellett, hogy olcsóbbak és kevésbé szennyezők, más előnyökkel is járnak.
