Haláltáncot járnak a Városligetben, Baán László szerint a Liget Budapest projekt megy előre, bármit mondjon is a fővárosi vezetés

A világhírű dél-afrikai képzőművész és színházi rendező, William Kentridge zseniális videóinstallációjával új kortárs művészeti tér nyílt a Millennium Házában.

Amikor 2019 őszén megnyílt a 3,6 milliárd forintból felújított Millennium Háza – az egykori Olof Palme Ház – a Városligetben, Baán László miniszteri biztos, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója meglepetést ígért. Sokáig lehetett töprengeni, mivel fogják ámulatba ejteni a közönséget, de megérte kivárni: a házban NEO néven Kortárs Művészeti Teret hoztak létre. Az ámulat garantált, közhelyesen fogalmazva: ha idén egyetlen videóinstallációt nézünk meg, az William Kentridge 2015-ös alkotása, a Lágyabban játszd a táncot legyen a NEÓ-ban.

A NEO hétfői sajtóbemutatóján Baán László felidézte, miért kellett ennyit várni. A Millennium Háza eredetileg a Műcsarnok otthonának épült 1885-ben, de aztán kicsinek bizonyult, az utóbbi évtizedekben pedig erősen leromlott az állapota. A Liget Budapest projekt keretében rekonstruálták, mintegy hatezer Zsolnay-kerámiával is visszaállítva eredeti szépségét. Az épület az elmúlt időkben a Városliget történetét áttekintő kiállításnak adott otthont, ami eddig mintegy százezer látogatót vonzott. E tárlat a közelben nemrég megnyílt, új Néprajzi Múzeumba, a Liget látogatóközpontba került, át a Millennium Háza pedig így visszakaphatta az eredeti kiállítótér-funkcióját.

A NEO nevében utal az épület neoreneszánsz stílusára, egy új kezdetre, de még a Mátrix világára is – Baán László szerint a kultúra világa sem kevésbé rejtélyes, mint a kultikussá vált film. A NEO a kortárs képzőművészet bemutatását fogja szolgálni, a londoni Kensington Gardens közepén álló Serpentine Galleryhez hasonlóan, és Baán László ígérete szerint a világ legjobb kortárs képzőművészeinek munkáit fogja bemutatni. Tény, hogy William Kentridge abszolút közéjük tartozik – a Time magazin 2009-ben a világ száz legbefolyásosabb embere közé sorolta –, de ezt már tudhatja az a múzeumlátogató, aki 2011 őszén látta a Szépművészeti Múzeumban Kentridge Itt se vagyok…címet viselő, Gogol Az orr című darabját feldolgozó videóinstallációját, vagy akkor a Trafóban bemutatott Woyzeck báb-animációs előadását. (Vagy később szintén a Trafóban Handspring Puppet Company-val, részben bábokkal bemutatott az Übü és az Igazság Bizottságot.)

William Kentridge októberig látható videóinstallációját később – az új Magyar Nemzeti Galéria fogja bemutatni – utalt a kormánybiztos arra, hogy a Liget Budapest projekt folytatódik, bármit is mondjon a főváros vezetése. A Lágyabban játszd a táncot című videóinstallációt 2017-ben ugyanis megvásárolta a Szépművészeti. A vásárlás a múzeum valaha volt legjelentősebb kortárs akvizíciói közé tartozik, amelynek nyilvános bemutatására évek óta vártak a múzeum szakemberei – derült ki a kurátor, Fehér Dávid szavaiból. Tavaly azért az alkotást a Mudam Luxembourgban lehetett látni, korábban Amerikát is megjárta. A nemzetközi művészeti szaklapok ezt a nyolccsatornás videóinstallációját egyébként egy 2012-es videóinstallációjával hozzák párhuzamba, a kasseli Az idő elutasítása című alkotást a New York-i Metropolitan Múzeum vásárolta meg.

Kentridge animációs filmjei, installációi, rajzai sajátos nyelven érintenek társadalmi-politikai kérdéseket és traumákat, művei a világ legjelentősebb köz- és magángyűjteményeinek becses darabjai. A Lágyabban játszd a táncot című videoinstalláció is ilyen tematikájú, összegző igényű alkotás: nyolc, kör alakban elhelyezett filmvásznon egy ünnepi menet árnyát – (politikai) körmenet, tüntetés, vert hadak vánszorgás árnyát – kísérhetünk nyomon, a menetben furcsa, rajzolt lények tűnnek fel, a vonulókkal szemben csak egy szellemtáncos tűnik fel. Az egész menetet egy finom, táncos léptű rézfúvószenekar (az African Immanuel Essemblies Brass Band) vezeti fel ünnepi, a vidám hangzás ellenére a zene – ami négy megafonból szól – melankolikus, a sivár táj pedig egyenesen szomorú. A menetben feltűnik Cicero és Mucius Scaevola arcképe, maoista transzparensek, infúziós állványok, szántó-vetők és guberálók – és mindenki egy menetben. Minél tovább nézzük a jelenetet – a film mindössze negyedóra –, annál inkább sejtjük, ez a vonulás hová tart. Igaz, a középkori danse macabre, a haláltánc hagyományára való utalás elég egyértelmű lesz, amikor a középkori ikonográfiából ismert táncoló csontvázak is feltűnnek a vásznakon. A felvonulás utolsó alakja a remek dél-afrikai táncos és koreográfus, Dada Masilo, aki katonai egyenruhában klasszikus balettet táncol, puskával a kezében.

Fehér Dávid szerint e műben is feltűnik a származás, az identitás és az érintkezés problematikája, Kentridge sorsdilemmája. Műveiben utal a holokausztra – litván zsidó családból származik –, az apartheidre – szülei ügyvédként a fajüldöző rendszer áldozatait védték –, az Afrikát sújtó járványokra, háborúkra és nélkülözésre. És utal Goya kései, körmeneteket ábrázoló képeire, amelyeken a szakralitás irracionális őrületbe csap át. A műről persze vastag könyvet lehetne írni, de akárhogy is – a nézőt azonnal beszippantja.

William Kentridge: Lágyabban játszd a táncot. NEO Kortárs Művészeti Tér, Millennium Háza. Nyitva október 2-ig